Szeptemberig zárva tart a Bányászati Múzeum

A soproni Központi Bányászati Múzeum január elsejétõl több hónapra bezárja kapuit, hogy azután szeptemberben teljesen megújult kiállítással várja a látogatókat. Bircher Erzsébet igazgatóval többek között errõl is beszélgettünk. 

- Mikor alapították a múzeumot?

- Az igény 1954-ben vetõdött fel elõször, hiszen akkoriban még itt volt a bányászati fakultás, és 1957-ben az intézmény megnyitása idején sem merült fel a gondolata annak, hogy elvigyék innen. A múzeum alapítója, máig meghatározó igazgatója dr. Faller Jenõ volt, aki a gyûjtemény legjelentõsebb részét létrehozta. Az épület jelenlegi állapotát a hetvenes években nyerte el, a felújítás ideje alatt a Stornó házba telepítették ki a múzeumot, amely 1979-ben költözött vissza eredeti helyére. A most záródó állandó kiállítás a nyolcvanas évek elején nyitotta kapuit, lassan húsz éve. A jubileum idején, 2000 januárjától a múzeum ismét bezár, kilenc hónapra, amíg a tárlatot teljesen átalakítjuk. A tervek készen vannak, jelenleg a kivitelezési munkák pályáztatása történik. 

- Miért van szükség a változtatásra?

- A kiállítás tárgygazdag volt. A hazai mûszaki múzeumokhoz viszonyítva nagy anyaggal rendelkezünk. Talán egy kissé túl sok volt a tárgy a kiállításon. A jövõben más felfogású tárlatot szeretnénk. Húsz évvel ezelõtt a mostani koncepció rendkívül korszerûnek számított, de mára egyszerûen elmúlt felette az idõ. A múzeumi nagykiállításokat általában tíz évente rendezik újjá. Módosult a kiállításról mint mûfajról az elképzelése a szakmának, jelentõsen megváltozott a látogatók igénye, más dolgokat tartunk fontosnak, mint húsz éve. A magyar kiállítási kultúra sokáig statikus kultúra volt, amely a tárgyakat vitrinbe helyezte, lehetõleg jó messze a látogatóktól. Ezt ma már senki nem tartja korszerûnek. 

- A szeptemberben nyíló tárlat tehát a legújabb felfogásban mutatja be az anyagot? 

- Arra törekszünk, hogy egy olyan korszerû kiállítást hozzunk létre, amely valóban felkelti az emberek érdeklõdését. A jelenlegi kiállítási struktúrát teljesen felszámoljuk, csak egyetlen része marad meg, az ásványkiállítás. Ez is csak viszonylagosan nevezhetõ változatlannak, hiszen teljesen más installációkat tervezünk köré, illetve jelentõsen kibõvül az anyag. A mostani kronologikus sort is megbontjuk, bányamûvelésre, bányagépesítésre, valamint termeléstörténetre, és ezt a hármat visszük végig kronologikusan. A mûveléstörténet esetében például a látogató megtekinthet egy õskori bányát is a kiállításon. Minél kevesebb tárgyat szeretnénk üveg mögé tenni, csak azokat a kiemelten fontosakat, amelyek ezt valóban megkövetelik. 

- A pénzt mindehhez honnan teremtik elõ?

- Nyertünk egy PHARE pályázatot. Ez huszonkétezer eurót jelent. Az összeget jövõ szeptemberig használjuk fel. Azt gondolom, ebbõl a legnagyobb lépést megtehetjük. A késõbbiekben abban bízunk, hogy további pályázatokat is nyerünk.

Farkas Ciprián