|
Kell, hogy előtted növény lélegezzen
A kicsi, a nagy... és a még nagyobb
A 'még nagyobb' látnivalóiról időnként hírt szoktam adni Önöknek, kedves Olvasóim. A Szombathelyi Képtárról beszélek. A kicsi és a nagy azonban még soha nem szerepelt ezeken az oldalakon.
A kicsi már hatodika óta fogad látogatókat, a hivatalos nyitás azonban majd januárban lesz. A nagy... ez sem igazán régi, viszont máris terjeszkedett - különleges belső tér keletkezett ezáltal. Két szombathelyi galériába invitálom el Önöket, kedves Olvasóim - sajnos, vagy szerencsére, képmellékletek nélkül. Sajnos, mert nem kaphatnak egy szikrányi ízelítőt sem a látványvilágból, ami ott tárul a nézelődő, vásárolni szándékozó betérő elé. Szerencsére, mert ha pár hét múlva jönnek csak el egyikbe, másikba, vagy mindkettőbe, már úgyis minden más lesz. Múzeumnak, galériának soha nincs elég helye! Valami mindig eldugva vár bemutatkozásra, s a galériások igyekeznek a műalkotásokat folyton cserélgetve kiállítani lehetőleg az egész kollekciót.
A kicsi a Kőszegi utcában nyílt meg - mint mondtam: alig pár napja. A Kőszegi utca Szombathely központi terére, a Fő térre vezet. Frekventált hely. A galériát egy teremként kell elképzelni, melybe hatalmas kirakatablakai segítségével csalogatják be a látogatót a falon függő képek, illetve a modern dizájnú polcokon elhelyezett kisplasztikák, különleges ékszerek. A terem közepén asztalka katalógusokkal, a kiállított művészeket bemutatandó, illetve nagy, puha bőrkanapé, melyen a galériás ül, ha elfárad, ha írnia kell - vagy a látogató használja egy kis pihenőre.
A bal fal és a jobb fal komoly párbeszédet folytat egymással. A balon Oroszy Csaba olajfestményeit láthatjuk, míg a jobbra Takács Tibor képei kerültek. Alapvetően olajképek ezek is, de itt-ott a térbe "kiszóló" elemek teszik barátságos-megsimogatandóvá őket.
Jól bevilágított a hely. Aki a képekhez közel lép, ugyanolyan jól láthatja az apró részleteket, mint aki távolról, az egészet akarja összefüggésében szemlélni. A készséges fiatal hölgy mondja az árakat, a kép címét, információval szolgál a művészekről, mutatja katalógusukat - ha kérdezzük. A kiállított szobrok alkotóiról szintén azonnal tud mondani pár szót. Nem "szerencsétlenkedik", nem "ügyetlenke-fiatalka". Kedves, csendes, ám igazán felkészülten fogadja a látogatót - viszont: nem agitál, nem beszél lyukat a hasba, nem akar rátukmálni senkire semmit, nyoma sincs olcsó kereskedői fogásnak modorában. Öröm itt megfordulni. Új kincse városunknak ez a kisméretű, világos elrendezésű, áttekinthető modern galéria.
A nagy - a szintén a Fő térre vezető Kossuth utcában - azért érdemli e méretre utaló jelzőt, mert alapterületben legalább háromszorosa az előzőnek, viszont olyan különös kis labirintus formájában kapja a látogató ezt a méret-többletet, hogy fel sem tűnik, milyen nagy is valójában. Kényeskedő sznob talán szűkösnek mondaná. A nyitott lelkű műélvező azonban meghittnek, egyéninek, körülölelőnek érzi. Lehet, hogy rossz a hasonlat, de... olyan "Szentendrés" érzés keríti itt hatalmába az embert, illetve: hordoz valami olyasmi láthatatlan hangulatot, mint amilyen a Krúdy-írások sajátos közegéből árad.
Itt mászkálni kell. Nézni, nézni! Felfedezni. Rátalálni! Képek a falakon, itt-ott a falnak támasztva a földön is - de ide mindig csak kicsikék kerülnek(!), lehajolunk hozzájuk, kedvesen, mint egy kisgyerekhez - azaz: még véletlenül sincs zsúfolt "raktárhelyzet" e sajátos megoldástól. Éppen ellenkezőleg! Műterem-világ van! Egyszerre éljük át FESTŐ műtermének és IPARMŰVÉSZ műhelyének "igazi" hangulatát. Kisplasztikák, szobrok különleges, önmagukban-is-érték - mert iparművészkéz alkotta - polcokon, egyedi ékszerek művészi tálakban. Itt minden tárgy közel van, őszintén kitárulkozik; vár ámulatunkra, mosolyunkra, láttukon érzett örömünkre.
A készséges középkorú galériás hölgy kellemes jelenség, szinte 'muszáj' szólni hozzá - pedig nem "sertepertél" körülöttünk, nem kérdez, ajánlgat (ugyanúgy, ahogyan a kőszegi utcai galériában a fiatal hölgy sem teszi), mégis "valahogy" mindig ott van, lehet vele szemkontaktust teremteni; érzi, mikor kell "színre lépnie".
Érték mindkét galéria. Két teljesen különböző világ a 'Szomszédvár', Szombathely két közeli "sarkában" - s mindkettő akár New Yorkban is lehetne, de Hamburgban vagy Marseille-ben is. Jöjjenek és érezzék bennük olyan jól magukat, mint én éreztem ma délután! "Nem lesznek kinézve", ha semmit sem vásárolnak!
- gyöngyös
-
2002. december 17., kedd 23:25
|
