CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. február 20., szerda, Aladár, Álmos, Amata napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Megint a ballagás, de mi a nóta?

Megint a ballagás, de mi a nóta?
 

Az iskolák évről-évre visszatérő, hagyományos ballagásával számos újságcikk foglalkozik, keresve annak eredetét, hagyományait. Egyik-másik cikk azt is felveti, ki a „Ballag már a vén diák” szövegének és dallamának szerzője, mikor és honnan indult el a ma már elmaradhatatlan diákdal. Eredetéről, főleg annak magyar nyelvű változatáról számos téves, féligazságokat tartalmazó írás jelent meg.

„Selmecen a búcsúzó diákok a: Lied eines abziehenden Burschen, azaz A távozó legény dalát énekelték, amely Tassonyi Ernő magyar szövegével Ballag már a vén diák máig közismert - olvasható Gyárfás Endre - Kecskés András: Avatástól Ballagásig /Budapest, Zeneműkiadó, 1977./ kötetben.

Gábor István tanár, újságíró, a Magyar Nemzet 1983. május 13-i számába szintén Tassonyit jelöli meg fordítóként: „Aki a párját keresi című könyve Selmecbányán 1905-ben jelent meg, és tartalmazza a dalt.”

Wolly István /1907-1995/ tanár, népzenekutató többször is visszatér a problémára: Ballagó diákok nyomában /Magyar Nemzet. 1985. május 20./; „Megint a ballagás, de mi a nóta?” /Magyar Nemzet. 1986. május 13./ A dal szerzőjeként Farkas Imrét nevezi meg „... akinek a század elején írt Iglói diákok című zenés vígjátékában zendül fel a búcsúdal”.

Mi a valóság?

A dalról részletesen írt Faller Jenő, a Soproni Szemle 1966. évi 1. számában. A diákélettől való búcsúzkodás egyik utolsó, kétségtelenül legszebb mozzanata a ballagás, mely selmeci eredetű és 1830. év óta ismert. Hosszú ideig kizárólag a selmeci bányász és erdész akadémikusok szokása volt. A főiskoláról távozókat a "Bemooster Bursche zieh ich aus" kezdetű dal éneklése mellet kísérték a fiatalabb, egymást átkaroló diáktársak.

Az iskoláról, főiskoláról, egyetemről távozó diák búcsú-, valéta- vagy obsitosdalát közeli és távoli orzságokban egyaránt ismerik: chansons de depart, Abschiedlied, Valentenlied, Adelied, stb. néven. Magyarországon először 1878-ban jelent meg a „Schemnitzer Akademischer Lieder” című daloskönyvben. A dal szerzője Gustav Schwab /1792-1852/. De ő is már 18. századbeli népdalból írta át. Eredetije a cipszer Szepességben született, onnan került ki Sziléziába, hogy mint német dal térjen vissza. Ez olvasható Bevilaqua Borsody Béla: A magyar Serfőzés története /Budapest. 1932/ című könyvében.

A végzős diákok tablóképeinek szokása is Selmecről terjedt el. A Bányászati Múzeum birtokában van egy 1883. évből való tablókép, amelyre - a kiegyezés után magyarrá vált akadémia szellemének megfelelően - a Ballag már a vén diák két versszaka magyarul van felírva. A mellékelt tablókép részlet 1895. évből való, ezen az évszám és a dalszöveg együttesen szemlélhető.

Tassonyi Ernő 1883-ban született. Farkas Imre /1879-1976/ pedig 4 éves volt. Az újságírótársai által Mókucinak becézett író eredetileg jogász volt és 1909-ben az Iglói diákok című darabjába betétdalként felvette a ballagó nótát és ezzel nagymértékben hozzájárult a régi diákdal országos elterjedéséhez.

Magyar nyelvre fordítója a Magyar Életrajzi Lexikon szerint Csengey Gusztáv /1842-1925/ évangélikus pap, író, költő. A jénai egyetemen tanult, a diákdalokat ott ismerhette meg. A kiegyezés után tért haza és éppen Sopronban tette le az evangélikus papi, majd tanári vizsgát 1874-ben.

Nekünk régmúlt idők öreg diákjainak megható érzés hallani az évszázados dalt a ma ifjú ballagóktól.

Molnár László



1999. május 15., szombat 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület