|
Diákélet - diákszáj |
|
"A gyermek szemében meglátni a csillogást…"
A berzsenyisek a magyarok hírét Portugáliáig röpítették
Victor Hugotól választotta a képzőművészeti pályázatra
szóló felhívás mottóját 2002. tavaszán Teodolinda Pascoal portugál
festőművész a világ több országába küldött üzenetében.
|
Az általuk megrajzolt Magyarország a pályamunkák
nemzetközi katalógusába is bekerült:
Dorosmai Erzsébet tanárral (középen), Keresztény
Veronika és Hoffer Károly
|
Az Évora -ból, a nagy múlttal, római emlékekkel is büszkélkedő
portugál városból – immár harmadik alkalommal – indult pályázat elbírálásakor
bizony, volt dolga a háromtagú zsűrinek, hiszen a világ 17 országából (Argentina,
Belgium, Bulgária, Horvátország, Equador, Szlovénia, India, Indonézia,
Jugoszlávia, Macedónia, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Románia,
Oroszország, Ukrajna, USA) 1538 pályamű érkezett a felhívásra.
A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium két tizenegyedik évfolyamos
diákja, Keresztény Veronika és Hoffer Károly a magyar történelmi
múltat, a népművészeti hagyományokat és kultúrát bemutató 21 alkotásból
álló kép-sorozatában különböző korszakok képi emlékei, szimbólumai sűrített
jelképei, stílusa villan fel, együtt magyar népmeséket és a magyar mondavilágot
idéző illusztrációkkal, híres korabeli irodalmi művekből, törvényekből
vett idézetekkel. Minden kép külön kompozíció, de technikai megoldására
jellemző egységességében egy új, nagy kompozícióvá áll össze.
 
Dorosmai Erzsébet az alkotás elkészítésében a tanulókat segítő festőművész-rajztanár
tanítványai különleges technikájukban a merített papírt, tust temperát
és az akvarellt együttesen alkalmazták, a különböző méretű és alakzatú,
vegyes technikával készített képekben, egy hatalmas, Magyarországot ábrázoló
domborzati térképbe foglalták a nemzetközi katalógusba is bekerülő alkotást.
- Az egyik legnehezebb kérdés annak eldöntése volt, hogy mi az, amivel
mi magyarok bemutatkozhatunk a világ számára, elsősorban Portugáliának?
Örömmel olvastam Teodolina Pascoal és művésztársa Cristina Tavares
nyilatkozatát, akik úgy gondolják, hogy mai világunkban meg kell látni
és láttatni a szépet. A nemzetközi pályázatnak a kapcsolatépítés mellett,
többek között ez volt a feladata- mondta örömmel Dorosmai Erzsébet tanár,
akit, akárcsak a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumot diplomával jutalmaztak.
Közös volt az ötlet, amely a munka közben is folyamatosan
alakult. A történelmi részt Károly készítette a népmesei világot, pedig
Veronika. A diákok egymás szavába vágva mesélték el azt is, hogy a teljes
pályamunkán két hónapig dolgoztak, a különböző alkotásoknak a történelmi
Magyarország térképére való illesztése pedig külön egy egész heti munkát
jelentett.
A legnagyobb méretű kép, a Honfoglalás című közös munka,
amelynek Károly készítette a grafikai részét, Veronika a festőit.
Egyben az együttműködés jó iskolája is volt a mű,
amely során a képek mérete, alakja, és elhelyezése kérdésében is mindannyiszor
közös nevezőre kellett jutniuk.
A nehézségek között a rendelkezésre álló rövid időt
említették a diákok, de nem volt egyszerű a hatalmas méretű pályázat postázása
sem. Mindketten úgy vélték, hogy a honfoglalás volt az az esemény, amely
semmiképp nem hiányozhatott a történelmi képek közül. A legnehezebben a
Rákóczi-szabadságharcot idéző darab készült el; az eredeti szándék szerint
a jelenkor történelmének egy alakja is helyet kapott volna a kompozícióban,
ám a végén mégiscsak úgy döntöttek pályázók és a tanár, hogy ezúttal maradnak
a múltidézés mellett.
És mint mindig, közvetve, vagy közvetlenül többen is részesei az elért
eredménynek, az anyag kijutását segítők és többek között mindazok a tanárok,
akik a magyar irodalmat és történelmet, néprajzot úgy tanították az évek
folyamán, hogy az ihlető forrást jelenthetett két tizenéves gimnáziumi
tanulónak. Kocsis István, Harajda Ildikó és Kránitz Eszter tanárok
lelkesedése fáradhatatlan munkája benne van abban az elismerést
kapott alkotásban, amely Évora-ban, a portugál városban ezután Magyarországot
jelenti.
T.É.
2002. november 12., kedd 23:02
|
|
|
