Privát: Szilágyi János és könyve

    Bejön Szilágyi János.
    Sármos, lendületes, egyéni, különbejáratú világszemlélettel, büszkén vállalt és fennen hangoztatott öntörvényűségével, az élet nagy dolgaiban és mindabban, ahogyan a világot látja. Abban ahogyan önmagában a dolgok természetét elkönyveli határozott és megingathatatlan, ugyanakkor tudja, hogy nem tévedhetetlen, sőt bizonyos helyzetekben, mint ő maga írja "kötözni való vadbarom" bár mindez lényegében nem nagyon érdekli.  Kissé (?) önző, no nem pitiáner módon, hanem egészen nagyban, számos, az átlag által semmilyen szín alatt be nem vallható tettek és tények bevallója és felvállalója.

Szilágyi János beszélgetőpartnere a Hotel Sziesztában Pluzsik Tamás volt

    Amúgy lenyűgözi a közönséget. Megállíthatatlanul sztorizik (egyébként meg azért van itt), a beszélgető-partnere mindezenközben Szilágyin kívül bármivel foglalkozhatna: a lényegében egyszemélyes show beindult és megállíthatatlanul folyik
    Szilágyi közvetlen, Szilágyi természetes, élvezi a szereplést. Profi, minden szempontból, lételemében van, látja és érzi a közönséget, és a tekintetekben, időnkénti reakciókban jól látja és helyezi el önmagát. Kissé (?) a világ tetején van.
    Szókimondó és meghökkentő, közvetlen és kitárulkozó – kissé (?) őszintébben, mint amennyire az imidzse megkívánja. Sztár; annyira az, hogy nyugodtan mellőzheti a látványos sztárallűröket, és annyira sztár, hogy a show – és nem utolsó sorban saját maga – érdekében  a spontenaitás látszatát keltő összes eszközzel senki által észre nem vehető módon manipulál, első sorban a saját maga legnagyobb megelégedésére.
 

    Egyébként nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ezek után a beszélgetőpartnerének könnyű a dolga, kiváltképpen nem az, amennyiben olvasta Szilágyi Privát-ját, aki a legkevésbé  "az előre feldolgozandó munkadarab" interjú-alany szerepért lelkesedik.
    Kettesben, a 139-660, Lapok, hírek történetek, Táskarádió,  Halló Itt vagyok! rádiós-, és a Show-bálvány, Kávé habbal televíziós sztárriportere (és még megannyi többi adásé); kétségtelen, hogy mindent tud, amit a szakmáról tudni kell és lehet. Manapság a rádiózás és a tévézés a mélypontján van - állapítja meg, a néző, pedig pontosan tudja, hogy ezúttal nem "csak" a szakma által mellőzött sztár beszél belőle, hanem sajnos, igaza van.
    Sok mindenben igaza van Szilágyi Jánosnak, és sok mindenben nincs: és akkor a könyvénél tartunk.

    A privát; jelentései: magán ügy, személyes, saját használatra, nem hivatalos, bizalmas, nem a nyilvánosság elé való.
    Tehát: fogja, vigye, olvassa mindenki, bárki..., minél többen, és minél hamarabb, magánéleti, soha nyilvánosság elé eddig nem került (nem való?) történeteket, hogy bejöjjön az üzlet.
    Trendi - ha értik, hogy mire célzok. A magyar társadalomnak kb. ugyanaz, a mindenhol, minden műfajban és minden csatornán felbukkanó, minden magazin-címlapon megjelenő művész és sztár populációja, többnyire egymásról írt, és a saját maguk érdekeltségi köreiben reklámozott könyveinek eladási statisztikájáról semmilyen információm nincs (egyébként nem is érdekel), de gondolom, hogy a Szilágyi-könyv kiadójának szándéka ez előbbiekének kiadójától nem sokban különbözhet.

Akkor meg én, minderről még mit és miért írjak?...
 
T. É.