|
Mátyás király Bécsben - a Közép-Európa gondolat megvalósításának
első szép kísérlete
"Ki Béccsel és Újhellyel nem úgy cselekedék mintegy ellenség,
hanem úgy, mint egy kegyelmes atya, mert őbennük nagyon sok épületeket
mívele, kinek dicséretes jelensége mind e napiglan Bécsben és Újhelyen
megtaláltatik..." (Székely István)
A veszprémi Új Horizont kiadásában 2002-ben jelent
meg újból Mátyás király Ausztriai uralmának emlékeit bemutató könyv, amelynek
kapcsán a soproni Kálvin Körben Juhász László újságíró, történész tartott
előadást.
" Most érkezett meg hozzám Mátyás király Bécsben
című könyved, és mondhatom, hogy sok örömöm telt benne. Gazdag anyaga,
jó olvashatósága, a kitűnő dokumentum-összeállítás a könyv végén, mind-mind
nagy örömömre szolgált. Nagyon remélem, hogy kutatásaid eredménye itthon
is leszűrődik lassacskán…" - írta Ilja Mihály Szegedről a Mátyás királyról
szóló könyv szerzőjének, levelezőlapon 1985-ben, Münchenbe.
Ilja Mihály kívánsága teljesült, igaz, hogy közben
tizenhat évnek kellett eltelnie…
Juhász Lászlót 1956-ban a történelem vihara sodorta
nyugatra, ahol 1991-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa – bécsi tudósítója,
majd a müncheni központ szerkesztője – volt. Fontosabb állandó műsorai
voltak a Barangolás a magyar múltban, a Tiszta forrás, a Lármafa és a Protestáns
világ. 1993-94 között a MTV hírigazgatója, majd 1996-tól a Magyar Rádió
Közalapítvány Kuratóriumának alelnöke volt. 1972-ben jelent meg első könyve:
Bécs magyar emlékei, majd Várvidék címmel megírta Burgenland első magyar
nyelvű történelmi útikalauzát (1976). További művei: Magyarok az Újvilágban
(1979), A Héttoronyból Kufsteinig (1982), Barangolás a magyar múltban.
Több történelmi dokumentumfilmet is készített a magyar televízióban és
a Duna TV számára.
Bécs magyar emlékei című könyvének adatgyűjtése
közben vált számára vonzóvá Mathias Rex bécsi uralmának témája. Mint mondta
a korszak feldolgozását sürgette az a felismerés is, hogy Bécs városának
a 19. század végén kiadott sok-kötetes történetében mindössze pár
sor jutott az 1485 és 1490 közötti időszaknak. A magyar történelmi művek
sem adnak átfogó képet arról a korszakról, amely Hunyadi Mátyás élete utolsó
öt esztendejének a feléről, pontosabban a Bécsben töltött 26 hónapról –
1487 novembere és 1489 tavasza közötti időszakról – szól.
1985 júniusában volt félezer éve, hogy Hunyadi Mátyás,
féléves ostrom után, a bécsi nép örömujjongása közepette bevonult Bécsbe.
Erről a történelmi évfordulóról, akkoriban sem a magyarországi
sajtó, sem a könyvkiadás, de még egyetlen kiállítás sem emlékezett meg.
Érdekes módon a magyar ostromló sereg előtt meghódolt bécsiek utódai nem
voltak a magyarokhoz hasonlóan "feledékenyek." Az évforduló alkalmából,
1985 nyarán kiállítás nyílt a bécsi városházán, és Isabella Ackerl tollából
egy kisebb könyv is megszületett.
A több mint félezer évvel ezelőtti bécsi események,
alapos kutatási eredmények alapján történő felidézése során Juhász László
több tanulságos következtetést is levont:
Például számos jel utalt arra, hogy Hunyadi Mátyás
nem akarta magyarrá tenni Ausztriát, hanem olyan közös birodalmat kívánt
megteremteni Közép Európa magyar, osztrák, cseh és más nemzetiségű lakói
számára, amely elég erős ahhoz, hogy a török hódítást visszaszorítva megvédje
a terület keresztény kultúráját, és feltartóztasson minden, nyugatról,
vagy keletről jövő terjeszkedési kísérletet.
