|
Égi és földi terek
között
Czigány Ildikó olyan családba született, ahol nem
volt nehéz felszívni az egész világ megismerési vágyát és szeretetét. A
világét, amelyben megtanulható a nyár dallama, amelyben az emberi történelem
tíz generáció a tölgyfa történetében, amelyben a virág lélegzetét érezni
lehet, a folyamatos Point of No Return-ök messze túlpartos napjait is el
lehet fogadni. A Czigány Ildikó által megismert világban növények, állatok
és az ember – ez utóbbi alkotásaival is – együtt és egymásért élnek, és
írásainak alaphangjában érződik valami egészen különleges: az, hogy a szerző,
ha nagyon akarja, akár magára húzhatja egy féltonnás ezüst gép kormányszarvait,
s így megélheti a földtől való elszakadás pillanatát.
A Kutyaszívvel című könyvet – Czigány Ildikó állattörténeteit
és természetnovelláit – Kemény András a könyv felelős kiadója ajánlotta
a Cédrus Art Klub közönségének Sopronban az Állatok Világnapja alkalmából.
(A szerző négy macskakölyke, hét macskája, két kutyája és ugyanennyi
kecskéje mellett japán baromfit is tart, és az is természetes, hogy a budapesti
állatkertben is vannak örökbefogadott állatai.)
Czigány Ildikó gyermekkorát meghatározta az irodalom,
a zene szeretete; zenetudományi szakon zenetörténészként végzett, s miután
ellenállhatatlan vágyat érzett azt megismerni, hogy hogyan marad a levegőben,
és talál el Párizsba a repülőgép, hát, megtanult repülőt vezetni: ennek
immár tizennégy éve és kilenc évig tartott míg eljutott oda, hogy a Malév
egyetlen pilotanőjeként annak a Fokker 70-es gépét vezetheti.
A repülésnél "komolyabb feladat a fel és leszállás idején
van" - mondja, ezért a gépen tejeskávé ivás közben van alkalma rácsodálkozni
az Alpokra.
Minderről az édesapja, Czigány György – érthető ugye
? – kissé másképpen, ám lényegében mégiscsak ugyanúgy vélekedik: "Airborne
- ezt így hívják a pilóták. Kockázat ez, mint a hit köznapi logikáktól
elrugaszkodó nekilendülése: a kozmosz magányán túl jelen kell lennie a
Léleknek. Égi és földi terek, felhők és tengerek fölött."
Czigány Ildikó mindennel foglalkozik, ám semmit sem
érez megerőltetőnek, hiszen csak azt teszi, amit szeret. Ezért egyáltalán
nem különös, hogy munkája mellett, jelenleg Sopronban a vadgazdálkodási
szakon tanul erdőről, állatokról, növényekről.
Ismerkedik a tudománnyal, a titkok megfejtéséhez
szükségessel. A megismerésen túli titkokra pedig írásaiban mindegyre rácsodálkozik
A macskára, a jávorszarvasra, a békanyálra sokkal
inkább, mint egy bankomat készülékre, a zene ritmusa, hullámzása és a repülés
érzésének rokonítása révén pedig újabb könyve van megszületőben.
"Én azt hiszem, hogy minden, ami gonosz és pusztító erő, csak nevetséges
játék lehet – a teremtés erejéhez képest." - írja a Legenda című írásában,
azt az állítást, amelynek "igazolása" maga a Sopronban bemutatott könyv:
a Kutyaszívvel.
Tóth Éva
2002. oktĂłber 08., kedd 23:35
|
