Sopron: A Hűség Városa – Ünnepélyes filmbemutató

    Elgondolkoztak már, hogy milyen gyönyörű, egyedülálló városban is lakunk, mi soproniak? Egy olyan nagy múltú településen, amely bárhol és bármikor megállta helyét a történelem porondján. Az idén 725. életévét betöltő Civitas Fidelissima nem mindennapi ajándékot kapott városi televíziójától. A soproni Hajnal&Hegyi Városi TV és a Hálózat tévécsatorna közös produkciójában egy a Sopron Fő terének történelmi múltját feltérképező dokumentumfilm készült.

    A Sopron: A hűség városa címet viselő alkotásban megismerhetjük a Fő tér jellegzetes épületeinek, szobrainak történetét, és azon személyek életéből kaphatunk figyelemfelkeltő csemegét, kiknek részük volt a város felvirágozásában.

  A November 24-én a Sörházban megrendezett ünnepélyes díszbemutatón Németh Árpád, a sörgyár igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
    Gáti Zoltán, a Hálózat TV vezérigazgatója beszédében méltatta Sopron szépségét, egyedülállóságát Magyarországon - és közös munkájukat a helyi televízióval. A bemutató ünnepélyes megnyitójaként R. Szabó Lajos megemlékezett a film forgatókönyvének szülőatyjáról,  Hegedüs Gézáról (1912. május 14. – 1999. április 10.), aki élete során több érdemleges alkotást mondhatott magáénak.
    Film előtt ritkán mondanak bevezetőt. Műfaja sajátosságaiból eredően önmaga mondja el, amit üzenni kíván a nézőnek. De: most hogy rendhagyó módon néhány szó esik, annak két oka van.
    Az első: A "Hűség városa” című alkotás bemutatójára kerül sor annak ürügyén, hogy 1277-ben " László, a néven negyedik, lsten kegyelméből Magyarország királya Sopront, amely példamutató bizonyosságot tett hűségéről, szabad királyi város " rangjára emelte, ennek immáron 725 esztendeje. Megbecsülendő évforduló, amelyre a város mai, honos lakói jó szívvel, a múló századok alapozta büszkeséggel emlékeznek, s mutatják meg, mi történt itt az Előkapu és a Hátsókapu által határolt utcákon, tereken, házakban, miként lett László király hűséges városa a leghűségesebb város: a Civitas Fidelissima.
    A második, talán fontosabbnak tűnő ok, az emlékezésé. E film forgatókönyvírója, Hegedüs Géza, aki 1986-ban álmodta meg és vetette papírra a város hang- és fényjátékát Sopron főterére.

    A hűség krónikása, az utolsó reneszánsz ember éppen 90 esztendeje, 1912. május 14-én látta meg a napvilágot Budapesten. Reneszánsz ember volt, enciklopédikus tudású, aki egyformán otthon járt az antik költők között éppúgy, mint félezer esztendő magyar irodalmi és szellemi világában. Több, mint hatvan regény, novella, dráma, verseskötet, s ki tudná elszámlálni, mennyi tanulmány, cikk és több ezer előadás példázza csodálatos egyéniségét.
       Első regénye, A mámor zendülői /1937/, a görög mitológiából meríti témáját, de Babits Mihály Jónás könyvével egy időben tiltakozik a barna veszedelem ellen. Az ötvenes években írt történelmi regényei - Az erdőn-túli veszedelem, 1950; Az óceán vándora, 1947; A fekete ember históriája, 1953; Az írástudó 1956 azért arattak nagy sikert, mert szomjoltó kutak voltak a sivár évek szellemi sivatagjában. Legnagyobb regényvállalkozása ekkortájt indult. Az Európa közepén hatalmas regényfolyamában a hazai értelmiség szerepét és történelmi útját mutatja. Útvesztő, 1954; A sötétség órái, 1955; Bojár Bálint, 1957; A Kálmánszeghyek, 1958; A pengő boszorkánytánca, 1959; Aszály, 1961; Párhuzamos életrajzok, 1962; Két év nagy idő, 1962; Az életművész hagyatéka, 1964; Az állam én vagyok, 1965; Katonadolog, 1968; Kettesben a tragédiával, 1965; Palota a hegytetőn, 1970; Idegenben, 1970.

