|
Valóságos tekintetek
Érzed a pillantásokat?
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Mennek a reality shaw-k, valóságshaw-k. A Big Brother ellen Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök már szót is emelt szeptember tizenhatodikán egy online napilapban. Részlet: "Szeretném kérni az ORTT Panaszbizottság tárgyalóit, fordíttassanak nagyobb gondot a tv-adások nívójára, vegyék figyelembe, mivel táplálják a gyerekeket és fiatalokat, milyen jövő-magyar társadalmat készítenek elő. Gondolom, a közvélemény ellen szólni eredménytelen, és hiába kérem e műsor megszüntetését, pedig nem alaptalanul kérném, de megrendszabályozását és az összes csatorna adásainak normáját mindenképpen meg kell határozniuk és megjavítaniuk".
És arról tudnak, hogy Új-Zélandon gyermek reality shaw-t is terveztek, de végül köz-nemtetszés keresztbetett e szándéknak - a "köz", indokként, a pedofileket hozta fel, akik igencsak kitartó nézői lettek volna e "csemegének"... a többit hadd ne részletezzem!
Térjünk vissza magához az elvhez. Egy kis csapat ember vállalja az összezártan létezést meglehetősen hosszú időre, míg a közönség, azaz a nagyvilág apraja-nagyja, aki csak óhajtja, minden percükbe belekukkanthat a neten online; a naponta készített televíziós összefoglalók alapján pedig esténként ismerkedhetnek napjuk érdekesebb pillanataival, igaz, a szerkesztők-rendezők válogatásában, mégis rálátásuk lesz ezáltal a jellemekre - az adódó helyzetek, a hallott beszélgetések pedig nyilván szórakoztatják a nézőt, hiszen afféle legális kukkolást "végezhet", ráadásul úgy, hogy ki sem kell mozdulnia, bokor mögül távcsővel leskelődnie, lelepleződéstől félvén, csak bekapcsolja a televíziót, s a "megkukkolandó" alanyok mindjárt előtte teremnek, ő pedig fotelből, kényelmesen hátradőlve nézheti a többieket, polgáraink közül azt a párat, aki a shaw résztvevőjéül kiválasztatott.
Kizártnak tartom, hogy mindenkiben - aki legalább elvét ismeri a valóság-shaw-nak, még ha soha nem nézi-nézte is - legalább egyszer meg ne fogant volna a kérdés: és ha engem néznének így???
Igen. Lehetnénk akár mi is "megfigyeltek". És ha azok lennénk? Osztályozzunk! Ha valami politikai, netán bűnügyi nyomozati ok miatt "szakemberek", titkosügynökök lesnének bennünket, rendszeresen váltva egymást, nehogy lemaradjanak már egyetlen kis szemrándulásunkról, köhintésünkről... hát... nem tudom, ki hogy' érezné magát. De mi van, ha nézőként, így, tévénézőként bárki a minket közvetítő műsorra kattinthatna? "A" néző - olyan, ugyebár, nincsen! Mint ahogyan átlag-ember, átlag-fogyasztó, átlag-választópolgár stb. sincsen... Van az anyám-apám, vannak a testvéreim, rokonaim, az ismerősök, a látásbóli ismerősök, a volt osztálytársak, a volt katonatársak stb... van a szerelmem, a házastársam... Tehát: EGYES nézők léteznek. Kinek véleményére, értékítéletére adván próbálnánk játszani "mindennapot-színészkedő" szerepünket? Azaz: kinek a nemtetszését próbálnánk megtippelni, s mindent úgy tenni, hogy e nemtetszést elkerüljük, sőt, hogy tetsszünk "még neki is"!! Illetve: kinek a tetszését próbálnánk elnyerni? Milyen sztárszínész, -sportoló, -politikus, illetve médiában nem kiemelt helyen lévő, de szívünknek nagyon kedves illető pillantását szeretnénk, óhajtanánk magunkon érezni, s épp ezért mindent úgy tenni, hogy neki tetsszünk, ha néz, ha nézne, látna?
Köztudott: a nevelésben sikeresebb a biztató, dicsérő hozzáállás a tiltó-büntetővel szemben. Nem is olyan rosszak ezek a reality shaw-k! Elgondolkodtatják a nézőt: "Te vajon érzed a pillantásokat???" Azt hiszem, akkor döntünk jól (ha már így az önnevelésnél, öntökéletesítésnél tartunk, s az afelett gyakorolt "ellenőrző szerepnél") - ha a szívünknek legkedvesebb személy pillantását, figyelő tekintetét képzeljük "magunkra"! Ha úgy mosakszunk, öltözködünk, ha úgy viselkedünk az utcán, beszélünk a naponta adódó beszélgetőpartnerekkel (családtag, munkatárs, bolti alkalmazott stb.), hogy nem hagyjuk kimenni a fejünkből: mi volna, ha ő éppen most látna?! Ha nagyon szellemeskedhetnékem van, azt mondom: ez jelentősen segítené még EU-felkészülésünket is. Csupa éretten viselkedő, szimpatikus magyar ember várna a belépésre a nagy szövetségi közösségbe. Ha ő-t képzeljük magunk mellé, azt próbálhatjuk ki, milyenek lennénk legtökéletesebb formánkban. Azután... ha már belekóstoltunk, akár "úgy is maradhatunk", nem?
- gyöngyös -
2002. szeptember 20., péntek 23:47
|
