CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. február 7., kedd, Tódor, Rómeó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Két évszázada született hazánk nagy matematikusa

    Bolyai János születésének 200. évfordulója tiszteletére emlékünnepélyt tartott a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara, Faipari Mérnöki Kara, Matematikai Intézete ill. a Bolyai János Matematikai Társulat Soproni Tagozata.

Walter Dezső polgármester, Toró Tibor fizikus és Nagy Márton fizikus

    A Magyar Tudomány Napja alkalmából november 8.-án megrendezett ünnepségen érdekes, nem mindennapi előadásokat hallgathatott a közönség.
    Dr. Horváth Jenő professzor tolmácsolásában megismerhették Bolyai János életének fontosabb állomásait, majd Dr. Toró Tibor, a temesvári egyetem professzora képekkel és dokumentumokkal illusztrált előadásában belepillanthattunk Albert Einstein és Bolyai János befejezetlen szimfóniájába, a Physica More Geometricoba.

    Az előadáson felszólalt Dr. Oláh-Gál Róbert, a Babes-Bolyai Egyetem docense, illetve Dr. H. Temesvári Ágota professzor. Az előadások üzenetét a Zeneiskola növendékei és a két egyetemi kar hallgatói által előadott versek és dalok tették színesebbé.
    A templomtornyokban már felcsendült a déli harangszó, amikor az egyetem képviselői, Walter Dezső polgármester kíséretében megkoszorúzták a három évvel ezelőtt felavatott Bolyai János-emléktáblát, a világhírenevet szerzett matematikusról elnevezett utcában.

Szöveg és fotó:  Betuker Botond
 

Bolyai János
(1802. december 15. - 1860. január 27.)
 BOLYAI JÁNOS 1802. december 15-én született Kolozsvárott. Anyja Benkő Zsuzsanna, apja Bolyai Farkas, a kiváló matematikus, aki fia születése után így ír barátjának, Gauss német matematikusnak: 

...egészséges, nagyon szép gyermek, finom vonásokkal, fekete hajjal s szemöldökkel és égő sötétkék szemekkel, melyek úgy ragyognak némelykor, mint két drágakő. Ennyiben az anyja, különben hozzám is sokban hasonlít.”

Bolyai Farkas korán felismerte fia fejlett megfigyelőképességét, éles logikáját. János 12 éves, amikor zenei tehetsége is megmutatkozott, vonósnégyesben elsőhegedűs volt. 15 évesen letette a mai érettséginek megfelelő szigorlatot. Ebben az időben írja róla apja: 

Szeret másokat szekírozni , úgyhogy ritka emberrel nem jő össze . Némelykor engedetlen, kivált az anyjának, mely a nevelés hibája. Mindazonáltal megjobbíthatja, ha akarja. Másokat nem rágalmazó, ha jót nem tud valakiről mondani, semmit sem mond. Nem hazug. Az igazságot nem engedi, amely nem prudentia . Szánakozó, amikor nem segíthet is. Háládatos. Senkit hibájáért nem utál. Jószívű. Haragos, amíg elfelejti a megbántatást. Nem fantlis ...”

Gauss lett volna az ideális tanító, de erre nem kerülhetett sor. Megalkudva a lehetőségekkel Bolyai János a bécsi hadmérnöki akadémiára került. Itt is tanult matematikát, de ez nem kötötte le. 1822-ben fejezte be hadmérnöki tanulmányait. Egyéves különleges kiképzés után kinevezték a temesvári erődítéshez. Nem tudott belemélyedni a nem neki való feladatokba. Tovább folytatta matematikai kutatásait, melyről örömmel számol be apjának: 

„...A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbeszedem, elkészítem, s mód lesz a paralelákról egy munkát adok ki; ebben a pillanatban nincs kitalálva, de az az út, melyen mentem, csaknem bizonyosan ígérte a cél elérését, ha az egyébiránt lehetséges; nincs meg, de olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam; s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édesapám, megismeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy új, más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest.”

Felfedezése:olyan geometria is lehetséges, amelyben az V.posztulátum (egy síkon egy adott egyenessel a rajta kívül fekvő ponton keresztül csak egy párhuzamos húzható) nem alapigazság, ez a nemeuklideszi geometria. Ezzel a felfedezéssel óriási távlatokat nyitott a matematikai és elméleti fizikai kutatások számára. Apja Tentamen című művéhez kapcsolva adta ki Appendix (Függelék) című munkáját 1831-ben. Szinte vele egyidőben dolgozta ki Lobacsevszkij is a hiperbolikus geometria alapjait. Ezért nevezi az irodalom az első nemeuklideszi térelméletet Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának. 
Bolyai János szeretett volna részt venni a szabadságharcban, de betegsége megakadályozta ebben. Haditervet dolgozott ki, melyet azonban elvetettek. Élete utolsó szakaszában az emberiség boldogulását elősegítő enciklopédikus mű összeállításán dolgozott, de „Üdvtana” végleges megfogalmazásához már nem volt elég ereje. Fennmaradt viszont az Üdvtan ajánlása. Ez azért is érdekes, mert ezzel is bizonyítja, minden viszálykodás, torzsalkodás ellenére mennyire vágyott apja szeretetére. Az ajánlás így szól: 

Bolyai Farkas atyámnak, az emberiség javára s közös szerencsétlenségünkre értetlenségből, elragadott vak indulatból félreismert magam megismertetésére s illő színbe és fénybe helyezésére, szívre, lélekre hatólag végrendeletül, a legbuzgóbb s a közjóért égő szívvel és bizodalmasan ajánlom e művet; a rideg bolyai birtokból mostohán kitagadni akart, de azalatt a föld minden kincseivel felcserélni nem kívánt mennyei uradalomban élt, s magának krisztusi erősséget és vigasztalást szerzett, nyert, elsőszülött fia, János.”

Az Üdvtan sohasem jelent meg, el sem készült, csupán cédulajegyzetek maradtak garmadával, ezeket pedig János féltékenyen őrizte, így apja sem olvashatta soha a fenti ajánlást. Bolyai János gondolataival, geometriai eredményeivel messze megelőzte korát, de jelentőségét csak a múlt század vége felé kezdték felismerni. Egyik legnagyobb tudósunk minden elismerés nélkül halt meg 58 éves korában, 1860. január 27-én. 

„ Maradjon mindnyájunk neve örök feledésbe: a’nál inkább fog élni szellemünk a’ tanban, mely a’ megszabadított ‘s újjászületett emberiséggel együtt... él? sírkövünk lesz.” (Bolyai János)

Forrás: http://www.bolyai-kkt.sulinet.hu/



2002. november 08., péntek 19:09


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület