|
Már egy hónapja?
Statiszták és kíváncsiak
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Ahogyan a házunk előtt fekvő kis hídra lépek, lábam előtt fényes, barnás papírlap. Mindjárt megismerem: programfüzet - volt.
Augusztus 19-én, azaz ma egy hónapja már mindenki nagyon készülődött, a próbák napok óta tartottak, de az "esemény" nyomását még nem érezték igazán. Augusztus 23., 24., 25. pedig nagyon közeledett. Az idén harmadik alkalommal megrendezett Savaria Karnevál napjai ott settenkedtek, lopóztak, s szigorúan összehúzott szemöldökként, figyelmeztetően felemelt mutatóujjként jelentek meg minden szervező és résztvevő gondolataiban. Akkorra mindennek készen kell állnia.
A Fő tér kis kézművespavilonjainak, a Zsinagóga és a Képtár utcájában a "Borutca" kis épületeinek, az Isis szentély rendezvényei színhelyeinek és így tovább - de leginkább persze a Ferences-kert minden négyzetcentijének, s az ott előadandó szabadtéri játéknak világosításostól, hangosításostól, épülettel, betanult szöveggel, mozgással, rendben kell lennie; még a lovaknak is pontosan kell "tudniuk" tennivalójukat! Igen. Már csak napok voltak hátra a várt vidám eseménysorig - miközben a Duna egyes szakaszain az árvízveszély komolyan fenyegetett, és sokaknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, rajta van-e Szombathely egyáltalán a térképen...
A város a hatvanas években átélt nagy árvíz óta igazán komolyan nem szembesült ez elem, a víz hatalmas erejével. E napokban sem volt ez másként. Készülődött mindenki a nagy megmozdulásra, zajlottak a lázas "mindennapok", melyek már harmadik éve ismétlődnek Szombathely nyárvégéjén. A nap pedig perzselt.
Táncosokra, rendezőkre, színészekre és statisztákra, bent lebzselő kutyákra, fel-felhorkanó lovakra, díszletre és technikára... Nehéz volt bírni a tempót vagy épp a "jelenés"-re várakozást a rekkenő hőségben. Az "Állj! Állj! Ez nem az a zene!" vagy "Állj! Álljatok meg! A jobb oldali kapu miért nem csukódott?" "Állj! Itt a színpad csúszik. Kérek törlőrongyot!" "Hol a ló? Ennél a mondatnál már közeledjen! Újra!" - mondatok mindegyre megállást, a színpadkép visszarendezését, a zene újrakeresését, beállítását jelentették, és persze, "fővést" a napon. Időnként azonban már ígéretes részek váltak láthatóvá, s mind több darabja ment le zökkenőmentesen a jövendő előadásnak. A fegyelemmel nem volt gond. A "polgári" és kiskatona statiszták mindig készen álltak, a ruhákat pillanatok alatt átváltották, a színészek nem beképzeltkedtek, nem "játszották az eszüket", lelkiismeretesen tették a dolgukat, néha-néha egy-egy szórakoztató poénnal vidítva fel mindenkit, legyen az a poén egy jópofa mozdulat, vagy mikroportba mondott élc. Egyre élvezetesebb volt a közös munka. Mert hogy munka ez a javából, izzasztó, fogyasztó, embert, annak testét-lelkét-idegeit megpróbáló - azt csak az nem hiszi, az vonja kétségbe, aki nem vett részt benne, de legalábbis nem látott, akár csak egy próbát is.
A napok előrehaladtával a lelátón egyre több "új fej" bukkant fel, hozzátartozók, barátok, ismerősök, vagy csak egyszerű kíváncsiak. Bejöttek a Ferences-kertbe, hadd lássák, mi is zajlik városukban ilyen nagy hanggal, ilyen nagy "hajcihővel". Nagy volt a jövésmenés, sok a mosoly, nevetés, elismerő szavak, jókedv - és várakozás.
A Fő téri jegyárusító pavilon körül egyre többen fordultak meg nap mint nap, és... 22-én este, 23-án reggel már a pavilonok is megjelentek, árusokkal, munkásokkal; állt az a színpad, mely a Fő téri zenei eseményeknek adott helyet, s egyre több ember mozgott mindenfelé.
A főpróba sikeresen lement, mindenki várta az igazi előadást, előadásokat, s szurkolt azért: ne kelljen esőnapot tartani. Nem kellett. Bár a hőség kicsit enyhült, eső is esett egyéb napszakban, de az előadások idején szépen megemberelte magát az ég - nyilván kíváncsi volt a vidámságban, de elgondolkodtató mozzanatokban sem szűkölködő darabra, mely Szent Márton életét beszélte el sajátos eszközökkel, látványos megoldásokkal, kitűnő zenével, remek jelmezekkel, tehetséges színművészekkel és lelkiismeretes, megbízható statisztériával.
Ha idén nem tudtak itt lenni, várjuk Önöket jövőre, kedves Olvasóim! A három év Savaria Karneváljainak egyike sem okozott csalódást. A jövő évi sem fog! Tartsák emlékezetükben: augusztus végén "valami" zajlik Szombathelyen - majd jó lesz ráfigyelni!
- gyöngyös -
2002. szeptember 19., csütörtök 19:03
|
