Jn 1.6-8,19-28
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” - felelte. „A próféta vagy?” - Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

János, ha megfigyeljük az utolsó kérdést, nem válaszol "direktben" a kérdezőnek. Elmondja, hogy csak vízzel keresztel, hogy már itt van, aki mérhetetlenül nagyobb mindannyiuknál.
A kérdés ma is elhangzik, ha nem is ugyanebben a formában. "Megkapjuk" mindannyian, akik valamiképpen az Úr dolgaiban szeretnénk fáradozni. "Akkor miért..." hangzik el a kérdés. Különösen erős hangsúlyt nyernek a szavak, amikor "teológiai hátteret" is kap a kérdés: az Úr itt van ugyanis közöttünk. Az Irásban, a szentségekben, mi katolikusok valljuk, hogy test és vér szerint a kenyér és bor színe alatt. "Minek a kiáltás, amikor már (még) itt van?"
Az eredményességet illetően, százalékosan, "direktben mérhetően" pedig nem messze vagyunk a pusztába kiáltott szónál, bármennyire is szeretnénk látványos embersorokat, megtért tömegeket, emberileg is hatásos kimondott szavakat.
Talán többen emlékeznek az olvasók közül arra a bizonyos "egydénáros" történetre, amikor Jézus példabeszédében a gazda a piactéren álldogáló munkanélkülieket különböző időpontban, de ugyanarra a bérre hívja meg. Ha alaposan átnézzük a történetet, egy dolog fel kell, hogy tűnjön! A gazda ugyanis egyetlen dolgot NEM csinál. Nem mondja azt egyetlen ott várakozónak sem:"Ne menj sehová! Itt az egy dénár!" S ebből a le nem írt helyzetből következik az, ami az igazi válasz Jánostól is és tőlünk is a kérdezőnek. Istennél szó sincs "munkanélküli segélyről", Isten az egy dénárokat csak a dolgozóknak adja. Ez az az erkölcsi kényszer, ha úgy tetszik, ami hajtotta Jánost, és hajt azóta is minden keresztelőt, minden pusztába kiáltót, akik halkabban vagy hangosabban, de elmondják mindazt, amit sokan nem szeretnének hallani. Azoknak is elmondják, akik Nagyböjt nélkül szeretnének Húsvétot és Advent nélkül Karácsonyt.
- DI -