Megint a ballagás, de mi a nóta?

Az iskolák évről-évre visszatérő, hagyományos ballagásával számos újságcikk foglalkozik, keresve annak eredetét, hagyományait. Egyik-másik cikk azt is felveti, ki a „Ballag már a vén diák” szövegének és dallamának szerzője, mikor és honnan indult el a ma már elmaradhatatlan diákdal. Eredetéről, főleg annak magyar nyelvű változatáról számos téves, féligazságokat tartalmazó írás jelent meg.

„Selmecen a búcsúzó diákok a: Lied eines abziehenden Burschen, azaz A távozó legény dalát énekelték, amely Tassonyi Ernő magyar szövegével Ballag már a vén diák máig közismert - olvasható Gyárfás Endre - Kecskés András: Avatástól Ballagásig /Budapest, Zeneműkiadó, 1977./ kötetben.

Gábor István tanár, újságíró, a Magyar Nemzet 1983. május 13-i számába szintén Tassonyit jelöli meg fordítóként: „Aki a párját keresi című könyve Selmecbányán 1905-ben jelent meg, és tartalmazza a dalt.”

Wolly István /1907-1995/ tanár, népzenekutató többször is visszatér a problémára: Ballagó diákok nyomában /Magyar Nemzet. 1985. május 20./; „Megint a ballagás, de mi a nóta?” /Magyar Nemzet. 1986. május 13./ A dal szerzőjeként Farkas Imrét nevezi meg „... akinek a század elején írt Iglói diákok című zenés vígjátékában zendül fel a búcsúdal”.

Mi a valóság?

A dalról részletesen írt Faller Jenő, a Soproni Szemle 1966. évi 1. számában. A diákélettől való búcsúzkodás egyik utolsó, kétségtelenül legszebb mozzanata a ballagás, mely selmeci eredetű és 1830. év óta ismert. Hosszú ideig kizárólag a selmeci bányász és erdész akadémikusok szokása volt. A főiskoláról távozókat a "Bemooster Bursche zieh ich aus" kezdetű dal éneklése mellet kísérték a fiatalabb, egymást átkaroló diáktársak.

Az iskoláról, főiskoláról, egyetemről távozó diák búcsú-, valéta- vagy obsitosdalát közeli és távoli orzságokban egyaránt ismerik: chansons de depart, Abschiedlied, Valentenlied, Adelied, stb. néven. Magyarországon először 1878-ban jelent meg a „Schemnitzer Akademischer Lieder” című daloskönyvben. A dal szerzője Gustav Schwab /1792-1852/. De ő is már 18. századbeli népdalból írta át. Eredetije a cipszer Szepességben született, onnan került ki Sziléziába, hogy mint német dal térjen vissza. Ez olvasható Bevilaqua Borsody Béla: A magyar Serfőzés története /Budapest. 1932/ című könyvében.

A végzős diákok tablóképeinek szokása is Selmecről terjedt el. A Bányászati Múzeum birtokában van egy 1883. évből való tablókép, amelyre - a kiegyezés után magyarrá vált akadémia szellemének megfelelően - a Ballag már a vén diák két versszaka magyarul van felírva. A mellékelt tablókép részlet 1895. évből való, ezen az évszám és a dalszöveg együttesen szemlélhető.

Magyar nyelvre fordítója a Magyar Életrajzi Lexikon szerint Csengey Gusztáv /1842-1925/ évangélikus pap, író, költő. A jénai egyetemen tanult, a diákdalokat ott ismerhette meg. A kiegyezés után tért haza és éppen Sopronban tette le az evangélikus papi, majd tanári vizsgát 1874-ben.

Nekünk régmúlt idők öreg diákjainak megható érzés hallani az évszázados dalt a ma ifjú ballagóktól.

Molnár László