|
Víz, hangok
Kinek tartanak engem az emberek?
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Végiggondoltam az előző cikkemben bemutatott "lélektréninget". Íme, mire jutottam. Abszolút személyes - akit nem érdekel, nyugodtan "lapozzon".
Fizikai állóképesség: hát, van rajta mit javítani. Komoly erőbefektetés szükségeltetik. Az elhatározás kevés. A napi "nyüstölés" betartására kell ügyelnem.
Lelki állóképesség: ... ... túl érzékeny vagyok. Annyira letör, ha olyan bánt meg, akit szeretek.
Miként vélekednek rólam? Simán hülyének néznek. Különcnek tartanak, amolyan ártalmatlan bolondnak. Barátságos, jámbor barom. Kábé. Nem festem magam, nem öltözködöm túlzottan, nem hajtom a pénzt, nem ápolom s nem építem odavissza vendégeskedéssel gyümölcsöző kapcsolatrendszeremet, magam sütöm a kenyerünket, nemigen járok szórakozni, koncertre elmennék, de sajnálom rá a kevés pénzt. Úton-útfélen mindenfélében képes vagyok gyönyörködni, mozgolódó vízfelület, felhők, kicsi, nagyobb növények, színek, háztetők, fény-árny-felület-játékok bármely tárgyon, legyen az természetes vagy mesterséges... Előreengedek férfit is, fiatalabb valakit is az ajtón, lehajolok férfinak is, fiatalabb valakinek is a leejtett dolgáért... Türelemmel várok a soromra akárhol is. Tökéletesen biztosan tudom, hogy megtaláltam, akit meg kellett találnom. Nem viszem vissza "pattogva" a kicsit csöpögő tejet, hanem úgy helyezem el a szatyromban, hogy hazáig kibírja "nem-elfogyva"... Nem háborodom fel, ha nem nyitnak időben egy üzletet, vagy túl korán csukják be (nem mondom, hogy még soha nem háborodtam fel, de akkor biztosan rossz napom volt - az volt; emlékszem...). Szívesen nézek mindenki szemébe. Természetes módon szóba elegyedek akárkivel, "rangon aluliakkal" éppen úgy, mint nagykutyákkal. Nem esek hasra senki előtt, és nem esek hanyatt senkitől, csak mert személyesen kezet rázhattam, vagy beszélhettem vele és MILYEN MAGAS rangú - viszont totálisan elismerem nagyrabecsülendőségét, akármilyen magas rangú, ha erre valóban méltó. Határozott járásom, viselkedésem, nézésem miatt... és... mert szavaim alapján talán érződik, nem vagyok a legbunkóbbak egyike, vannak, akik beképzeltnek tartanak. Nagyon meglepődtem, amikor ezt megtudtam.
Partnereim........ hogy ők hogyan vélekednek rólam??? Neveltetési? Munkatársi? Párkapcsolati? Milyen partnereim? Okoskodó, "avatkozik"... ilyeneket gondolhatnak rólam. Gondolnak is. Úgy általában: beképzelt, hülye kis különc, jelentéktelen figura... talán ez lenne a legösszefogottabb megállapítás rólam más szájából...
Igen, ez valóban igaztalanul kedvezőtlen vélemény... Mindjárt más lenne a megítélés, ha függnének tőlem emberek, ha érdekük miatt jól meggondolnák (vagy esetleg számonkérhetné valaki rajtuk), mit mondanak rólam. Mindjárt kedves, szeretetreméltó, barátságos, egyénien öltözködő, jólelkű, segítőkész, jóízlésű, széles érdeklődési körű valakivé avanzsálnék "szájukban"...
Milyen alapvető értékek vezetnek?
Első: a jóság. Jó vagyok magamhoz, nem cigarettázom, nem élek éjszakai életet, nem vagyok rabja semmilyen szenvedélynek, nem ártom magam politikába, maffia-ügyekbe, nem frusztrálnak érvényesülési gondok, nem vagyok irigy stb., stb. Jó vagyok másokhoz, jót akarok mindenkinek. Sajnálom azt, aki nem látja meg, nem ismeri fel saját életének értékeit, s űzötten hajszolja a "massza" által fontosnak kikiáltott - valójában lélekpusztító elérendőket...
A második: szívvel-lélekkel odafordulón egy "valamiért" élek.
A harmadik: a nyugalom. Tudomásul venni a napokat úgy, ahogyan megestek, felismerni, hol lehetett volna jobban csinálni... de elfogadni azt és olyannak, ami biztosan nem sikerülhetett volna, vagy csak horribilis "áron" jött volna össze...
Jóság, koncentráltan egyért élés, nyugalom - ez a három alapvető értékem.
Életem három leglényegesebb tapasztalata?
Az első: Az emberek legtöbbjének nincs tudomása arról, hogy szüksége volna lelki szeretetedre is, nem csak gyakorlati támaszként funkcionáltatni téged, s elfogadni tényszerű segítségedet.
A második: Nagyon figyelj a belső rezdülésekre, s fogadd meg "tanácsukat" - akár valami felé sarkallnak, akár valamitől visszafogni törekednek.
A harmadik: Minden perc pótolhatatlan érték. Örülj neki! Értékeld! Becsüld meg!
Életemben a legnagyobb öröm számomra? Lelki odafordulásom egy "pont" irányába.
Amivel a legszívesebben foglalkozom? Gyönyörködöm látványban, hangban - amit a világ elém ad, s számomra szép valami miatt.
Ki vagyok? Isten kegyeltje vagyok. Tíz meddő év után születtem szüleimnek, amikor már nem is vártak, s egyhónapos koromban a keresztvíz hozott vissza a halálból.
Minek tekintenek az emberek pozícióm, vagyonom és pénzem nélkül? Jóformán egyik sincs, úgyhogy... amint már mondtam is, beképzelt, hülye kis különcnek, jelentéktelen figurának.
Akit csodálok? Volt. Most nincs. Teréz anyát csodáltam.
Miért? Képes volt úgy szeretetet adni folyamatosan, hogy nem bántódott meg soha, ha lelki meg nem értést, lelki sérelmeket kapott "vissza". Nekem mélyen fáj az efféle "viszonzás".
- gyöngyös -
2002. november 01., péntek 17:13
|
