Az idő fintora, no meg a nem véletlen egybeesések játéka, ami velem történt. Advent második vasárnapja lévén némi éllel Izaiás-parafrázisnak is nevezhetném a történet leírását, hiszen a templomlátogató a mai olvasmányban a nagy próféta írásából hallhatott részletet, mely halmokról és gödrökről szólt.
S ahogyan a Várkerületen a Mária-szobor után gurulok, szembeötlik a volt sírok-hősi emlékművek helyén a hatalmas gödör, közepén egy karóval. Nem tudom, hogy mi lesz ott, de arra emlékszem, hogy mi volt. Valamiféle örök mementó, örök lelkiismeretfurdalást kelteni szándékozó sírkert, mely a Sopronért elesett szovjet katonákra emlékeztette a város legforgalmasabb pontján járó-kelő polgárait.
Mondom, fura fintora a sorsnak, hogy egymás után következő napokon érte hasonló területen támadás a pszihémet, hiszen tegnap este az ATV műsorában Lantos Tamást, amerikai szenátort terelgette Juszt László mikrofonjával, aki diplomatikusan elmondta mindazt, amire engem ma ez a gödör emlékeztetett.
A riporternek a Magyarország és a NATO viszonyáról, valamint az USA tervezett közel-keleti beavatkozása kapcsán felmerülő igényeiről folyt a diskurzus, amikor a szenátor úr többször is emlékeztetett minket. Először arra, hogy Normandia területén sok második világháborús, a partraszálláskor keletkezett amerikai sír található, majd arra, hogy az amerikai anyák is úgy féltik fiaikat, mint a magyarok.
Tom Lantosnak természetesen igaza van. Ki vonhatná kétségbe mindezeket a tényeket?
Nem is említeném meg, ha a várkerületi gödör nem arra emlékeztetne, hogy testiekben-lelkiekben a hasonló, de keleti fiatalokért mennyit kellett lerónunk, míg ők demokráciájukat gyakorolták. Vajon a magyar sírok számáról, területileg bizony elszórt voltáról nem feledkezett-e meg a szenátor úr? S minket, akik félünk már az "ártól", amit már többször és többen kifizettettek velünk, most újabb hitelezővel, újabb nominális adóssal ver meg a sors? És a behajtó az lesz majd, akinek '56-os "szereplését" annyi kérdőjel övezi?
Igen, advent második vasárnapján szenátor úr figyelmébe is ajánlom Izaiást, gödreinket és halmainkat. S ha emlékszik még Radnótira, akár idézhetjük is (Nem tudhatom)
"Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép," talán himnuszunk refrénjét már nem is kell számára citálnunk.
- DI -