„Rakovszky Zsuzsa talán legnagyobb írói bravúrja abban áll, hogy a titok akkor sem szűnik meg, amikor az olvasók behajtják a könyv utolsó oldalát.”

 
Magyar Irodalmi Díj: a kitüntetett Rakovszky Zsuzsa

    A kígyó árnyéka című regényéért Rakovszky Zsuzsa vehette át a 2002. évi Magyar Irodalmi Díjat. Az ötmillió forint összegű Magyar Irodalmi Díjat a megelőző év legjobb irodalmi alkotásának minősített munka szerzője kapja.
    A Magyarország Európában Alapítvány immár harmadik alkalommal odaítélt elismerését Göncz Árpád volt köztársasági elnök, az alapítvány elnöke nyújtotta át az Akadémia épületében rendezett ünnepségen. Angyalosi Gergely egyetemi tanár, a díjat odaítélő bírálóbizottság tagja a laudációban elmondta: ha egy - ahogy félig-meddig ironikusan mondani szokás - alanyi költő, vagyis akit ilyenként könyvelt el az irodalmi közvélemény, hirtelen egy úgynevezett nagyregénnyel áll elő, az esetek döntő többségében gyanakvás fogadja. A költőnek sikerült egy igen jelentős regényt alkotnia, s a szakma, valamint az irodalom iránt érdeklődők szélesebb köre minden fanyalgás nélkül, örömmel és osztatlan elismeréssel fogadta teljesítményét. „Rakovszky Zsuzsa talán legnagyobb írói bravúrja abban áll, hogy a titok akkor sem szűnik meg, amikor az olvasók behajtják a könyv utolsó oldalát.” Nagyszabású, összetéveszthetetlenül eredeti kimunkálású alkotás e regény, amely meggyőződése szerint átrendezi a mai magyar próza egyik hangsúlyos és jelentős műveket felsorakoztató vonulatát, amely fiktív történelmi regénynek nevezhető.
    Rakovszky Zsuzsa beszédében egyebek között arról szólt, hogy alkotás közben igyekszik nem gondolni arra, miként fogadják majd írását.
Fazakas Szabolcs, az alapítvány ügyvezető elnöke felidézte: 2000-ben különböző cégek azzal a szándékkal hívták életre a szervezetet, hogy hozzájáruljanak Magyarország európai szerepvállalásának megalapozásához, valamint ahhoz, hogy az új évezred magyar társadalmában fokozottabban teret nyerjen a valóságos tehetség, s a maradandó értékek elismertessenek. Ebben a szellemiségben jött lére a Magyar Irodalmi Díj is, amellyel az alapítvány a színvonalas magyar szépirodalmi alkotásokat szándékozik támogatni, egyúttal hozzájárulva azok külföldi megismertetésének előmozdításához.
    A Magyarország Európában Alapítvány kuratóriumának tagja Kosáry Domokos történész, akadémikus és Pomogáts Béla irodalomtörténész. A díjat odaítélő szakzsűri tagja még: Bojtár Endre esztéta, Ilia Mihály, Kántor Lajos irodalomtörténész, Poszler György irodalomtörténész, egyetemi tanár, valamint Réz Pál műfordító, irodalomtörténész.
    Az ötmillió forint összegű Magyar Irodalmi Díjat a megelőző év legjobb irodalmi alkotásának minősített munka szerzője kapja.
(gondola-cyberpress)

A soproni születésű írónő első regényét tarthatja kezében az olvasó. Csodálatos nyelvezetű és sodrású regényt, mely a tizenhetedik század zavaros éveibe és életébe, Lőcse és Sopron városába repíti az olvasót.
Egy nő meséli az életét. Álmokkal, babonákkal, zabolátlan vágyakkal teli gyermek- és lánykorát, titkokkal terhes, különös asszonyi sorsát.
Lehmann Orsolya ezerhatszázhatvanhatban leírja az emlékeit. Szembenéz a titkaival, bevallja nagy bűnét, melyet egész életében rejtegetnie kellett, magát másvalakinek hazudni, hogy elkerülje a hóhérkötelet. A világ előtt özvegy édesapja hű, segítő támaszaként szerepel, de a bezárt ajtók-ablakok mögött apa és lánya között hol néma, hol zajos csaták dúlnak: az egymásba csapó szeretet és gyűlölet, az egymásrautaltság és a féltékenység szenvedélyes küzdelmei. És az igazságot senki nem tudhatja meg…
A kígyó árnyéka az izzó szenvedélyek és az emlékek átszínező, gyógyító feledés regénye. A varázslatos nyelven megírt történetben Rakovszky Zsuzsa – akit eddig kiváló költőként és műfordítóként ismerhettünk – úgy vezeti végig az olvasót a családi és szerelmi “veszedelmes viszonyokon”, az embereket tápláló és felemésztő
 kapcsolatok hullámzásain, ahogy csak a legnagyobbak tudják.
M.T.