Mt 5.1-12a A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!

Nehéz a felfogásunk. Sokszor gondolunk szeretteinkre, élőkre és megholtakra. Él valamiféle vonzódás túl a testközeliség vágyán, mely nem érhető el legtöbbször tetteinkben. Az együttmaradás vágya, a szeretetközösség iránti óhaj, hogy nemcsak az érdemszerzés miatt jó szeretni, de mindez csak elővételezése egy még nagyobb jónak.
Mit kerülgetjük a lényeget?! Szeretnénk, ha Isten országában is együtt lehetnénk, aprószentek és a nagyok, mind a tökéletlenek, akiknek kijutott bármi módon a boldogságokból. Ha az egyház ma ezt a részletet olvassa, akkor minden bizonnyal ezeket tekinti a szentek közössége alapjának.
Létezik-e halottlátás és bármiféle eretnekség nélkül bármiféle közösség az elhúnytakkal? Ha van, akkor ez a Mindenszentek közössége. Csakhogy amíg a "túlsó oldal" már "fix" - ami megvan, az megvan -, addig az itteni oldal változékony, "dinamikus", ahogyan a mai kímélő nyelvezet ezt kifejezi. Igen, bele lehet kerülni, és ki is lehet még bőven esni a "pixisből" mindaddig, amíg élünk.
Néha közösségbe kerülünk velük, ahogyan Szent Pál szólítja levelei címzettjeit, a "szenteket", akik szeretetközösségben élnek másokkal, de valamiképpen mégis elkülönülnek, mert mások. Ez az a másság, amit olyan nehezen tűr meg a világ, mert az nem sodródik az idő folyamával passzívan, hanem tudatosan irányítva magát, néha biztos, néha bizonytalan karcsapásokkal, de megcélozza a túlsó "part" egy kiálló pontját.
Elérjük-e a sodródó időfolyamban, a változó erkölcsökben, a demokratikus rosszban, a halál kultúrájában a megcélzott földdarabot? Ha van közösség, akkor van, akik értünk szurkolnak. Ha van Mindenszentek, akkor szorítanak értünk, amikor egy-egy nagyobb hullám átcsap a fejünk felett, amikor az irányt elveszíteni látszunk, amikor a láthatatlan fonál, mely összeköt, elszakadni látszik. Ha a szabad akarat szembefordulni látszik az Alkotóval.
Nagyon jó lenne, ha az ünnep egyúttal annak a törekvésnek a kézzelfogható bizonyítéka is lenne, hogy ma egy lépést teszünk a közösség felé. Ha megtisztulnánk, ha ismét közéjük tartoznánk. Ha szentek lennénk.
- DI -