CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. február 22., csütörtök, Gerzson napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Gothár Péter kapta a filmszemle fődíját
NOL • 2003. február 4. 19:11
www.nol.hu

Gothár Péter „Magyar szépség” című filmje nyerte el a 34. Magyar Filmszemle játékfilmes fődíját, a dokumentum alkotások közül Almási Tamás „Az út vége” című munkáját találta a zsűri a fődíjra érdemesnek. Görgey Gábor kulturális miniszter és Grunwalsky Ferenc, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke a filmszemlén megállapodott abban, hogy idén a magyar filmes szakma ötmilliárd forintos állami támogatásban részesül.
 
Fődíj a „Magyar szépségnek”

Gothár Péter Magyar szépség című filmje nyerte el a 34. Magyar Filmszemle játékfilmes fődíját. Az idei mustra nagyjátékfilmjeit szemléző zsűri rendezői látványdíját Grunwalsky Ferencnek ítélte a Táncalak című alkotásért. A legjobb elsőfilmes rendezésnek járó díjat Fazekas Csaba érdemelte ki a Boldog születésnapot! című filmért; a rendező első filmje a szemle legtöbb díjában, szám szerint hét elismerésben részesült – közte az operatőri díjat is. A legjobb forgatókönyvért járó elismerést Szilágyi Andornak ítélte a grémium a Rózsa énekei című alkotásért. A legjobb női színész díját Ónodi Eszternek ítélte a grémium a Boldog születésnapot! című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb férfi színész díját Mucsi Zoltán érdemelte ki a Libiomfi című filmben nyújtott alakításáért.

A dokumentum alkotások közül Almási Tamás Az út vége című munkáját találta a zsűri a fődíjra érdemesnek. A dokumentumfilmes kategória rendezői díját Janisch Attila a Bozsik Yvette című portréfilmért és Surányi Judit, a Tiszta románc című alkotásért megosztva nyerte el.

A 34. Magyar Filmszemle kísérleti- és kisjátékfilm kategóriában a fődíjat Ujj Mészáros Károly érdemelte ki a Gumiember című filmért. A kategória rendezői díját a kisjátékfilmek alkotói közül a Gránátok című film rendezőjének, Politzer Péternek ítélték oda. A kísérleti filmek alkotói közül megosztva részesült a rendezői díjban Kollányi Rita Ön dönt! című munkájáért és Groó Diana Tarka  képzelet – Renoir Álmai című filmjéért.

Az idei szemle közönségének – az interneten leadott szavazatok szerint – Fazekas Csaba Boldog születésnapot című filmje tetszett leginkább, így ez az alkotás nyerte el a Film.hu-díjat.

Megállapodtak az idei állami támogatásáról

Ötmilliárd forintos állami támogatásban részesül ebben az évben a magyar filmes szakma – az erről szóló szándéknyilatkozatot kedden írta alá a filmszemlén Görgey Gábor kulturális miniszter és Grunwalsky Ferenc, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) elnöke.

A megállapodás szerint az MMK az idei költségvetésből 1,1 milliárd forintot kap közvetlenül, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) költségvetési fejezetében 3,2 milliárd forintot különítettek el a filmszakma támogatására, az első filmes alkotókat 200 millió forintos keretből segítik az idén. A Magyar Történelmi Film Alapítvány 200 milliós támogatást kap, további 500 millió forint pedig a budapesti és a vidéki art mozik felújítására fordítható 2003-ban. Görgey Gábor a szándéknyilatkozat aláírásakor kitért arra, hogy a Sorstalanság megfilmesítésére adott egymilliárdos állami támogatás nem része az ötmilliárd forintnak.

Fehér György emlékdíj pályakezdő filmeseknek

Pályakezdő fiatal filmesek elismerésére közös díjat alapít a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium; a Fehér György Emlékdíjat a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak és tanárainak szavazata alapján évente egy-egy operatőr és rendező hallgató kaphatja meg – jelentette be Görgey Gábor és Magyar Bálint. Az oktatási miniszter azt is közölte: a közoktatási törvény módosítása folyamatban van, és a kerettantervek rögzítik majd a mozgókép- és médiaismeret oktatását is. A középiskolákban már a 2003-2004-es tanévtől, míg az általános iskolákban a 2004-2005-ös tanévtől oktatják a tantárgyat, amely választható érettségi tárgy is lesz – adta hírül az MTI.



