Mt 2.1-12 Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Ahogyan művészek érzékeny helyzetértékeléssel újra és újra felteszik műveikben a kérdést: Mi történne, ha Jézus ma születne bele világunkba?, úgy mindenképpen "megér" annyit a gondolat, hogy eljátsszunk vele: ki hogyan reagálna Jézus születésére?
Minden bizonnyal volnának, akik megriadnának, hiszen korunknak is megvannak a maga heródesei, jeruzsálemei és - tudom, látom és tapasztalom - megvannak a maga bölcsei is, akik keresik az egy csillagot az égbolt milliárdnyi világa között.
S ahogyan Jézus bennünk és általunk él, cselekszik a mindennapok szigorú realitásában, úgy kel életre minden alkalommal számunkra is látható módon, amikor befogadjuk-befogadják. Jó hír ez azoknak, akik keresnek, mert napról napra vannak, akik már megtalálták Őt, s rossz hír azoknak, akik talán azt szeretnék, hogy egy-egy tömeges gyilkolás után, de általánosítsunk, a bűnök elkövetése után ne szülessen meg királyuk, ne szülessen meg jobbik énjük, mely csillagot küld az égre, tükröt rak eléjük.
"Jel, melynek ellene mondanak", hangzott el a napok evangéliumában.
Jézus születése ezelőtt kétezer évvel is, ma is megosztja a világot, ellentéteket, adott esetben ellenséget szül, nem jár következmények nélkül. Ezek a jelek azonban, ahogyan a betlehemi csillag is, nem látszanak, amikor a városi neonok közül nézünk az égre, mert nem látjuk az égbolt szentjánosbogarait, s nem látjuk A CSILLAGOT sem...
Reggelente hamar oltják Sopron lámpásait: még sötét van, amikor kialszanak az utak melletti ostorok csúcsain a nátriumgőz égők, és néhány autó tompított fényére hagyatkozva botorkálunk a feketeségben. Ilyenkor, ha fölnézünk, még látjuk a Göncöl lefelé hajló rúdját, s a többi fényességet, melyek addig titokban voltak előttünk. Karácsony után érdemes keresni a fényeket, mert azok mutatnak utat, azok utalnak arra, hogy egykor valóban a vándorlás útját világították meg az égi lámpások, közöttük pedig ott az a csillag, mely felé bölcsek és botorok, hívők és hitetlenek, de mind keresők ma is, minden eltévelyedésünkkor kutatunk az éjszakában.
- DI -