Miután Bécs polgármestere és városi tanácsa 1485.
június 6-án letette a hűségesküt a magyar királyra, a város igazgatásában
nem történt lényeges változás. A városi tanácsban egyetlen magyar vett
részt: Szapolyai István királyi helytartó személyében. Június 12-én az
utolsó császári zsoldos is elhagyta Bécset, és ezzel a város élete visszakerült
a régi kerékvágásba. Mátyás a hadsereg készletéből, valamint az árurejtegető
kalmároktól elkobzott élelmiszerekből gyorssegélyt nyújtott a lakosságnak,
megszüntette az ínséget, és utasítást adott a megsérült városfalak kijavítására.
Jellemző Mátyásnak a bécsi polgárság iránti jóindulatára az a rendelete,
amely felszólítja a földesurakat, hogy a háború és a rossz termés miatt,
három évre visszamenőleg engedjék el a bécsi bortermelők szőlő-dézsmáját.
Az uralkodó a város privilégiumait megerősítő díszes oklevél záradékában
figyelmezteti mindazokat, akiknek kedves az, hogy elkerülhetik az ő neheztelését,
hogy Bécs városát jogaiban ne szorongassák, búsítsák, vagy zaklassák.
Juhász László arra is felhívta a figyelmet, hogy
érdemes megvizsgálni, azt, ahogyan Mátyás emléke halála után tovább élt
Ausztriában. Mátyás úgy maradt fenn az osztrák nép emlékezetében, mint
egy lovagias, bőkezű, igazságos uralkodó. Ha az utókor nem tisztelte volna
Ausztriában Hunyadi Mátyás emlékét, nem ragaszkodott volna a tőle kapott
ajándékokhoz, mint a bécsújhelyi Corvin kehely, a Pitteni kupa és több,
a magyar király személyével összefüggésbe hozott tárgyakhoz.
A gyűlölt uralkodóknak szobrot sem szokás állítani ,
márpedig Mátyás életnagyságú lovasszobrát a bécsújhelyiek csaknem 300 évig őrizték a város Szent György templomában. A szobor
későbbi eltávolítása pedig, az ausztriai Mátyás-szemlélet átalakulására
utal. II. József uralkodásának kezdetén a magyar király kultusza bizonyára
zavarta a császár egységes birodalmi koncepcióját, amelyet központosítással
és németesítéssel igyekezett megvalósítani, különben nehéz lenne megmagyarázni,
hogy miért távolítatta el Graf Franz Josef Kinsky az 1780-as évek elején
a templomból a szobrot és ásatta azt el a bécsújhelyi katonai akadémia
parkjában, amely még ma is ott rejtőzik, valahol a szobordöntő Kinsky gróf
mellszobra közelében.
- Helytelen lenne Mátyás ötéves bécsi kormányzását magyar uralomnak tekinteni,
sokkal inkább beszélhetünk a Közép-Európa gondolat megvalósításának első
szép kísérletéről. Bécsnek büszke vára, tehát nem nyögte Mátyás bús hadát,
ahogy a Himnusz írója tévesen gondolta, hanem haszonélvezője volt a magyar
király humanista politikájának. Miután meghalt Mátyás király, nem csak
az igazság volt oda, de a birodalmat összetartó erő is. Nemes alakja azonban
tovább él a Kárpát-medence népeinek emlékezetében, népmeséiben, mondáiban,
és emléke ma is ápolja az együvétartozás érzését - foglalta össze könyvének
fő tanulságát Juhász László, aki "ráadásként" Mátyás Erdélybe vezető származásának
ismert és feltételezett elméleteiről is szólt.
T.É.
2003. február 10., hétfő 23:29
|
