A mögöttünk hagyott esztendő felemás érzéseket váltott ki a sportág híveiből. A decemberi erőltetett menet jócskán felemésztette női kosarasaink energiáját, a három fronton való helytállás mind fizikailag, mind mentálisan alaposan igénybe vette a hölgyek teherbíró-képességét. Ezért nem lehetett csodálkozni azon, hogy a feszített program során nem csupán győzelmeknek örülhettünk, de el kellett viselnünk a vereségeket is. A férfi együttesek számára sem volt diadalmenet ez az időszak, s bár “csupán” a magyar bajnoki-és kupaküzdelmekben harcoltak a pontokért vagy a továbbjutásért, ők sem tudtak átlépni saját árnyékukon.

A szurkoló általában maximalista, óhajtja, várja a sikereket, s ez így is van rendjén. Ha azonban reálisan nézi az egyes csapatoknál kialakult helyzetet, láthatja, hogy a körülmények, feltételek változása alaposan behatárolja az eredményességet. Az anyagi finanszírozás, a személyi összetétel, a klubon belüli viszonyok döntő hatást gyakorolnak a folyamatos sikeres (vagy sikertelen) teljesítményre! E tekintetben óriási szerep jut az összetartásnak, a közös áldozatvállalásnak, az egységnek. A nehézségek legyőzése, a közös cél eléréséért tett erőfeszítések kovácsolják össze a közösségeket. Erre van most nagy szükség a kosárlabdaidény közepén, amikor (az egy-két kupabúcsútól eltekintve) lehet még javítani a pozíción a női Euroligában vagy a férfiak honi pontvadászatában!

Ha mérlegre tesszük kedvenceink múlt évi produktumát, első helyen mindenképpen a Soproni Postás hölgykoszorúját kell említenünk. Eördögh Editék bebizonyították, hogy a pénztelenség szorításában is lehet maradandót alkotni, ha a nagyszerű kosaras-képességek kivételes sportemberi tulajdonságokkal párosulnak. Noha a balszerencsés Európa Kupa-szereplést az ezzel járó rendkívül fárasztó, viszontagságokkal teli észak ill. kelet-európai körutazásokat is fel kellett dolgozniuk a Postás lányoknak, asszonyoknak, hazai menetelésük mégsem szenvedett törést. Bajnoki veretlenségük, a két legnagyobb riválisuk elleni diadaluk jelzi: idén a hőn áhított elsőség sem elérhetetlen. Meszlényi Róbert, a fiatal, ám jól felkészült és tapasztalatokban gazdag mester jó érzékkel vezényli tanítványait az újabb és újabb magasságok meghódítása felé, s az eddigiek alapján már nem jelentene meglepetést, ha a finálé egyik résztvevője a zöld-fehér gárda lenne. S a másik?

Reményeink szerint a jelenleg önmagát kereső, a viharos heteket átélt, de az utóbbi években mindig talpraálló vasutas-alakulat, a GySEV-Orsi is magára talál hamarosan. A külföldi sztárjátékosok körüli hercehurca, a viharos edzőváltás és belső feszültségek nem múltak el nyomtalanul (emberemlékezet óta nem kaptak ki négyszer egymás után Balogh Bubuék), ám mégsem kell lemondaniuk euroligás és itthoni terveikről. A Magyar Kupában megálljt parancsolt ugyan nekik a Szolnok feltörekvő csapata, de a kiegyensúlyozott mezőnyt felvonultató nemzetközi sorozatban s a honi vetélkedésben még megvalósulhatnak a szezon kezdete előtt megfogalmazott célok. Az önbizalom visszaszerzésében fontos szerep lehet egy-két győzelemnek (a szerdai Famila Schio elleni diadal is segített ebben), s ha az új év hasonló sikerekkel folytatódik a zöld-sárgák számára, felejthetetlen (a közelmúlt hangulatát idéző) ünneplések várnak még Dirk Bevilaqua együttesére is.

Ami a férfiak múlt évi csatározásait illeti, röviden el lehetne intézni az értékelést: nem történt meglepetés! Már most kimondható, hogy a Soproni Ászok KC nyolc közé jutása a csodák kategóriájába tartozna. Amíg csak Walke Károly, a csupaszív örökifjú csapatkapitány képes huzamosan egyenletes, megbízható teljesítményre (s a többieknek csupán rövid ideig tartó villanásaik vannak), nem is lehet erre számítani ebben a sok jó egyéni képességű kosarast és velük igazi csapatot alkotó magyar mezőnyben. Az új vezetőedző, Szalai János nincs irigylésreméltó helyzetben, de ha sikerül benttartani fiait az A-csoportban, s közben megkezdi egy többre hivatott legénység kialakítását – melyben a tehetséges soproni fiatalokra is bátran építhet – már megtette a magáét.

Merőben más elbírálás alá esik a B-csoportban szereplő SMAFC-Roto Elzett őszi teljesítése. A sörgyáriakkal ellentétben itt nincsenek “kinevezett sztárok”, viszont vannak egymás gondolatát is ismerő csapatemberek, akik méltóképpen képviseli évről évre szeretett egyesületüket, mely sokaknál az alma materhez való – ma már sok helyen feledésbe merülő – ragaszkodást is jelenti. Ennek szellemében küzdenek a patinás klub hírnevének megőzéséért, melynek eredményeképpen biztosan vezetik csoportjuk táblázatát.

Ebben a hónapban főként két női gárdánk, a GySEV-Orsi és a Soproni Postás tehet sokat annak érdekében, hogy örömöt szerezzenek az értük szorító ezreknek.

Szombaton és vasárnap hazai megmérettetések várnak városi reprezentánsainkra (Szeviép Szeged – GySEV-Orsi, ZTE-Zala Volán – Soproni Postás), majd Bevilaquáék szerdán visszavághatnak a nyitófordulóban elszenvedett rózsahegyi vereségért. Ezt követően ismét magyar ellenfelekkel szemben bizonyíthat két elitalakulatunk, de ezek (a BEAC-Siemens ill. a MÁV-Nagykanizsai TE lesz a játszótársuk hazai pályán) nem jelenthetnek gondot számukra. A hónap vége viszont sok izgalmat rejteget. A Final Fourba törekvő GySEV-Orsi ugyanis a litván bajnok (Lietuvos Vilnius) otthonában, végül a Sportcentrumban (ellenfél a Cesares Valencia) kísérli meg pozíciójának megtartását, javítását. Közben a magyar pontvadászat Zalaegerszegre szólítja Seres Éváékat (a Soproni Postás Baján játszik ezen a napon), míg a férfiakat az év első hónapjában a SMAFC-Roto Elzett képviseli a palánkok alatt (jövő pénteken itthon a Veszprém, egy hét múlva idegenben a Budafok következik). Lesz tehát esemény bőven, bízunk benne, hogy nem maradnak el a bravúrok sem.

A felvételek ( a GySEV-ORSI és a Postás csapata) illusztrációk

Békés Ilona
Fotó: N. B.