Göncz Kinga államtitkár

A betegek száma ugyanakkor nem hogy csökken, hanem növekszik. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) világstatisztikája szerint a rokkantsági okokat a depresszió vezeti 10 százalékkal. A tíz vezető rokkantsági ok közül ráadásul öt pszichiátriai jellegű, tehát össztársadalmi és világméretekben is számolni kell a lélek és az elme betegségeivel. Azt is kimutatták a statisztikák, hogy a nem ellátott beteg sokkal “többe kerül”, mint a kezelt és gyógyított ember. Miért drágább? Egyrészt, mert vagy olyan szektorban landol (például intenzív osztályon, fekvő ellátás egyéb osztályain, börtönben stb.), ahol az ellátása sokkal többe kerül, másrészt pedig nem mindegy, hogy a beteg ember milyen anyagi és erkölcsi terheket ró családjára, tágabb környezetére és a társadalomra. Ugyanakkor a minél korábbi felismerés és a korszerű gyógyszerekkel történő kezelés jelentősen javítja a beteg és környezete életminőségét: például egy pszichotikus állapotromlás akár egy hónap alatt jelentősen javítható úgy, hogy utána nem maradnak vissza hosszan tartó tünetek.

    A köztudatban még kevéssé terjedt el, hogy a fiatal felnőttkori- és felnőttkori pszichiátriai problémák többsége már gyermek- és serdülőkorban megmutatkozik. Ezek felismerése és korai kezelése fontos volna a később kialakuló pszichózisok számának csökkentésében, de számottevően megelőzhetőek volnának az ilyen állapotban gyakori fiatalkori öngyilkosságok is. Kevesen gondolnak rá, hogy serdülőkorú gyermekük viselkedésének hirtelen megváltozása, a fokozott magába fordulás, ok nélkül jelentkező félelmei, szorongása későbbi pszichotikus tünetek előjelei lennének. Pedig a szakemberek tapasztalata szerint ezek a tünetek az odafigyelő környezet számára jelzés értékűek.