Kacér italt nem kóstolunk

Igen, kedves Urak, bátran olvassák csak tovább, hiszen most csak dicshimnuszt zengünk, kivételesen nem tiltakozunk és veszekedünk! Hölgyek! Szintén fussák végig e sorokat és ne irigykedjenek ránk, hogy ilyen jóban volt részünk, hiszen Önök is megtehetik, hogy szerény bíráskodással, szeretettel jobbnál-jobb borokat kóstolgassanak, de már csak jövőre, hiszen az idei borünnep gyorsan véget ért. Május végén a Fő tér nyolc mutatós faházában tizenhat kedves magántermelő, pincészet, borozó mérte a hideg, langyos, néhol meleg, de bódító nedűt.Gondoltunk egyet mi, borbarátnők. Vasárnap délután – amikor már tetőfokára hágott a hangulat, a fúvószenekarok táncra csábító zenét szolgáltattak és az időjárás is kegyes lett hozzánk - elindultunk. Megvettük a háromszáz forintos poharat (nem a tavalyit tartottuk a gazdák elé) és nekiláttunk a munkának. Köszönjük a kiállítóknak a vendéglátást, a szakszerű és lelkes bemutatását boraiknak!

Kiválasztottuk a legszebben feldíszített faházat, Mikus Józsefét (Szlovákia), akinek ‘96-os Dornfelder bora nagy tetszést váltott ki közöttünk.

A legszebb címkékért és Pinot Noirért járó dicséret a SOP-VIN Kft-t illeti meg. A borok királya pedig az a ‘96-os Kékfrankos, melyet Jandl Kálmán örömmel és önzetlenül öntött szét utolsó és féltve őrzött palackjai közül. De kóstoltunk remek Zöldveltelinit Bruckner Nándornál és élvezhettük egy aranyérmes barrique hordóban érlelt, csodás ‘98-as Cabernet Sauvignont Luka József pincészetéből.Weningerék “leánykája” a fehér bor kategóriában lett az első.

Princzes Ferencék folyóborai is jócskán fogytak, sajnáltuk, hogy palackozott boraikat nem engedték megkóstolni. A tubi borozó öt különböző bort töltött nekünk, csak úgy dúskáltunk a jóban!

Molnár Tibor a Vincellér-házikóban nemcsak a legkedvesebb szavakat mondta nekünk, hanem remek borokat is töltött, így kóstolhattunk egy színre ugyan nem túl izgalmas, de csiklandós, szép savakkal teli Zöldveltelinit. A Taschner VIN is igazán szívét-lelkét kitette értünk, egyben meghívást is kaptunk a Pálos Pincébe. A ‘99-es Rosé és a ‘98-as barrique Kékfrankos ízlett a legjobban. Iváncsics Zoltán és a Merlot, na meg a Merlot Rosé!
Hát igen! A harmónia! Körsétánkat Szedenik Béla félédes Zöldveltelinijével és édes Irsai Olivérjával zártuk, majd mindezt még leöblítettük a Bercsényi borozó ‘99-es Zenitjével, mely fajtáról olyan sokat és lelkesen meséltek Kocsisék. Hogyan írta Hamvas Béla? “Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor.” Kacér bort nem kóstoltunk, találtunk henyélő bort szép számmal, mesélő és tragikus bor pedig nagyon kevés volt, de csak így tovább, kedves borosgazdák!
 

Poncichterek asztala Szerkeszti: Keglovich István  Levélcím: 9401 Sopron Pf.: 205 E-mail: ikeglovich@sopron-ph.hu