CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2017. oktĂłber 21., szombat, Orsolya napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Gy. Szabó Béla, az ember és a művész

A sors nagy ajándékának tartom, hogy mellette nőhettem föl

Kolozsvár, Bolyai u. 7.
A Gy. Szabó Béla emlékházában többnyire mindent úgy őriztek meg, ahogyan a művész hagyta. A maga tisztelet parancsoló puritánságában megmaradt műteremlakás Gy. Szabó Béla személyes, mindennapi használati tárgyai mellett felbecsülhetetlen értékű hagyatékának is helyet ad.

Ferenczy Miklós református lelkész, esperes gyermekkora óta, a művész közvetlen közelségében élt. Jelenleg ő a hagyaték gondozója, és azt szeretné, ha sikerülne a Gy. Szabó Béla emlékházat tovább bővíteni, mellette egy galériát kialakítani. Kolozsváron már létezik egy, a református egyházmegye által kezelt és a református egyház tulajdonát képező Gy. Szabó Béla nevét viselő Galéria, ahol tíz éve hónapról hónapra rendeznek képzőművészeti kiállításokat. Az emlékház melletti a jelenlegi kolozsvári képzőművészek kiállításainak és művészetüket átfogó módon bemutató hagyatékának is helyet adna.

A Dante-sorozat Fény és Kereszt -je és a valamikori modell: Ferenczy Miklós

- Ön gyerekkora óta mindig is a művész mellett élt. Milyen ember volt Gy. Szabó Béla?
- Én tíz éves koromtól mellette nőttem föl, gyakran laktam nála, ha elutazott rám bízta a műteremlakását. Emberként és művészként egyaránt különleges kisugárzása volt. Ugyan nem volt vallásos, de hívő ember volt, és ez nagyon érződik a munkáin. Sokat gondolkoztam, azon, hogy – a sok külföldi és belföldi elismerést és kitüntetést kapott – Gy. Szabó Béla művészként, avagy emberként volt nagyobb? Óriási művészi teljesítménye, munkássága életműve ellenére, azt kell mondanom, hogy Gy. Szabó Béla, az ember volt a nagyobb. Ő, aki egész életét a művészetnek áldozta, végtelenül közel engedte magához az embereket; tudósokkal, előadóművészekkel, professzorokkal ugyanúgy el tudott beszélgetni, mint 8-10 éves gyerekekkel, vagy egyszerű parasztemberekkel. Volt egy nagyon sokszor elmondott intelme, én ezt tőle megtanultam, és mindig továbbadom az emlékház látogatóinak:
- Úgy dolgozzatok - mondta - hogyha éjszaka meghaltok, másnap ne valaki másnak kelljen bevégeznie azt a munkát, amit előző nap ti magatok megtehettetek volna.
- Nos, ez a szemlélet annyira rányomta az életére a bélyegét, hogy sokszor naponta 16 órát is dolgozott, utána meg továbbálmodta azt, amit meg szeretett volna valósítani.

- Hogyan állította össze a Sopronba hozott anyagot?
- Annak is, aki soha nem hallott Gy. Szabó Béláról az itt kiállított művekből kiderül az, hogy mit alkotott és hogy milyen is volt ő lelkületében és művészetében.
A soproni Erdélyi Házban nyílt tárlaton látható képek felölelik az 1985-ben elhunyt művész egész munkásságát, talán az eddigi legteljesebb módon mutatják be az alkotó legkorábbi korszakából származó alkotásai mellett az alkalmazott technikák mindegyikét: pasztell- és olajképeket, rézkarcokat, szénrajzokat, a későbbi fametszeteket egyaránt.

- Milyen személyes emléket őriz Gy. Szabó Béláról?
- Lelkész vagyok, és a lelkészségnél meg is maradok, azzal együtt, hogy gondozom a hagyatékot; sokszor keretezek és paszpartúzok, ez ezzel együtt jár. A sors nagy ajándékának tartom, egyrészt, hogy mellette nőhettem föl, másrészt pedig azt, hogy nagyon sok figurális képénél modellt állhattam.

Szamospart télen
Tizennégy éves voltam, amikor a Dante-sorozatból a Fény és kereszt -en dolgozott éppen, azon, amelyen a megfeszített Krisztus átszegezett lábához borul a két alak Én éppen az iskolából értem haza, még nem volt kész az ebéd. Addig, amíg elkészült kérte, hogy feküdjek le, a lábfejemet tegyem össze: így rajzolta meg azt a lábmozdulatot. A Dante-sorozatnál több képnél a kézmozdulathoz, különböző testhelyzetekhez álltam modellt. A Szamos parton gyakran együtt napoztunk, ő rajzolt, engem pedig gyakran arra kért, hogy amikor egy-egy bámészkodó megáll a háta mögött, akkor intézzem valahogy úgy, hogy az onnan elmenjen. Nem szerette, ha nézték, amit dolgozik, magányosan, egyedül szeretett dolgozni. Az, hogy a baráti közösségéből rengeteg ember megismerhettem, egy életre meghatározta egész gondolkodásomat és nagyon sokat segített a lelkészi szolgálatban, a pasztorizációs munkában, az emberekkel való beszélgetésekben, a kapcsolatteremtésben egyaránt. Ezért én köszönettel tartozom Gy. Szabó Bélának, akik számunkra nevelt fiai számára mindig is Gyétata marad, mert mi őt így szólítottuk.

***

A Fövényverem utca 15. szám alatti Erdélyi Házban vasárnap nyílt emlékkiállítása Gy. Szabó Bélának. A november 22-ig látogatható tárlat anyagát és a művész pályáját a közeljövőben olvasóinknak bemutjuk.



2002. október 28., hétfő 01:55


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület