Mk 1.7-11 (János) Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Jézus és János nem először "találkoznak". Mire fel hát, hogy teljesen új ismeretségnek könyveljük el a Jordánban történteket? Hiszen Erzsébet és Mária találkozásakor (Mária látogatásakor) sem "eseménymentes" a vizitáció. Erzsébet maga mondja el, hogy méhében "felujjongott" a gyermek.
Lehet persze az eseményt másként, esetleg "sima" magzatmozgásként is elkönyvelni, aki azonban ezt mondja, az biztosan nem számol a lehetőséggel: az áldott állapotban sok minden más is megváltozik. Nem csak a külsőben, hanem a bennsőben, titokként. Ma még ismeretlen tényezőként kell megneveznünk azokat a érzéseket, melyek a kismamában az élet fejlődését kísérik.
Fogalmazzunk talán így; ahogyan a Jordán felett, úgy a két asszony találkozásakor is megnyílt az ég, s a Földre költözött égi dimenziónak a jele az, amit Erzsébet mond.
Olyan szentírási részlet a mai, a Márk evangéliumból való, melyről már csaknem mindent leírtak, elmondtak. Csak emlékeztetőül néhány - elmélkedés alapjául is szolgálható - szempont: elemezték már Jézus bűnbánati keresztségét, szóltak a találkozás ószövetségi vonatkozásairól, számtalanszor szóba került az evangélisták szándéka, hogy a még egy darabig "párhuzamosan" tanítók tanítványai között sokáig kérdéses Jézus-János viszonyt valamiképpen egy-s mindenkorra lezárják. Beszélni lehet a két tanító sorsáról, és persze nem kevésbé fontos az égi megerősítés Jézus további működését illetően sem.
Egy biztos: Jézus és János találkozása a Jordánnál minden más találkozás, minden keresztény találkozás mintája, amiben nem csak két látható személy vesz részt, de az dimenzionálisan túlterjed a szűk környezeten, folyókon, tereken, utcákon és házakon, mert a másikban - harmadikként, másodikként? - mindig Jézussal is találkozunk. Jelentősége mindig több az elhangzottaknál, több a közvetlen érzékelhetőnél. S ennek tudatában kell viselkednünk másokkal, s kell tudni elfogadni helyzeteket, melyekbe belesodródunk, sokszor akaratunkon kívül, - talán nem is véletlenül.
- DI -