Emlék-villanások

Orvostörténészként évtizedeken át volt városunk vendége. Szerette Sopront, tisztelte nagyjait, becsülte a várost, és segített tenni érte: a Patikamúzeum megalapításánál való bábáskodással, a balfi kastélyszálló és a benne elhelyezett kiállítás szakmai megvédésével… A következő sorokban felvillano Antall-arc az embert mutatja be. A hat esztendeje meghalt miniszterelnökre, dr. Antall Józsefre dr. Kapronczay Károly orvostörténész, dr. György Eszter színháztörténész majd dr. Szabó Iván volt miniszter emlékezett.

Kapronczay Károly: - 1957. áprilisától gimnáziumi tanárom, majd osztályfőnököm volt. Ma már nevetségesnek tűnik, hogy a mi osztályfőnökünket ugyanazért rakták az Eötvös Gimnáziumba, (mert az iskolai tanári forradalmi bizottság elnöke volt,) amiért Antall Józsefet hozták hozzánk, a Toldyba. Diákként élveztük ezt az anarchikusnak mondható helyzetet, s ugyanazt az anyagot hatszor is leadattuk az egymást váltó tanárokkal. A szünetben éppen könyvcsata dúlt, amikor belépett a terembe egy általunk még ismeretlen fiatal, 24 éves tanár, aki azonnal elnyerte valamilyen megmagyarázhatatlan okból a szimpátiánkat. Megvárta, amíg a csata lecsengett, "Az urak foglaljanak helyet!"-mondta, s mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, elkezdete az órát. Az akkori rideg tanár-diák viszonyt ő megváltoztatta. Uraimnak nevezett minket, mert embernek tartotta a diákot is, partnernek. Nem a hivatalos anyagot tanította, hanem inkább gondolatokat vetett föl, amit mi tovább gondolhattunk. Az érdeklődést tudta irányítani, s modorábal közel került hozzánk, közösséget teremtve…

György Eszter: - Kormányzása idején a sajtóiroda munkatársa voltam. Számos szép, kedves emlék jut eszembe róla, melyek az Ember természetes őszinteségét, mindenféle szerepjátszástól való mentességét mutatják. Egy alkalommal, mint afféle sajtóirodai munkatárs, az volt a feladatom, hogy elkísérjem a Magyar Televízióba, ahol felvétele volt. Akkor Hankiss Elemér elnökölt ott, s mint házigazda, közvetlen ő kísérte a miniszterelnök urat elől, a protokoll szerint. Én, bár egyetlen nő voltam a csoportban, a rangsor szerint hátra maradtam. Egy csapóajtónál Antall József megállt. Senki nem értette, mi történt. A teljes tanácstanlanságot megtörve megszólalt: "Egy hölgy is van a társaságunkban!" És Magyarország miniszterelnöke meg a TV elnök előreengedett.

Szabó Iván: - 1992-ben a kormány Andrássy úti házában hatpárti megbeszélését tartottunk a gazdaságpolitika főbb kérdéseiről. Ezt Antall József vezette rendkívűl fesztelenül, oldott légkörben, holott ellenzéki pártok képviselői is jelen voltak. Vidáman, sziporkázóan beszélgetett, miközben bejött a TV. Ahogy észrevette, megszólalt: "Jézus Mária! Meglátják, hogy mosolygok, azt hiszik, hogy beteg vagyok!". Amikor a súlyos műtéte után Kölnből hazajött, az első közös kormányülést meglepte a sajtó is, fotósok, kamerák. Láttuk, hogy azonnal a "hivatalos pózt" vette fel, mintha szoborrá vált volna. Odaszóltunk neki: "Jóska, mosolyogj és beszélj!" Erre visszaszólt (a történész történelmi - Szolimán szultánre utaló - asszociációjával): "Miért? Hogy lássák: nem vagyok kitömve?!" És minden társaságban volt valami találó megjegyzése. Szórakoztató ember votl fanyar, önirónikus humorral…

Végezetül engedtessék meg egy Nagycenkhez kötődő villanás:

Egy, a kastélybeli nemzetközi tárgyaláson, úgy kormányzásának középidején éppen megrohanták a neves politikus résztvevőket a sajtó munkatársai, egy röpke pillanat alatt a fotósok már csak a magyar miniszterelnök hűlt helyét fényképezhették. Kétségbeesve rohangáltak a smasszerek, fejvesztve telefonálgattak a protokollosok. Csupán egyetlen kedves kollégánk, Lobenwein Tamás, a soha őt meg nem csaló "szimattal" a kastélykertbe rohan. És két régi simerős, vidáman beszélgetve jött visszafelé Antall József és Lobenwein Tamás. A lovardából, ahova ha rövid időre is, de "elmenekült". Mert a lovak már-már jelképerejűen, Antall József legkedveltebb állatai voltak.

Surbán Gizella