Nem csinál nyarat, mondja a közmondás, s ez biztosan igaz is. A kérdés azonban az, hogy őszt-telet csinál-e?

3700 ember maradt egyik napról a másikra munka nélkül Székesfehérvárott. A nagy múltú cég egy pillanatig sem habozott, hogy döntsön: gazdasági érdekeik - jól dolgozó munkások mellett is! - azt kívánják, hogy bezárjon mindent, s megvédje gépeit a szerinte szellemileg a kapitalizmus kezdeti szakaszán járó munkásoktól, nehogy lerombolják, és az üzemépületeket úgy, ahogyan vannak a Videotonra hagyja.
Nem kétséges, hogy a 120000 négyzetméter épület nem semmi, az sem kétéséges, hogy a 3 működő év alatt az országban a magát a hatodik helyre felküzdő cég végső szaldója nem negatív.
Ami "kétes tétel", az egy kissé túlmutat mindezen, tetszik - nem tetszik, túl az egyéni tragédiákon, az államháztartást megterhelő munkanélküli segélyen. Talán az első, hogy nem is olyan közös ez az Európa. Vannak "közösebb" és "kevésbé közös" dolgai: amíg a profit a vállalkozót illeti meg, addig a teher másnak a vállára nehezedik. Bedolgozói minőségben hosszú távon sem lehet mást várni.
Ami pedig a fecskét illeti... Mindenki tisztában volt már jóideje azzal, hogy az általános regresszió időszakát éljük; most is nagyon kevesen vannak, akik a nemzetközi pénzpiac mérsékelt élénkülésére, mint tartós tendenciára, a nyakukat tennék. A belföld megítélése pedig még mindig a "krach" szélén imbolyog.
Ami várható, az a többi "fecske" hasonló reagálása: "fészek-közeli" érdekeit védi, a többi területre pedig a fészkén kívül..., nos, nyugodtan ki lehet mondani mindazt, ami a fecskefészkek körül "honos".
A dolog igazi tragédiája pedig ott van, hogy a hazai új "tulajnak" fogalma sincs, hogy ilyen helyzetben mit lehet kezdeni az épülettel és a munkásokkal, hiszen ő küldte már korábban is oda, ahonnan a "returjegyet" most megkapták. Tőke sehol, hiszen állam-bácsi most kezdi el fölélni utolsó tartalékait - kérdés, hogy ki és milyen áron vásárol most, amikor eladni sem tud - önálló szellemi tőkénk nagyrésze már külföldön funkcionál, a belső piac igazi méreteiről pedig csak most alkot igazi - meglepő - fogalmat a legtöbb hazai cég.
A madár pedig elrepül, és az ittmaradt csak felfelé néz, magát törölgetve, s csak ennyit tud - a neves viccalakhoz hasonlóan utánakiáltani - "Mást nem üzent?"
- DI -