Mt 25.31-46 Mt 25.31 Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Az evangéliumi részlet élesen - mint minden tanítás, tisztán, különválaszthatóan - osztja csoportba az embereket. Most ne vitatkozzunk azon a Szerzővel, hogy Isten - Jézus, aki mindenek tudója, sokkal árnyaltabban is ítélhetne. Felhozhatnánk, hogy nyilván voltak, akik csak bizonyos alkalmakkor látták a ránk szorulóban Krisztust, és fordítva: csak néhány esetben nem vették észre a nélkülözőkben a Megváltót. A tanítás tartalma ugyanis nem ez. Arról szól:
1. Igazságos és végleges az ítélet.
2. Az elkülönítés tartalmi alapja az életünk lesz.
Ezen pedig, ugye, nem sok vitatkoznivaló van, mert vagy láttunk, vagy nem láttunk. És itt akadt meg bennem a gondolat. Ugyanis azt hiszem, hogy meglehetősen szelektív a mi látásmódunk.
Elsősorban azért, mert egyirányú: mindig csak azokat látja, akik nálunk jobban élnek, bármilyen rangsorban is vannak "felettünk". Ebben persze nem csak mi vagyunk a "ludasak". Ha nem éppen most jelent volna meg felsorolásszerűen az ország állítólagosan 100 leggazdagabb emberének részletes névsora, ha ez nem váltott volna ki teljesen ellentétes reakciókat és magyarázatokat, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy a sor másik végéről soha nem fog megjelenni sajtókiadvány. Arra már gondolni sem merek, hogy az aztán senkit nem is érdekelne.
Torz, egyirányú tükrökben mutatják nekünk a világot. Magam azt szoktam a hasonló felsorolásokra válaszolni, hogy én jóformán mindig az ellenkező oldallal találkozom. Magam mindig a bajt, a megoldandó testi-lelki, családi, szociális, gazdasági problémákat látom mindenütt, s hogy őszinte legyek, ezek mellett annyira eltörpül a sok felsorolt bankbetét, a vállalkozás, a ház, lakás, nyaraló, hogy szinte szóra sem érdemes.
Igen, mintha spanyolfalat húznának közénk, egy girbe-görbe átláthatatlan kerítést, mintha egy Patyomkin-falu díszletei között járkálva élnénk le életünket. Aki tudatosan nem néz a deszkadíszlet mögé, az nem találja meg a rászorulót. Ők ugyanis soha nem olyan hangosak, olyan "életrevalók", mint az a bizonyos első száz.
Jézust nem a vagyon szerint érdekli az ember, legyen az a top vagy a down száz. "Csak" a látásunk és a cselekvésünk szerint "osztályoz". Kérdés, hogy honnan könnyebb látni, honnan könnyebb cselekedni? Válassza mindenki a saját útját! Így legalább nincs mit felrónia a kérdezőnek: Mikor nem láttunk, mikor nem adtunk?
Úgy gondolom, hogy nem kellene kötelezővé tenni, eltanultatni a top akárhány módszerét, hátha valami egészen más sülne ki belőle, mint ami "jót" akarunk. Bizonyos határok között legyen joga valakinek nem evilágra valónak lenni! Inkább arra törekednék, hogy az a nagyon lyukas, meg nem foltozott szociális védőháló helyett a Genezáreti tó halászhálója feszüljön ki alattunk, amit - most már tudjuk - egykor egy vándortanító - ma király, Krisztus Király használt konkrétan halfogás, átvitt értelemben mindannyiunk "kifogására".
- DI -