Magyar szakembereket várnak

300 magyar szakembert várnak!

Miközben ma a német munkaerőpiacon a háború utáni évek rekordadatait jegyzik föl, mert a munkanélküliség aránya soha nem látott mértéket ért el, egy ágazat krónikus munkaerőhiánnyal küzd. A számítógépipar és benne a szoftvergyártók katasztrofális helyzetről panaszkodnak. A szakképzett informatikusok és mérnökök hiánya a jövő ágazatainak fejlődését még nem veszélyezteti, ám a növekedését már akadályozza. Tavaly 43 ezer új munkahelyet teremtett az ágazat, de a németországi IBM ügyvezetője szerint ennek a kétszeresére lett volna szükség.

Az informatikai ágazatban jelenleg 423 ezer ember dolgozik, a hiába meghirdetett állások száma 60 ezer. A szerkezetváltás terén valaha élen járó Észak-Rajna-Vesztfália tartományban is több ezerre becsülik a betöltetlen állások számát, miközben egyes városokban tíz százalék fölötti a bejegyzett munkanélküliek aránya, panaszolta a düsseldorfi miniszterelnök, hozzátéve, a tartományi munkaügyi hivatalok adatai szerint csak az idei első felében 23 százalékkal nőtt a szakma betöltésre való állásainak száma.

Ekkora munkaerő szükségletet nem fedezhető a pályakezdők soraiból. Csakis kvalifikált szakemberek pályaváltásával lehet segíteni az égető szakemberhiányon. Márpedig ma már nem hozhat megoldást más szakmákban munkanélkülivé vált személyek gyorstalpaló átképzése, miként az a hősidőkben történt, amikor bárkit programozóvá képeztek a szerkezetváltás jegyében. Az ágazat vezető cégeinél, mint a világ második szoftvergyáránál, a nagyüzemi programok terén listavezető waldorfi SAP-nél ugyanis az alkalmazottak 85 százaléka legalább egy felsőfokú diplomával rendelkezik, hagy csak az alacsonyabb képzettségűeket említsük.

A német munkaügyi hivatalok az érdekelt cégekkel karöltve keresnek állástalan diplomásokat. Gond azonban a farkastörvények érvényesülése - fogalmazott kérdésünkre Marquis úr, az Észak-Rajna-Vesztfália-i tartományi munkaügyi hivatal szóvivője: "Az érintett cégek mind ugyanazokat a fiatal, dinamikus, mobilitással rendelkező frissdiplomásokat akarják megnyerni és inkább ráígérnek a fizetésekre és egyéb juttatásokra, semmint, hogy hosszútávú képzési vagy átképzési programokon törnék a fejüket."

E magas képzettségű szakembereket foglalkoztató vállalatok amúgy is kivételes helyzetűek; igen jól fizetett munkatársaik még csak nem is hallottak szakszervezetről, kollektív tarifaszerződésekről és egyebekről, szemrebbenés nélkül vállalnak hétvégi munkát, fizetetlen túlórát. Sokan ezt a jövő útjának tartják, de ez ellen szól, hogy mondjuk olvasztárokkal nehéz ilyen munkaszerződést kötni, másrészt micsoda jövő az, amely számításba veszi, hogy a gyertyát két végén égető munkatársak szabályosan belerokkannak a munkába. Ez persze egy cinikus biztosítási ügynök szerint a nyugdíjbiztosítás terheire is enyhítőleg hatna.

Paradox helyzet ugyanakkor, hogy az ágazat a néhány évvel ezelőtti pangás idején elbocsátott programozókat ritkán veszi vissza, ezeknek az időközben "kiöregedett" (vagyis 35 év körüli) szakembereknek a tudása ugyanis már nem számít naprakésznek, mert úgymond "eltávolodtak a kaptafától".

A német számítógépes ipar munkaerőhelyzete tehát aggodalomra ad okot. Olyannyira, hogy a legszigorúbb tabukat is ledönteni látszik. Az illetékes munkaügyi hatóságok immáron nem gördítenek akadályt annak útjába, hogy az Európai Unión kívüli országokból érkező szakemberek dolgozhassanak német cégeknél — természetesen legálisan, vállalkozói szerződés keretében. A brain storming új csatornái nyílhatnak meg. A kölni SBV Kft. például épp a közelmúltban kapta meg az engedélyt 300 magyar számítógépes szakember "importjára", azaz közvetítésére, számolt be erről az ügyvezető, Marita Schiwora asszony.

J. Gy. (Németország)