A Kisszínház és premierje

Békés Pál - Rozgonyi Ádám

Komédia két részben. Soproni Petőfi Színház és a Budapesti Kamaraszínház közös produkciójában

Az új színház

"Bemutatkozott" a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ földszintjén, hátul, jobb oldalon, a ruhatárral szemben elhelyezett Kisszínház-terme is. Az újonnan kialakított kisteremben százan foglalhatnak egyidőben helyet, s ha időben megérkeznek, élvezhetik a stúdiójelleggel üzemeltetett termet. Nyilván lehetett volna másképpen is, de nyilván jóval drágábban. Ilyen nadrágszíjösszehúzós időkben minden lehetőségnek örülni kell. A székeket három oldalról, „U” alakban, helyezték el, a néző a "színpadra" lép be - ezért nem szabad késni, kedves notórius "tízpercesek" -, hogy elfoglalhassa a helyét. A terem folyosó felőli oldalán még két művészbejáró könnyíti meg a dramaturg dolgát. Körben fekete függöny nyeli mind a színészek, mind a taps hangját. Közepes akusztikával rendelkező játszótér, felette az álmennyezetes „padlástéren” színházi világítás, mely sajnos nem alkalmas a szünetekben a nézőtér vakításmentes világítására.

A közvetlen közelből megfigyelhető a színészi játék különleges lehetőséget nyújt a nyitott, befogadó nézőnek: „élőben”, a mimikai izmok, a rebbenésnyi változások szinte tapinthatóan jelzik a színészi teljesítmény fizikai jellemzőit, de félre nem érthetően utalnak a szellemi teljesítményre is, közelebb hozva vagy távolítva adott esetben a nézőt, a szándékot és a valóságot. Mindenkor skálázható a tehetség, melyet szóban megfogalmazva leginkább a színpadnak a zavaró nézői közelség ellenére történő életközeg-használatként fejezhetünk ki.  

A pikareszk darab

"a kalandregénynek a spanyoloknál a XVI. sz.-ban kialakult gunyoros, keserű életszemléletű változata. Az író hősét a valóság megismerésére kalandok sorozatán vezeti át.”

A darab képes regényként történő megjelenítése, széles dramaturgiai lehetőségekel többszörös játékalkalmat adnak a színrevívőnek, melyeket Valló Péter rendező ki is használ. Megtalálható a színműben a Békés Pál műveire általában jellemzőnek mondott párhuzamos cselekményvezetés, emellett a szerző alkalmazza a több részre tördelt cselekményt, mely lehetőséget teremt számára, hogy a többi darabjában is alkalmazott módon a tömörített karcolatot (Bélyeggyűjtemény) művelje. A darab egyébként egy meglehetősen vázlatos történet, hagyományos, megszokott dialógusokkal és gondolatokkal. Vitatható és alternatív mondanivalóval rendelkezik, de mindenképpen komoly szakmai felkészültséggel, jól megírt dráma. Nem tagadja meg, nem megy elébe más kornak, mint amelyben íródott (1984), egészében is sematikus, szellemisége messze áll a forrástól, az igazi szegény Lázár történetétől, katarktikus élménye is csak "mezei", mint ahogyan sem hagyományőrzően sem azt teljesen megtagadva középen és óvatosan, a "biztosra menve" lavíroz.

A színpadi külső

A díszlet maximálisan egyszerű, fő funkciója a térmegosztása a cselekmény többszálúságának megfelelően, ugyanakkor jól variálható is, betölti a színpadot. A részben korhű, részben modern ruhatár nem zavaró, a színészek jó érzik magukat a "külső bőrben". Tervezője jól felismerte és meghúzta azokat a határokat, melyeken belül a speciális, "korhűnek" mondható darabok a cselekmény és a mondanivaló megértését szolgálják, különválasztva valamennyire a mának közvetlenül szóló részleteket. A báb- vagy pantomimszerű, karikírozó mozgássorokkal Valló jó alaphangulatot teremt, egyúttal kettős lehetőséghez jut: a darab drasztikusabb, erőszakosabb részei is a jelzés szintjére redukálódnak (nem lehet eléggé értékelni mai, a közvetlen erőszak ábrázolását preferáló világunkban!), ugyanakkor a mozzanatok nem veszítenek erőteljes hatásukból. Másik oldalról a darab főszereplőinek mozgása jól különválasztható, mert azok a hagyományos módon az idő fonalára felfűzve közvetlenül viszik előre a cselekményt. A fények használata a darab folyamán megfelelő, a spotok pontosak és jók, jól időzítettek. Néhány nagyon szép, lágyan bevilágított részlet külön örömet szerzhetett a figyelmes szemlélőnek. Kevesebb az élfény, melyhez – már csak a fekete háttér „árulkodó volta” miatt is külön gratulálunk a rendezőnek. A zene jól illik a mű hangulatához, és ami nem elhanyagolható, megfelelő hangerővel hangzik fel. Aki külön nem figyel rá, az talán nem is tudja definiálni - és ez egy eszköz esetén így is van jól.

Az itt és most történései: a színészi teljesítmények

Mint már olvasható volt, a darab tulajdonképpen időben párhuzamosan zajló mikrojelenetek felfűzött sorozata, dialógjai kiválók, ugyanakkor sokoldalú dramaturgiai értelmezési lehetőséget kínálnak. Ennek a végeredménye az az óriási kavalkád, melynek színes, milliónyi összettevőjét szinte lehetetlen felsorolni. A jól megírt karakterszerepek és jól dramaturgizált jelenetek adják meg a színésznek azt a hálás szövegkörnyezetet, mikroklímát, melyhez saját ábrázolótehetségét adva szinte garantálni lehet a sikert.

A több szerepet is játszó Karácsony Zoltán, Bank Tamás és Torkoly Levente karakteralakító képessége csak dicsérhető: kiválók a pantomimjátékban, sőt az ábrázolt jellemek láthatóan gondosak különválasztottak, noha többnyire negatívak, de nem "egy kalap alatt" elintézettek.

Jánosi Dávid Pedro szerepében külön dramaturgia szerepet is ellát. Nagy érdeme – természetesen azon kívül, hogy feladatát nagyszerűen teljesíti –, hogy a darab gördülékenységét biztosítja. Talán nem kellően méltányolható szerep, de fontos.

Kerekes Józsefnek személyre szól irnoksága: a legmodernebb korra kacsintgató kicsit rezignálódott, kicsit irónikus, de az elvártnál mindig lejjebb viselkedő, újra „csalódást okozó” értelmiségije telitalálat. Kritikus, humort sem nélkülöző író-megformálása emlékezetes marad. Több, más szereplőhöz hasonlóan szintén a mába kacsintgató figura.

Incze József nemes-alakja külön színészi teljesítmény-tanulmányt érdemelne. A lelkesedéssel induló, majd a lelkiismeretfurdalás okozta szellemi bomlás jeleihez elérő térítő alakjába egy egész élet tapasztalata sűrül. Nem könnyű feladat, annál inkább sem, mert a többi szereplővel ellentétben meglehetősen sematikus, „könnyen felejthető” a kimondott szöveg. Ezt minden allűr nélkül előadni úgy, hogy a hatása és hitelessége is megmaradjon, komoly tehetséget feltételez.

Trokán Pétert kettős szerepben, kettős - és nagyon jó - jellemformálásban csodálhatja a közel ülő közönség. Az időben, élményben maradandóbb, egyedíbb mindenképpen a kegyszerárus figurája, de ez a hatás bennem inkább annak köszönhető, hogy a darab legellentmondásosabb figurája, az inkvizítor, aki – a darab írójának legyen mondva – egyben a leghiteltelenebb, a sok felszínes formálástól cseppet sem elütő, szolgai másolata csupán a korban ezt megelőző darabokéinak, egyáltalán nem ragadott meg. Stenciles másolata a korábbi idők ideologikus embereinek. Az alak él és félelmetes – maga a színészi teljesítmény kiváló! Csupán az író által megírt alak sematikus és unalmas.

Kőszegi Ákosnak Granada szerepében kettős feladatot kapott. Egyrészt két egymást követő kor "jellemváltó" figuráját kellett a színpadra hoznia, de a "leckében" benne volt az is, hogy ne csak egy adott kor politikai csélcsap miniszterét alakítsa, hanem nyilvánvaló lehetőségével is élnie kellett: „hallatsszon át” a mába a közhelyszerű köpönyegforgató mondanivalója. Kőszegi művész úr ezt még azzal is túlteljesítette, hogy még az egységesnek látszó szerepekbe különböző magatartási-viselkedési "másságot" is belecsempészett – igazán nem bántó módon.

Lopez úr alakját szinte Nemcsák Károlyra tervezték, aki ezt – most a "Zűrzavaros ájszakával" ellentétben – közérthetően, elementáris erővel, de nem durván formálta meg. Az alak hitelességét a közelről külön megfigyelhető, a vegetatívumig hatoló átélés fokozta. A koreográfus megtervezte mozgások egyik leghitelesebb alakítója is ő volt.

Kováts Adél „hazai”, soproni vendégszereplése mindenképpen öröm a számunkra. Külön élmény a férjéért mindent megtevő – az előtanulmányokból már ugyancsak sematikussá vált - asszony ismert alakjának egyéni és hihető, mondhatnám úgy is, hogy az eredeti „főszereplővel” legellentétesebb, „veszélyesen hiteles” alakítása. A volt utcanő „megdicsőülését” sem vitte túlzásba, talán így maradt meg a legjobban az alternatívitás mezején. Kaszás Attilával láthatóan inspirálják egymást a jó teljesítményre.

A darab teljes jogú főszereplője, a névadó szereplő, Kaszás Attila. A szerző által elkövetett ideológiai harakiri minden csábításának ellenállva is hús-vér figura. Személyes, színészi érdemének tartom minden megtartott szellemi rokonságát a szegény Lázárral. Itt igazi, csak finom árnyalatokban megfogalmazható ember ő, részigazságokkal és sok-sok igazságtalansággal, melyek az átélés fokának jogán nem vezethetnek máshová, mint abba az állapotba, melyet a végjelenet ábrázol. Minden megmozdulása hiteles, egymásból természetesen következnek a jelenetek mozgás-és gondolatsorai. A közelről szemlélő biztos tudásával merem állítani: a darab végét követő harmadik meghajlás után kezdett csupán benne a szerep feszültsége oldódni. Minden tekintetben élményszerű és kevés külsődleges eszközt alkalmazó játékkultúrája a nagy színészegyéniségek közé emelte a mai estén.

Összefoglalás jelleggel:

Soroljuk fel mindenekelőtt a színreállítás eddig névtelenségben tartott közreműködőit! Díszlet: Valló Péter, jelmez: Dőry Virág, koreográfus: Gyöngyösi Tamás, zene: Melis László, dramaturg: Dobák Lívia, munkatársak: Andrási Katalin, Őri Zsófia.

A soproni közönség különleges élményben részesül Békés Pál - Rozgonyi Ádám darabjának helyi előadásán. A darab - a keserű vígjáték - lehetőségeit az előadást összefogó és részleteit jól bemutató rendezés példamutató módon használja ki. Ehhez járulnak hozzá a kiváló színészi alakítások. Ha frenetikus, mindent átható szellemi, katarktikus élményt nem is, de egy jó estét mindenkinek jó szívvel ajánlhatunk a kiszínházi előadásában.