|
Borítunk a fejünkre...
Mobil
A mai napom igen zsúfoltra sikeredett. Mindenütt találkoztam azonban
mobiltelefonokkal. Hol megszólaltak a legkülönbözőbb csengőhangokon, hol pedig
sms érkeztét jelezték, szintén meglehetősen változatos hangokon. Ismerjük,
megszoktuk. Természetes velejárója a mobilnak a szégyenkezés is, amit gazdájának
okoz egy-egy el nem némított telefon. Például "bezengeti" a mikrofont az előadó
belsőzsebében "ficánkoló" hűséges kis szolga.
Az ember, ilyen ködös, szürke hétköznapon, míg egyik helyről a másikra
igyekszik, vagy vár sorára boltban, netán hivatalban mint ügyfél, hajlamos
elmélázni. Velem is ez történt. Magáról a telefóniáról gondolkodgattam; arról:
milyen jó! Milyen jó, hogy távoli helyek lakói pillanatok alatt meg tudnak
beszélni valamit egymással, anélkül, hogy egy lépést is tennének. A mobiltelefon
meg már abszolút "tökély", hiszen se fülke, se rögzített készülék nem kell
ahhoz, hogy elérjünk valakit, és elérhetők legyünk.
Kedves Ismerősömnek köszönhetem, hogy éppen ma lapozgattam át az Ericsson
cégről szóló igen tekintélyes, rendkívül szép kivitelű, angol nyelvű könyvet,
mely rengeteg fotóval illusztrálva tárja elénk a Lars Magnus Ericsson
elindította történetet. A cikk két mellékletét ebből a könyvből vettem
át.
Tél van. A képek is téliek. De immáron történelmi, archív fotók. Azt
ábrázolják, milyen volt a városkép két településen, amikor még nem a földbe
fektetett telefonkábel biztosította a telefonos kapcsolatteremtés lehetőségét az
embereknek, hanem póznák és drótok tömkelege. Ugyanaz történt, voltaképpen,
akkor is, ami ma. "Valamilyen" technikai úton-módon távoli helyek két
beszélgetőpartnere összekapcsoltatott.
A képek nemcsak visszatekintésre, de előregondolásra is sarkalltak. Milyen
lesz a telefónia, mondjuk: tíz év múlva? Mi lesz akkor a "nagy szám"?
Mert ma, ugye, a képes üzenetek küldésének-fogadásának lehetősége jelenti az
újdonságot. Akinek ilyen készüléke van, az a menő. Aztán majd hamarosan elterjed
ez a lehetőség is, és... Én éppen azon gondolkoztam el, mi lesz akkor, tíz év
múlva, 2013-ban az általános a telefonálás terén. Aztán eszembe jutott egy
alaposan borongós gondolat is, igazán megmaradhatott volna valami rejtett
zugban, de előjött. És mi lesz akkor velünk - nem mint telefonálókkal, hanem
"csak" mint emberekkel, ha valami ocsmány háborút borítunk a fejünkre?
... A könyv, amit lapozgattam, második világháborús fényképeket is
tartalmaz...
/A címoldalon lévő, kislányos képecske forrása: www.aftonbladet.se/nyheter/ 0005/11/mobil.html/
- gyöngyös -
2003. január 20., hétfő 22:42
|
