Sebesen robogott velem hazafelé a vonat. Kevés olyan bál van, ami miatt érdemes lenne hazalátogatni Sopronba, de a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) bálját már évek óta azok közé a rendezvények közé sorolom, amiken érdemes részt venni. Így történt, hogy néhány órával a Pestről való elindulásom után öltönyben beléptem a Gyermek és Ifjúsági Központ ajtaján.

A bál hagyományosan a Soproni Fúvózenekar koncertjével kezdődött, majd az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően nyitótáncként palotást láthattunk. Egy pillanatra beugrott az első Berzsenyi bál képe, amelyen részt vettem, még a Liszt Ferenc Művelődési Házban. Mennyire szokatlan volt akkor a fúvózenekar jelenléte, s most mennyire nem tudnám elképzelni már ezt a bált nélküle.

A táncosok egy órával később megismételték a nyitótáncot, majd este tízkor egy nagyon érdekes bemutatótáncot láthattunk. A Hair-ből adtak elő egy mixet, természetesen a megfelelő hangulatot idéző hippiöltözékben. A koreográfia nagyon találó volt. Sajnáltam, hogy csak egyszer ismételték meg ezt a táncot, szerintem jónéhányan szívesen megnéztük volna még néhányszor.

Idén is kaptam rózsaszín szalagot, amit annak a személynek ajándékozhattam, akit a bálkirálynőként szerettem volna viszontlátni. Maga a választás érdekes volt, ugyanis nem volt teljesen tiszta előttem, hogy a bálkirály választása hogyan fog majd zajlani, de a szervezők megoldották ezt a kérdést is. Sajnos nem értettem teljesen tisztán a megválasztott hölgy nevét, remélem majd valamelyik berzsenyis olvasó felvilágosít erről. Ha jól emlékszem, akkor a tavalyi bálkirállyal táncolta végig a győztesnek járó bécsi keringőt. Méghozzá művészien. Egy olyan táncot láthattunk, a felkéréstől a lekísérésig, amire csak annyit lehet mondani, hogy "Ez igen, egy táncnak ilyennek kell lennie".

A zenéről és a hangulatról a Shake együttes gondoskodott és be kell vallanom, nagyon is jól végezték a dolgukat. A szünetek nem voltak olyan hosszúak (leszámítva az éjfél utáni pihenőt), s egészen zárásig táncoltak az emberek. Nem csak a hagyományos báli zenét játszották, hanem különböző "modernebb" feldolgozásokat is. ("A táncparketten frenetikusan táncoltak a jelenlegi és a volt diákok." - jegyezte meg az egyik egykori osztálytársam, akivel a bálon futottam össze.)A létszám persze folyamatosan fogyatkozott, az emberek mentek tovább bulizni, vagy nézni a tévében a tragédia újabb híreit (2003. február elsejét írunk), illetve a Palotai koncert is eléggé nagy konkurenciát jelentett. Mindezek ellenére elég nagy számú ember maradt ott zárásig, vidáman átbeszélgetve/táncolva az éjszakát.

Alvás után néhány órával később már ismét a vonaton ültem. A tegnap esti nagyszerű hangulat csak megerősített abban az érzésben, hogy jó ötlet volt a bálra hazajönni. Remélem jövőre is írhatok majd néhány sort erről a rendezvényről.

Bacsi