Kolbász-e a kerítés odaát?

Kolbász-e a kerítés?

Sok magyar honfitárs - amikor Amerikában, Ausztráliában élő szeretteiről, ismerőseiről beszél, vagy csupán rájuk gondol - szinte akarata ellenére felsóhajt: "Bezzeg Ő..., Neki nem kell itthon nyomorognia, mert kint már gazdag ember lett!"

Hogy ez mennyire lehet igaz, vagy sem? Nézzük.

A kanadai magyarság nagyrészt három generációból tevődik össze. Vannak a "Negyvenötösök", akik a II. Világháború után kerultek ki. Aztán vannak ugye az "Ötvenhatosok", a kommunista rendszer elől kimenekültek. Valamint a legfiatalabb generáció, vagyis az "Új Kanadások", akik az utolsó húsz évben választották ezt az új világot. Ezek a könnyebb életet remélő, nagyobb szabadságra vágyó emberek - megismerve a valós kanadai lehetőségeket - kivétel nélkül elkezdtek előbb-utóbb a hazatérésre gondolni, de szép lassan rá kellett döbbenniük, hogy az jórészt lehetetlenné vált számukra.

Az első hónapokban annyi pénzük semmiképp sincs, hogy visszarepüljenek, később már a szégyen marasztalta őket, hogy mit is mondanának otthon, ha szegényebben térnének haza, mint ahogy útnak indultak...

A megélhetés kényszere arra készteti Kanadában is az embereket, hogy reggeltől estig dolgozzanak, amibe egy kissé "Állam bácsi" is besegít, hiszen ez az észak-amerikai ország a szociális segélyek "paradicsoma", és talán világviszonylatban a legmagasabb adókat szabják ki a bérből és fizetésből élőkre. A fizetés-levonások ilyen címen 26 %-tól 30 %-ig terjednek, az Áfa 15%, a hitelkártyákra fizetett kamat pedig 19 %. Nos mindezek kiszámítása után olyan eredményhez jutunk, ami minden emberi képzeletet fölülmúl: egy átlagos kanadai dolgozó a keresetének mintegy 60%-át - no nem önként, s főleg nem dalolva - odaadományozza az államnak! (Lehet, tőlük tanulta ezt Bokros Lajos... - a szerk. megj.)

Reális-e ez a 60%? S miért ennyi? Hát a sok afrikai számára ebből szükséges biztosítani a mindennapi betevőt, hiszen ők nem szeretnek dolgozni... Tudják-e, hogy eme észak-amerikai ország lakosságából 80% nem rendelkezik saját házzal, sem 3 évnél fiatalabb autóval? Miközben keményen dolgozva fizeti a bank-hiteleket, mert nincs más választása.

A büszke és bús kanadai magyar évente egyszer - minden centet összegyűjtve - hazautazik egy kis óhazai szabadságra, hogy lássák a rokonok, azért Őneki sok pénze van és jól él! Hiszen mindenki szeme láttára elköltött egy köteg dollárt, de azt senki sem látja, hogy a repülő-úton visszafelé máris azon gyötrődik, miből is fogja törleszteni a hitelkártyára vásárolt repülőjegyeket?

Szóval kedves magyar olvasóim: Kanadában a kolbászt valaki letördelte a kerítésről!

P. A. (Kanada)