Dr. Winkler andrás Széchenyi-díjat kapott

A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök javaslatára - Széchenyi-díjat adományozott dr. Winkler Andrásnak, a műszaki tudomány doktorának, a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar, Fa- és Papírtechnológiai Intézet igazgatójának, tanszékvezető egyetemi tanárnak a faanyagok komplex felhasználásának, feldolgozásának kutatása terén elért eredményeiért, az új faipari technológiák és mérések kidolgozásáért.

"Különös érzés kerít hatalmába, ha belépek az Országházba. A mérnök szemével nézek körül, s mindig találok valami újat a csodálatosan megépített házban. A mostani meghívás mindenen túltesz, hiszen a tavasz legszebb, a márciusi forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepre voltam sokadmagammal hivatalos. Olyan emberekkel voltam együtt, akik filmről, könyvből, vagy a médiából ismeretesek. Különös érzés kerített hatalmába, amikor a készülődés hosszú percei alatt megfigyeltem társaimat, akik velem együtt izgultak. Még egy utolsó simítás a nyakkendőn, a zakón, a frizurán. Csodálatos volt, s mégis mélyen emberi.

Magam sem hittem volna, mi minden pereg le az ember szeme előtt a várakozás hosszú percei alatt, amíg az ország első emberei a díjátadáshoz megérkeznek. Mérhetetlen hálával a szüleimre gondoltam. Mérnök édesapámra, a soproni egyetem professzorára és édesanyámra, a gyógyszerészre, akik négy fiút, négy mérnököt neveltek. Ketten építészek, ketten faipari mérnökök lettünk. Szeretetben nevelkedtünk, s egy életre szóló útravalót kaptunk. Szüleink korán belénk plántálták az irodalom, a zene és a képzőművészet szeretetét. Az élethez nem csupán családi indíttatás, tehetség, de szerencse is kell. Hálás vagyok, hogy a soproni egyetemet választottam. Itt ismertem meg az erdőt, a fát, a selmeci hagyományokat. Milyen különös, hogy a fa rögtön barátja lesz az embernek. Gondolatokat és érzéseket ébreszt. A fa örök, megfejthetetlen titok. Egyébként a fenyőfaj áll a szívemhez legközelebb, valamint a különleges szerkezetű, kemény akácfa, amely még élő fa alakjában, egyebek mellett a népdalok, a nóták kedvenc témája is.

Felemelő volt a pillanat, amikor a nevemet szólították, és elsőként az ország három első embere köszöntött. Göncz Árpád a kézszorítás közben a fiatalkori életéhez kötődő Sopron lakosságát is üdvözölte. Mindhárman tudták, ki vagyok, honnan jöttem, így a méltató szavak sem voltak általánosak, hanem a személyemhez szóltak. Az ünnepséget követő fogadáson alkalmunk volt találkozni a régi ismerősökkel, barátokkal. Nagyon örültem, hogy a rangos eseményen velem lehetett a feleségem és barátom, dr. Koloszár József, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora.

Az egyetem volt rektoraként hivatali elfoglaltságom miatt kevés időt szentelhettem a kutatásnak, az írásnak. Megbízatásom lejárta óta két szakkönyvem, egy könyvrészletem és Az égi sörmezőkön jártam című dalos, nótás kiadványom jelent meg. Jelenleg egy tankönyv-szakkönyv megalkotásának a gondolata foglalkoztat, s még számos kutatómunka áll előttem. Öröm, hogy végre van időm a jövő szakembergárdájára, a doktoranduszokra is. A rendszeres testedzés, az olvasás és a zenélés mellett, a frissesség és a fiatalság megőrzése érdekében változatlanul sok időt töltök a hallgatóság körében."

Török Magda