Az ásványokat Erdélyből hozták

Kövecses Varga Lajos – így anyakönyvezték, nem a kövek iránti tiszteletből vette fel ezt a nevet – a siófoki Kárpát-medence ásványait bemutató múzeum tulajdonosa, eredetileg földrajztanár.

– Tizenhárom éves koromban kezdtem ősmaradványokat gyűjteni. Az egyetemen aztán közelebbről is megismerkedtem a kőzetekkel és az ásványokkal. A diploma megszerzése után kedvtelésből folytattam a gyűjtést és a rendszerezést, tizenhat éve azonban ez a fő foglalkozásom. 1995-ben az akkori tizenkét ezer darabos gyűjteményemből alapitottam azt a siófoki múzeumot, amelyet máig százhúszezren látogatták. Természetesen a házamban is van egy szoba a kedvenc darabjaimnak. A tanitástól sem szakadtam el, rendszeresen tartok előadásokat gyerekeknek az ásványokról és a kőzetekről, hisz ez a terület háttérbe szorul a földrajzoktatásban.

– Hol szerzte be gyűjteménye darabjait?

– Nagy részét magam gyűjtöttem. Száznyolcvanszor voltam már Erdélyben, ahol a bányászoktól is vásároltam. Járok börzékre eladni, cserélni és ha ritka darabot találok, vásárolni.

– Melyik a gyűjteményének legértékesebb darabja?

– Az a szferosziderit (vasérc), melyet negyven éve hoztak felszinre Szlovéniában. Ritkasága nagy méretéből adódik. Több tulajdonosa volt már, én egy viszonteladó bányásztól vettem.

– Mi a véleménye a tavaszi börzéről?

– Ez a rendezvény eltér a többi magyarországitól, ahova általában cserélni mennek a gyűjtők. Sopronban már az eladás, az üzlet van előtérben. Erdélyből hozzák az ásványokat, itt pedig a német és osztrák látogatók megveszik. A szervezés jó volt, sokan állítottak ki, érdekes-értékes darabokat lehetett találni.

Rétfalvi Edina