    Egy XX. századi reneszánsz ember sokirányú érdeklődése, nyitott szellemisége, európai távlatú gondolkodása, fordulatos, finom stílusa, mindannyiunk számára követendő magatartása jelenik meg a sok ezer oldalas, egyedülálló regényciklusban. A nagy múltú Színiakadémia újraindulásától fogva egyéb tárgyak mellett a verstan tanára, hiszen van egy szakma és hivatás, amelynek gyakorlata nem nélkülözheti a kimondott szövegek hangúly- és szótagviszonyainak ismerétét. Megírja ifjúkora dédelgetett témáját A költői mesterség - Bevezetés a magyar verstanba - /1959/ című könyvét, amely előadóművész és színész, tanár és diák nélkülözhetetlen kézikönyve s felöleli mindazt a tudást, amit a versről tudni kell és érdemes. A magyar irodalom arcképcsarnoka (majd folytatásban az Arcképvázlatokban a XVI. századbeliektől) a nemrég elment kortársakig tekinti át irodalmunkat. A Vázlatokban száz íróról, költőről szemléletes képet vázol fel. A százas szám varázsa megfogta őt is, miként Dantét is megigézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és a mi Szerb Antalunkat is ösztönözte, hogy száz versből építse fel a mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát.

    Így fog kezet egy mai reneszánsz ember halhatatlan őseivel, és e kézmeleg mozdulattal átnyújtja nekünk szellemi termését, A hűség embere volt az egykori ügyvédjelölt, dramaturg, lektor, újságíró, tisztviselő, aki a koncentrációs tábori kitérő után 1945-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskola - ma Egyetem - tanára. “ő volt a derű és a mester, mákony, varázs, Vegyszer, edzőterme minden agynak, Kicsikének és a nagynak. Egy darabka történelem, Bűvös ihlet és szerelem " - köszöntötte nyolcvanadik születésnapján a Fészek Klubban a színész-író, Székhelyi József.
    Halálakor, három esztendeje, imigyen búcsúzott tőle: “Növendéke volt mindenki a mai színházi szakma jelesei és katonái közül - színészek, rendezők, dramaturgok, dékán, rektor, beszédtanár... Nem csupán professzor volt, de egyben intézmény is. Kutató, laboráns, fő boncmester, elemző és levéltáros, művészettörténész és egyszemélyes könyvtár”.

    Egy intézményhez és számolatlan növendékeihez hűséges ember szerette a Hűség városát. Nemcsak e film bizonyítja, hanem Lackner Kristófról írt drámája is, amelyet a 700. évfordulón színpadra is állítottak. Amikor utoljára, valamikor a 90-es évek elején itt járt, szítta az elmaradhatatlan szipkájából. A Harmóniát és Vergilius, Catullus, Horatius versei szóltak órákon át. Megbűvölte hallgatóit. Sokak által raccsolásnak vélt, de valójában az r hangokat elhagyó rekedtes, fáradékony hangja beleveszik a század zajába. Vékony, hajlott termete távolodik a múló időben, most valahol egy égi kávéházban kvaterkázik a szellemi élet soha el nem múló alakjaival. “Áll ércnél maradandóbb művem, emelkedett emlékem, s magasabb, mint a királyi sír, és nem kapzsi vihar, Sem dühös északi szél nem dönthet már földre, se számtalan évek hosszú sora, sem rohanó idő. Még nem halhatok én teljesen ..." elmondhatja joggal önmagáról szeretett költőjével, Horatiussal. Hűsége, reneszánsz embersége megmarad műveiben, és bízzunk abban, hogy a "jövendők felé tartó életek” hittel mondják egymásnak Hegedűs Géza köszöntését, filmbéli zárómondatát: