Artéria - galéria, egyben író- és irodaszer-bolt nyílt a Pum házban

    Exkluzív író- és irodaszer, ajándék és művészkellék bolt és egyben galéria nyitotta meg kapuit a Pum házban, az Újteleki u. 52. szám alatt, Jálics Gyula budapesti alkotó Tisztelet Sopronnak! című tárlatával.  Amint azt a galériavezető, Rujavecné Ferenczi Katalin a szép számmal egybegyűlteknek elmondta, a galériában zenés-irodalmi rendezvényeket, játszóházajkat is szerveznek a közeljövőben.

***

    Kétféle embertípus létezik: vannak a soproniak meg a többiek. (Sietve teszem hozzá, én valahol a kettő között alkotok egy külön kategóriát, és – bár ezt remélem a soproniak nem hallják – bizony egyre többen vagyunk ebben a 3. állapotban.)

Szekeres Kriszta, Rujavecné Ferenczi Katalin és Jálics Gyula a megnyitón

    Egy kicsit jobban megismerve a várost, azt kell mondanom, hogy kétféle ember van: az egyik, aki ugye nem soproni, a másik, aki tudja, hol van a Pum-ház.
    Néhány éve magam is itt lakom a környéken, de máig nem tudnám felsorolni, hogyan is hívják a velünk szomszédos utcákat. De nem is igen volt rá eddig szükségem, hiszen elég annyit megemlítenem, hogy a Pum ház utáni kereszteződésben balra, aztán jobbra – és mindenki tudja, hol keressen. Pedig a jó öreg Pum bácsit én már akkor sem ismerhettem volna, ha netán Sopronban születek. Már ha ugyan megérte az öregkort. Mert a Pum-családról tulajdonképpen senki nem beszél.
    Azt tudjuk (és hála Istennek ma is olvashatjuk a házon), hogy festékkel és fűszerrel kereskedett. Festék és fűszer – ma már nem is gondolunk arra, hogy ezeket a portékákat egy képzeletbeli polcon összepárosítsuk. A homlokzaton mégis olyan harmonikus, olyan összeillő ez a két szó. Főleg ahogy Pum bácsi mondhatta annak idején büszkén és fessen: “Fesssték” és “Fűűűszer”.
    Mindeközben az orra alatt táncra penderül rakoncátlan kis bajsza, apró kezeivel pedig patyolat köpenye zsebében motoszkál, és hol zöld, hol arany üveggolyókkal kínálja az arra járó méltóságosék gyerekeit. Felesége, Hermin asszony ezenközben az emeleti ablakban figyeli, jönnek-e már korzóra a laktanyából a tiszt urak. És ha igen, vajon kit kísérnek az oldalukon?
    Persze ez csak mese. Pum Géza valószínűleg sosem lakott itt, hiszen a ’30-as években több ingatlant birtokolt a városban (többek között a Kolostor utcában), és boltja volt a Várkerületen is. Azt sem tudom, volt-e bajusza (bár akkoriban a Kereskedelmi és Iparoskamara választott beltagjai mind használtak bajuszkötőt az éjjeli mellett), és azt is csak elképzeltem, hogy Pum Gézáné, született Bogner Hermin a szép kadétokat szerette. De hogy a szépet szerették, az biztos. Az látszik a házon, még ha kopott is a festék, ma is ott díszlik fessen az írás: “Fesssték”.
    Mert a festék bizony megszépíti az emberek testét és lelkét. Úgy is mondhatnám, megfűűűszerezi az életünket. Ezért is örülök, hogy a Pum-házban mától újra lehet “festéket” és “fűszert” kapni. Festett vásznakat, táblákat, tárgyakat – festékkel fűszerezett finomságokat.
    Hogy az elsőként itt kiállító Jálics Gyula számára mit jelent a festék, azt kérdezzék meg tőle maguk – ehhez nem kell riporter. Hogy mivel fűszerezi az életét – azt kérdezniük sem kell, látszik a képeken: hajlékony táncosok, izmos lovak, erő, lendület, színek. Festék.
    Na és talán a legfontosabb téma: Sopron. De nem az a Sopron, amit mi nap mint nap látunk. Ez egy térben és időben távolról szeretett város képe, ahol színesek és vakoltak a házak, ahol nincsenek parkoló automaták és ahol az utcán még egymás szemébe néznek az emberek. Ez egy mesebeli Sopron, valahonnan 1932-ből, amilyen talán sosem volt, mint a Pum Géza bácsi bajusza. Mégis él mindannyiunkban egy ilyen Sopron is, Géza bácsival és szép kadétokkal, ahol minden házon van vakolat, ahol nem rondítják az utcaképet oda nem illő újkori valamicsodák, ahol szemtől-szembe járnak az emberek.
    Vegyük észre, Jálics Gyula egy kicsit a fejünkre koppintott az ecsettel. Miként a Galéria gazdája, Rétfalvi Csaba is, aki egy nem éppen patika-tiszta kocsma és egy pepita kövű patika között tulajdonképpen luxustermékekkel mer foglalkozni. Ha a Géza bácsi ezt megérhette volna!
    Mindenesetre az biztos, hogy abban a bizonyos 3. kategóriában egyre többen vagyunk. Tudják, akik nem soproniak, de a Pum-házhoz azért odatalálnak.
    Jöjjenek máskor is: szépet látni, válogatni, vásárolni. Hiszen tudják: a művészet az élet sava-borsa. Vagy ahogyan ezt a Géza bácsi nálam sokkal szebben mondta volna: “a Fesssték Fűűűszer”.

Szekeres Kriszta

(Elhangzott a november 30-i megnyitón)