Jancsó rossz filmeket látott a Szemlén
NOL • 2003. február 1.
ww.nol.hu

    Nem elégedett a Szemle filmjeinek színvonalával Jancsó Miklós. A 81 éves rendező szerint nem elég, hogy van pénz filmgyártásra - a 10 milliárdból fordítani kell arra is, hogy az alkotások eljussanak a nézőkhöz.
 „Eddig rossz filmeket láttam a Szemlén, de azt nem mondom meg, miket” - értékelte röviden Jancsó az eddigi kínálatot. Egyedül Fazekas Csaba Boldog Születésnapot! című elsőfilmjét találta „kurvajónak”, illetve látta még Gothár filmjét is és egy posztmodern kritikai fordulattal ennyivel jellemezte: „Nekem tetszik.”
    Rutinos szemlézőként elmondhatta, a hangulat eddig a szokásos, „van egy csomó szerencsétlen gyerek a közönség közt, aki azt hiszik, hogy ez az egész valami.”      Hogy miért nincs jó film? Jancsó szerint talán nem is annyira a pénzhiány miatt, hanem egész egyszerűen ötlet nem volt. „Voltak a csókosok, akiknek volt pénzük; és volt a szegény film, ami meg szegény lett.”
    A 10 milliárdos ígéretet illetően szerinte nem kell egyszerűen annak örülni, hogy van pénz filmgyártásra - a filmeket el is kell juttani a nézőkhöz. Ehhez még mozik kellenek és a tévéknek is el kell juttani az alkotásokat.
    Az Öreg a Szemlén minden filmet megnéz, és estig marad, ameddig bírja. Elmondta: „Leginkább a Kálmánchelyiék filmjét, a Libiomfit várom.”
Hogy mi lesz a következő Jancsó, arra egy Szabó István-idézettel válaszolt: „Majd ha kijöttem az ajtón a premier után, akkor kérdezzétek, mi az új filmem, mert akkor már megvan.”



Több mint 80 tudományos feladatot végeztek el a Columbián
www.mti.hu

New York, 2003. február 2. (MTI) - Több mint 80 tudományos kísérletet hajtottak végre az űrhajósok a szombaton szerencsétlenül járt Columbia űrsikló küldetésének 16 napja során.
    Mint Moriyama Hideaki, a nebraskai egyetem biokémikusa az AP-nek elmondta, olyan protein-fiolákkal látták el a Columbia személyzetét, amelyekkel az AIDS, a Huntington-, valamint az Alzheimer-kór gyógyításával kapcsolatos kísérleteket végezhettek. Moriyama reményét fejezte ki, hogy valami megmaradt az eredményekből, különben négy év munkája veszett kárba.
    Az űrhajósok mintákat gyűjtöttek saját vérükből, vizeletükből és nyálukból is, hogy ellenőrizzék: van-e csontritkulásuk, vesekövük, izomsorvadásuk, és gyengült-e immunrendszerük. Az izraeli űrkutatási ügynökség és a tel-avivi egyetem olyan kísérletet szponzorált, amelynek során a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán felett kamerákkal kellett felkutatni a Szaharától induló hatalmas porfelhőket, amelyek komoly kihatással lehetnek Földünk éghajlatára. Az első eredmények már a NASA birtokában vannak.
    Kísérleteztek továbbá selyemhernyókkal, hangyákkal, méhekkel, halembriókkal, rákos sejtekkel, pókokkal, sőt virágokkal is. Ez utóbbihoz vörös minirózsát és jázmin illatú indiai rizsvirágot használtak fel. Arra keresték a választ, vajon lehetséges-e ezekből parfümöt készíteni a világűrben. Az International Flavors and Flagrances részvénytársaság, a kísérlet megrendelője és támogatója már 1998-ban próbát tett egy másik rózsafajtával, és az új illat bekerült a Zen nevű parfümbe és az Impulse dezodorba.
    Az ausztráliai aranypókok esetében azt vizsgálták, milyen hatással van a súlytalanság a pókhálók rajzolatára. Erre a kísérletre ezek a pókok azért voltak alkalmasak, mert hálóik tökéletesen szimmetrikusak. A kísérlet eredményeinek nagy részét még a tragédia előtt küldött felvételeken megörökítették - közölte a melbourne-i egyetem kutatója az amerikai hírügynökséggel.


A református egyház továbbra is erkölcsi kontrollt fog gyakorolni a politika felett
http://www.hhrf.org/frissujsag/

Tôkés László: "Reméljük, az RMDSZ előbb–utóbb kénytelen lesz átadni a helyét egészséges politikai erőknek"
Miután szombat este az RMDSZ–kongresszus küldöttei megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget, tegnap délben, a Németi templomban megtartott ünnepséget követôen Tôkés Lászlót a döntés nyomán elôállt helyzetrôl faggattuk.
— Hogyan fogadta, hogy az RMDSZ–kongresszus mégis megszüntette a tiszteletbeli elnöki tisztséget?
— Mindenekelôtt azt kell mondanom, hogy ez elôre látható volt: egy hosszú elôkészítô lejáratási és megbélyegzési kampány elôzte meg. Régi törekvése az RMDSZ egyes köreinek, hogy engem lejárassanak: gondolok itt az ügynök–vádra kilencvenhárom–kilencvennégybôl, gondolok itt a magát keresztyéndemokratának nevezô ellenséges csoportosulásra, mely az eltávolításomra törekedett. Mindenkinek kényelmetlenné váltam. Véleményem szerint nem én távolodtam el az RMDSZ–tôl, hanem az RMDSZ távolodott el azoktól az értékektôl és céloktól, melyeket az érdekvédelmi szervezet programja rögzít, és amelyek alapján indult a szervezet tizenhárom évvel ezelôtt. Mára már az RMDSZ egy romániai magyar posztkommunista párttá változott, és semmivel nem jobb, mint a közvetlen külsô szövetségese, a Szociáldemokrata Párt. Tehát ez a döntés ôket minôsíti.
— Ön szerint hova fog vezetni mindez?
— Pécsi Ferenc parlamenti képviselô jól fogalmazott a templomban megtartott beszédében, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ elérte fejlôdésének a csúcsát, és most a hanyatlás következik.

— Hogyan tovább, Tôkés László?
— Nekem egyházi téren olyan kiterjedt szolgálatom van, hogy biztosan nem fogok tétlenségben szenvedni. Inkább azt sajnálom, hogy a romániai magyarság politikai vezetése teljesen elszakadt a tagságtól, a tömegektôl, a magyarságtól, ma már fontosabbnak tartja a Markó–féle vezetés a hatalmat, mint a képviseletet.

— Tehát, ha jól értem, politikai szerepet nem kíván az elkövetkezô idôszakban vállalni?
— Eddig sem vállaltam szerepet a szónak a napi politikai értelmében. Természetesen az álláspontomat továbbra is érvényesíteni próbálom a nyilvánosság elôtt. Másfelôl: az egyháznak mindig is feladata volt erkölcsi kontrollt gyakorolni a társadalom, a világ, a politika felett. Ezt töretlenül folytatjuk, és reméljük, hogy egy ilyen, önmagával meghasonult, céljaitól elidegenedett politikai párt, amilyenné vált az RMDSZ, elôbb–utóbb kénytelen lesz átadni a helyét egészséges politikai erôknek, amelyek vagy az RMDSZ–en belül kerekednek felül, vagy az RMDSZ–en kívülrôl érkeznek.

— Már a tegnapi egyházmegyei közgyűlésen sokan számítottak arra, hogy egy másik érdekvédelmi szervezet alakul...
— Ôk mindig abba a tévedésbe esnek, hogy mi úgy politizálunk, mint ôk. Mi tulajdonképpen szombaton, a Láncos–templomban nem politizáltunk, hanem az egyházkerületi közgy?lés a maga feladatát teljesítette: tanácskozott az egyház és az egyház népének jogairól. Ha a kongresszus egy politikai fórum, akkor mi erkölcsi fórumot szerveztünk, az egyház természete szerint. Az új szervezettel kapcsolatos torz elvárásokat inkább a félelem diktálta, mint a valóság.

— Hogy látja azt, hogy a tegnap (szombaton) még csak fel sem olvasták azt az indítványt a kongresszuson, amelyben az egyházkerületi közgyűlés tiltakozását fejezte ki a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésével szemben?
— Épp ma (vasárnap) reggel hallottam ezt: ez híven jelzi, hogy az RMDSZ hogyan viszonyul a demokráciához, egy demokratikus alapon megválasztott, több mint háromszázezer ember egyházképviseletét jelentô közgyűlés szavát semmibe veszi. Ez világosan mutatja, hogy hasonlóképpen veszi semmibe adott esetben a választók véleményét: fontosabb neki az uralkodó kormánypárt véleménye, mint a saját választóinak a véleménye. Ez megbosszulja magát, mert az embereket nem lehet a végtelenségig az orruknál fogva vezetni: nyilvánvaló, hogy csak akkor van szüksége az RMDSZ–nek a tömegekre, amikor a szavazatokat kívánja, és akkor egyik egyháztól a másikhoz szaladgálnak, hogy szavazatokat gy?jtsenek, amikor nekik éppen azt diktálja az érdekük.

— Nagyjából annyian szavaztak a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetése ellen, mint ahányan Markó Béla újraválasztására...
— Ez mást nem jelent, mint annyit, hogy ez a csoport nem ért egyet azzal, hogy Markó Béla "népünk bölcs vezére" és Tôkés László "a magyarság megosztásának a bajnoka"...

Lejegyezte: Fodor István



Nem hagyhatjuk szó nélkül
Valami végetért
www.rmsz.ro

    A szatmárnémeti kongresszussal lezárult valami – egy korszak. Amit azzal jellemezhetnénk, hogy történései a felkapaszkodás jegyében fogantak.
    Politikailag olyan mélyrôl – gyakorlatilag a nulláról – indult a romániai magyarság 1989 végén, ama lendületes felhajtóerej? rendszerváltás eseményei közepette, hogy minden egyes sikeréért, elôrejutásáért többszörösen meg kellett küzdenie. Az elôrejutást nem egyszer követte visszacsúszás, kudarc, kiábrándulás.
    Szövetsége, az RMDSZ sokáig a demokratikusan megtrt, de sokszor semmibevett, megalázott, kijátszott alakulat volt, s a közös frusztrációk valahogy egyben tartották a közösséget. Oly nehezen jutottunk éveken át az egyrôl a kettôre, majd onnan a háromra, hogy már-már elkönyveltük: hiú ábránd abban reménykedni, hogy valaha is terem annyi fű itt nekünk, amiért érdemes megmaradni.
    Tizenhárom esztendô telt el. Az RMDSZ nagykorúsodott. Nem csupán kongresszusai számát tekintve, hanem kapcsolatrendszerét, tekintélyét, súlyát illetôen is. Szó se róla, könnyen lehet, hogy mindebben van némi csomagolástechnika meg konjunkturális udvarlás is; miért ne lenne? Egyre inkább európai sikk a kisebbségekkel törôdni, kegyeiket keresni, velük együtt fényképezôdni, kéznyújtásokat leltározni. Nézzünk körül: effelé tartanak mindenütt, ahol Európától remélnek valamit a jelenkori kormányzatok. Anyagilag, gazdaságilag nem igen van más alternatíva: meg kell kapaszkodni Európa peremén.
    Ugyanaz a mozgás zajlik le most, országok szintjén, mint amit megjárt az RMDSZ is, amikor ráébredt arra: hiába vinnék egyfelé az indulatai, a konfrontációval maximum csak a szakításig juthat. Ahhoz pedig erô kell, hatalom. Együttműködve ha lassan is, de talán elôre lehet mozdítani a szekeret.
    Az Európára menendôknek is keserű leckék álltak rendelkezésükre az elmúlt években, hogy hiába lobogtatják meg a kontinens elôtt nemzeti szuverenitásuk és saját útjuk féltése, érzékenységük zászlaját, annak minden áldatlan következménye rájuk hull vissza. Európa köszöni szépen, megvan a bezárkózó, orrukat felhúzó klubtagok nélkül is, pláne, ha azok a csatlakozással nem igazán visznek valamit a közös házasságba, hanem inkább reménykednek a segítségben.
    Az erdélyi magyarság belsô erôi mentén most, hogy szövetsége kifelé rátalált az együttműködést működtetô kallantyúkra és finomtechnikákra, úgy néz ki, a konfrontáció korszaka köszönt be. Meglehet, hogy mindezt törvényszerűen végig kell szenvedni, mint ahogy az elmúlt 13 év felkapaszkodása sem tűnt leányálomnak.
    Tény, hogy közösségünk erôteljesen megfogyatkozott. És ezért nem okolható egyik vagy másik politikai csoportosulás. A felelôsség közös. Igazság szerint nem igazán tettünk semmi olyat, ami visszafoghatta volna fiataljaink türelmetlenségét. Lehajtott fejjel, elszoruló szívvel néztük, hogy mennek, hogy útrakelnek fiaink, lányaink. Ezen kár és vétek - ha nem b?n - valakinek is politikai tôkét reménykedni.
    Talán most kint vagyunk a gödörbôl, legalább is úgy érezzük. Valami lezárult. A kérdés: mi kezdôdik?

CSEKE GÁBOR
(a szerzô újságíró)


Csehül áll a nyelvtudással a politikai elit
www.magyarhirlap.hu

    Nem "eurokonform" a magyar parlamenti elit. Európai parlamenti képviselőséghez az uniós összeférhetetlenségi szabályok alapján amúgy is le kellene mondani a magyar mandátumról, ám Kovács László azon kijelentését, hogy az MSZP nem élpolitikusait indítja a közösségi képvielői helyekért, azért is célszerű betartani, mert többségük meg sem felelne az ottani kritériumoknak. Például többségük nem beszél idegen nyelvet.
  Csehül állnak a nyelvtudással a kormány pártpolitikus tagjai. Így ha akarnának sem jelentkezhetnének Kovács László szocialista pártelnöknél Európa parlamenti képviselőnek. Hézagos a nyelvtudása az Orbán-kormány még parlamenti mandátummal bíró exminisztereinek is.
Az MSZP elnöksége legutóbbi ülésén döntött arról, csak olyan jelölt kerülhet fel Európa parlamenti képviselői listájukra, aki tárgyalási szinten beszéli az unió valamelyik munkanyelvét (angol, francia, német). Kovács szerint az európai parlament plenáris ülésein ugyan minden nyelven tolmácsolnak, ám a bizottságokban már nem.
    A jelenlegi kormányon belül Medgyessy Péter kormányfő és Kovács László rendelkezik megfelelő nyelvtudással. Előbbi franciául utóbbi angolul tartott és tart rendszeresen előadásokat gazdasági, illetve külügyi témában. A pártpolitikus miniszterek nyelvtudásuk hézagos voltát a "társalgási" szint kifejezés mögé rejtik. Nyelviskolai zsargonban ez az alap és középfok közötti tudást jelenti. E kategóriába tartozik Csehák Judit (egészségügyi) Lamperth Mónika (belügy) Kiss Péter (munkaügyi) és Jánosi György (sportminiszter). Juhász Ferenc honvédelmi és Németh Imre agrárminiszter a parlamenti űrlapon üresen hagyták a nyelvtudásról szóló rubrikát. Juhász alapfokon beszél angolul - tudtuk meg a tárcától.
    A szabaddemokrata Magyar Bálint oktatási miniszter angol szakon járt egyetemre. Kovács Kálmán informatikai miniszter középfokon beszél angolul, de Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter csak alapfokú némettudást vall be. A kormány "szakminiszterei" magas szinten beszélnek angolul. A kabinet éltanulója a legfiatalabb miniszter, László Csaba. Ő nemcsak felsőfokon beszél angolul, hanem Tokióban ezen a nyelven szerzett okleveles könnyvvizsgálói képesítést. Ő az egyetlen a kormánytagok közül, aki a Magyar Bálint oktatási miniszter által meghirdetett "élethosszig tartó" tanulás programjának - amelynek lényege, hogy élete folyamán mindenkinek kétszer-háromszor szakmát kell váltani, de ehhez többféle diploma kell - megfelel. A miniszter több szakmát is elsajátított, legutóbb 2000-ban tőzsdei szakvizsgát tett.
    Az Orbán-kormány tagjai közül az exminiszterelnök Orbán Viktor felsőfokon beszél angolul. A volt miniszterek közül a nyelvi zseni Boross Imre, aki öt nyelven tud, angolul és németül felsőfokon. Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter francia alapfokkal, Gógl Árpád volt egészségügyi miniszter középfokú angoltudással büszkélkedhet. Demeter Ervin volt titokminiszter titkolja nyelvtudását. Igaz ez Deutsch Tamás volt ifjúsági és sportminiszterre is. Áder János a T. Ház volt elnöke pedig németül "társalog".
    A "mezei" parlamenti képviselők többsége vagy nem beszél idegen nyelvet, vagy legfeljebb alapfokon. Tízből átlagosan ketten számolnak be középfokú nyelvvizsgáról és hozzávetőleg minden tizenötödik-huszadik képviselő rendelkezik felsőfokú nyelvtudással. Gyakori, hogy a képviselőknek alapdiplomájuk mellett nincs másoddiplomájuk, sőt többen egyáltalán nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. A negyven feletti korosztályban sokan vannak, akik - hivatalos önéletrajzuk szerint - 1990 óta egyáltalán nem frissítették fel szaktudásukat.
    A szocialista frakció tagjainak fele vesz részt rendszeres nyelvi képzésen - tudtuk meg Varju László frakcióigazgatótól. Arról azonban nem tudott számot adni, hogy a több éve tanulók közül hányan tettek eredményes nyelvvizsgát. A szocialista képviselőknek kötelezően részt kell venniük egy alapfokú informatikai képzésen is. A Fidesz-frakció is szervez nyelvi képzést, ám nem tudni, milyen eredménnyel. Juhos Katalin frakcióigazgató ugyanis éppen "kommunikációs továbbképzésen" vett részt.

Csík Rita



Új könyvek
http://www.magyar-szo.co.yu/


Fekete J. József: Imádságos kolostor
             Könyv az olvasásról alcímmel a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiadásában jelent meg. A könyv az olvasó története felől közelíti meg az olvasásnak mint a legfőbb jók egyikének a fenomenjét. Szerzője nem tudományos dolgozatnak szánta, inkább naplónak nevezi, az olvasás élményét feldolgozó rövid történetek és elbeszélések sorozatának, amelyek nem az esztétikai értékítélet kimondásának szándékával íródtak, hanem annak tényét kívánták rögzíteni, hogy az olvasás nem magányos aktus. Igaz ugyan, hogy a könyvvel egyedül szembesül az olvasója, de a kötetben felhalmozott jelentéshordozó jelhalmaz mögött újabb és újabb jelentéshordozó jelhalmazokról feslik fel az értelmezési lehetőségek szövete, így előkelő társaságban forog az olvasó: hogy kit és mit hív látókörébe egy-egy szöveg, csak műveltségének, ismereteinek és érdekl?désének a függvénye.
             Fekete J. József könyvek, olvasmányélmények lehetséges olvasatait örökíti meg a kötetbe foglalt, 1997 és 2002 között keletkezett írásaiban, amelyeket ez alkalommal ilyen módon kínál továbbolvasásra az olvasónak.
Virág Gábor: Kishegyes

             A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiadásában megjelent Kishegyesről szóló könyv nem a monográfia igényével készült. A benne közzétett írások fejezetcímei is ezt jelzik: Helytörténeti tanulmányok, cikkek, glosszák és dokumentumok. Ebből következik, hogy azok terjedelme és súlya más-más. Egyesek tudományos igénnyel, mások ismeretterjesztés céljából íródtak, esetleg csak a közzétételük vezérelte a szerzőt. Egymás mellé sorakoztatva azonban a falu történetének bizonyos fokú kronológiai folytonosságát adják.
             Kishegyes történetének XVIII - XIX. századi utolsó, illetve első évtizedeiről olvashatunk a legtöbbet a könyvben. Arról az időről, amikor a Békésszentandrásról ideköltözöttek emlékezetében még elevenen élt az elhagyott otthon utáni vágy, és nosztalgiával idézték az újdonsült kishegyesiek a távolmaradt barátokat, ismerősöket, rokonokat. Azután lassan emlékké szelidült ez az érzés. Az emlékezés napjainkban újjáéledt, hiszen 1969-ben, kétszáz év eltelte után ismét egymásra találtak a távolba szakadt barátok, ismerősök és rokonok leszármazottai.
Hírünk a világban, Jugoszláviai magyar exteriorika V.
             Ötödik alkalommal jelent meg a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság bibliográfiája, melynek célja a jugoszláviai magyarság társadalmi, tudományos, irodalmi, művészeti megnyilvánulásainak és azok külföldi fogadtatásának feltárása az 1945-1990 közötti években. Fordított sorrendiséget követve, sorozatnyitó kötetükben (1993) az 1989-1990 évben, második kötetükben (1996) az 1987-1988. évben, harmadik kötetükben (1997) az 1984-1986. évben, negyedik kötetükben (1999) az 1981-1983. évben megjelent publikációk feltárására került sor. E kötetük az 1976-1980. évben megjelent publikációkat, valamint a korábbi kötetek pótlását tartalmazza. A gyűjtés időhatára 1976-1980, mind az önállóan megjelent kiadványok, mind az időszaki kiadványok impresszumát illetően. A bibliográfia közli az ettől eltérő időpontban megjelent alkotásokat is, abban az esetben, ha a tárgyidőszakban recenzió, kritika jelent meg róla.
             Az új könyvek megrendelhetők a JMKT új székházában Újvidéken a Vojvode Misic utca 1. alatt, valamint megvehetők az újvidéki Forum könyvesboltban, valamint Szabadkán a Danilo Kis és a Limbus könyvesboltokban.

M. E.



Kongresszusi "sziporkák"
www.hhrf.org/nepujsag

* Másképp látszanak a dolgok lentrôl és fentrôl, és azt a lentet is figyelembe kell venni.
* Az RMDSZ járuljon hozzá a sebek begyógyításához.
* Nem az irigység az egyetlen boldogság.
* Mindenkit arra kell használni, amire való.
* Sokkal könnyebb az asztalt verni, mint megteríteni.
* Én keresztény vagyok, optimista és normális.
* Minél több hölgytársunk legyen jelen a szervezetünkben, hogy minél normálisabb legyen a szervezet.
* Vagy lesz kompromisszum, vagy nem lesz aki képviseljen.
*A buszért az tett a legtöbbet, akirôl most azt mondjuk, a buszon sem ült.
* Meg kell gondolni, amit most vállalunk.
* Erre is van néhány cédulám, mert a demokráciát be szeretném tartani.
* Annyi szó esett a tegnap a gyarapodásról, hogy én mára öt hónapos terhes vagyok.
*Akik szeretik a püspökfalatot, jó étvágyat kívánok, de vigyázat, csont van benne!
* Az egység megmaradjon még akkor is, ha a püspökfalatban csont van.
* nemcsak kételkedünk, hanem bosszúért is kiáltunk.
* Én nem fogom kitalálni sem a meleg vizet, sem a spanyolviaszt.
* Nekik az úristennel direkt kellett elszámolni.
* Döntsön szíve indulata szerint, ne döntsön a fejével.
* Ezzel az RMDSZ pluralizmusa nôtt, és ez jó.
* Bizonyos jogkörök átruházásáról van szó, nem arról van szó, hogy másról.



174 éve született a legnagyobb székely
http://www.hhrf.org/uh/

Orbán Balázsra emlékeztek
Orbán Balázs születésének 174. évfordulóját ünnepelték főtéri szobra előtt a székelyudvarhelyiek tegnap délben. Ünnepi beszédek, szavalatok és dalok hangzottak el, majd megkoszorúzták a legnagyobb székely szobrát.

A déli 12 órakor kezdődő megemlékező összejövetel előtt a központban a forgalmat is lezárták, hogy az autók zaja ne zavarja az ünnepséget, amelyet Finta Béla, a NYÖP elnöke nyitott meg, ő köszöntötte a jelenlévőket, akik közül néhányan ünnepi beszédeket mondtak az összegyűlt mintegy százötven városlakónak.

Szász Jenő polgármester ünnepi beszéde nem volt mentes a napi politikától: Orbán Balázs és Kossuth Lajos mellé Tőkés Lászlót sorolta. Olyan értelemben, hogy e nagy elődöket cserbenhagyták kortársaik, most pedig ugyanez történik. Szász szerint 13 évvel a Tőkés által kirobbantott rendszerváltás után kizárták a magyar érdekvédelmi szövetségből és ez a szövetség szombat este óta politikai párttá minősült át. Ünnepi beszédet mondott Rüsz Domokos unitárius lelkipásztor is, aki hangsúlyozta, hogy báró Orbán Balázs egy nemes, demokrata honpolgár volt, aki kivételes szolgálatot tett a közösségnek egész életművével.

Hegyi Sándor református lelkipásztor Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége volt elnökének felhívását ismertette, amely a státustörvény módosítása ellen tiltakozik, és aláírásgyűjtést kezdeményez.

Dénes Emőke, az Orbán Balázs Általános Iskola tanulója, valamint Sarkadi Zoltán Gábor, a Tomcsa Sándor Színház színművésze egy-egy Wass Albert-verset mondtak el. A Székely Dalegylet és a Balázs Ferenc vegyeskórus is fellépett (az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött és a Szózattal, valamint a Székely Himnusszal ért véget), a megemlékezés végén pedig koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatánál.

Katona Zoltán


A magyarországi történelmi keresztény egyházak vezetőinek nyilatkozata a státusztörvényről

    A magyarországi történelmi keresztény egyházak vezetői emlékeztetnek arra, hogy az Európai Unió alaptörvényei elismerik a nemzeti identitás megőrzésének
fontosságát.
    A nemzetek többsége külön odafigyeléssel igyekszik törődni mindazokkal, akiket saját nemzetéhez tartozónak ismer el. Teszi ezt akkor is, ha ezek az emberek az
államhatárokon kívül élnek, mert a velük való kapcsolatok folyamatos erősítését mindenkori feladatának tekinti.
    Egy esztendővel ezelőtt, a státustörvény életbe lépésekor kifejeztük azt az örömünket, hogy a határon túli magyarság szorosabban kötődhet a magyar nemzethez és élvezheti az anyaország által nyújtott előnyöket.
    Most ismételten felhívjuk népünk felelős vezetőinek a figyelmét, hogy a határainkon kívül élő magyarság érdekeinek képviseletét tekintsék kötelességüknek és
igyekezzenek Magyarországhoz való szorosabb kötődésüket előmozdítani.
    A magunk részéről kérjük a kedvezménytörvény eredeti célkitűzéseinek megőrzését, és kifejezzük azon véleményünket, hogy – a szomszédos országok nemzeti
szuverenitása tiszteletben tartása mellett – kötelességünk magyar honfitársaink segítése.

Budapest, 2003. február 4.

Dr. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
D. Szebik Imre püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke



2003. február 04., kedd 19:49


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület