Mt 1.18-25 Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Az ünnepeknek mindig van objektív és szubjektív tartalma. Előbbi alatt annak valóságos és teljes tartalmát, utóbbi alatt pedig azt értjük, ami bennsőnkben belőle lecsapódik, ami hangsúlyt kap éppen belőle azon a bizonyos napon. Nem lenne helyes - adequat tartalom mellett - fontossági sorrendet felállítani közöttük, hiszen nekünk, akik a Gondviselés folyamatosságát valljuk, adott pillanatban nagyon fontos lehet az az egyetlen vonás is, melyet - évenként mást - hangsúlyozva kiemelünk az ünnepből, és ami előre viszi hitünket. Az ünnep célja ugyanis a belső "felöltöztetése", melyből - a "díszítés" megkopása után is - maradnak vissza foszlányok, melyekkel vitathatatlanul többek leszünk.
A nagy ünnepek objektív sajátossága, hogy a teljesség felé orientálódnak és orientálnak: mindig többet foglalnak magukba annál, hogysem azt egyetlen szóval, egyetlen jelzővel ki lehetne fejezni. Karácsony objektív tartalma Jézus születése, de ki merné megállítani itt a gondolatot, mielőtt az a Megváltó teljes földi működését, sőt kereszthalálát is átfogná?
Ki lenne az, akinek sekélyes önzését bármilyen tárgy, ajándék kielégítené a mai napon? Ki ne vágyna az ünnep teljességének megragadására, sőt birtoklására, mely a dolog természeténél fogva mindig csak részleges lehet?
Marad tehát a törekvés a teljes birtoklásra, mely paradox módon mindig a(z) (ön)kiüresítéssel kezdődik, hogy szállást vehessen bennünk az, Aki azon a bizonyos betlehemi estén nem talált védelmet közöttünk.
Miután a tárgyi, kisajátított birtoklás nem lehetséges, a teljes valóság hite és jelenléte szükséges ahhoz - s ezért imádkozzunk a karácsonyfa alatt -, hogy minden körülöttünk dúló kül- és belviszály ellenére a teljesség biztos érzetét hozza a Karácsonyi Kisded, hogy ma szívből vallhassuk: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3.16)"
- DI -