|
Erő árad, tágul a tér
Metamorfózis
Kicsi. Nemrég nyílt meg, most, az év fordulóján a Kőszegi utcában, Szombathelyen, a Belvárosban. T.Takács Galéria.
Óriás-"kirakatai" egybekapcsolják az utca terével. Aki bent mozog, maga is kiállítási darab lesz az utcán járók számára. S mindaz, aki elmegy a két hatalmas ablak előtt, szintén meg lesz szemlélve: belülről... A kicsi galéria elszigeteletlen része a tágas világnak!!! Világos belső tere, szellős elrendezése - ahol ráadásul olyan, mintha a tárgyak "csak úgy" ott lennének, pedig centiméter pontosan jó helyen vannak, épp a megfelelő helyen - azonban egészen mást szolgál; nem a világ részévé válást. Itt bent, ahol erő árad, tágul a tér.... itt metamorfózis megy végbe. A látogató nem tudja, hogy "varázskörbe" teszi a lábát, ha átlépi a küszöböt.
Csak úgy átlépi. Mert... hívogatja a látvány, ami bentről áramlik ki, felé. Belép. Becsukja az ajtót.... de... nem nézi már a kilincset! A bentet nézi. A mindent, ami itt van. Nagy kép és közepesen nagy, színes, méretes vonalakkal szabadon (forma)ábrázoló - illetve: precíz arányokkal dolgozó, kisebb méretű kép valója "lép" elé, jobbról-balról, jobbról-balról... Ringatnak szinte, úgy érezzük, ahogy fejünk ide-oda mozdul. És táncolnak is! Lágy kéz-, ujjmozdulatokkal táncolnak a képek, akár valami indonéz, kambodzsai, vagy bármilyen más keleti, csábosan "titkosnyelven" beszélő, csodálatos lány, nő. Ám ha most Önök valami szecessziósra gondolnak - tévednek. A lágyság a látogatóval való bánásmódban mutatkozik meg. Csábos tündérként csalogatnak közelebb, közelebb!!! Odüsszeuszt hívogatták így a szirének... de e képeket nézőt nem fenyegeti semmiféle romlás, pusztulás - itt a dalok valóban azok, aminek hangzanak: kellemes, szép melódiák, világnyitók. Nem, félre ne értsék, nem szól zene, Kedves Olvasóim! A dalok a bent nézelődő lelkében születnek! Akkor is születnek, ha botfülű, ha abszolút semmi hallása nincs, sőt, még akkor is, ha ritmusérzéke sincs! A lélek dalainak kis szelencefedele felpattan, és.... világnyitó ünnepély tartatik. Láthatatlan, észrevétlen terek varázsolódnak köré kinek-kinek, a sajátja!! Ez a varázslat, ami itt ránk vár. A nonfiguratív képeket látván ugyanúgy "elszánkázhatunk" másfelé, "átcsúszhatunk" egy belső, csakamiénk lelki dimenzióba.... ahogyan a figurális, félreérthetetlenül ábrázolt élőlények, tájak és házak-utcák láttán. A világnyitás teljesen sajátunk! Egzotikusat nyitunk, cirkuszit, kellemes japánkerteset, velencei hangulatút... életünk régebbi valóságát tárjuk-e ki újra belül, a lelkünkben, vagy... vagy teljesen új, tiszta lappal induló képzet rajzolódik ki "elvarázsolt" szemünk előtt...
És akkor egyszercsak kijózanít egy vasszék. Nem, mert belezavar fantáziánk aranyló látványaiba, hanem... azért, mert logikába visszarántva, immáron újból gondolkodunk - nemcsak szálldos a lelkünk. Azon ráncoljuk a homlokunk, hogy az a vasszék ide illik! Illeszkedik e fémbútor - mely szintén megvásárolható egyébként (a képeket festő művész alkotása) - a lágy világhoz, amit teremtettek körénk a festmények. Kemény, hideg tárgy? Nem. A kerámia ülőke, háttámla barátságos színhatású, szintén mosolyra késztető, otthonos.
E kicsike helyen, ahol az intimitásnak mégsincs semmi lehetősége, mert az utcánjárók a látogatót is "megmustrálják" ellépkedvén az épület előtt... mégis... mégis otthonos, kellemes "dejólenneittmaradni" hangulata támad az embernek. És ahogy kimegy, mert elálmodozott, "feltankolt" fantáziaörömmel, még muszáj visszanéznie. E modern galériából úgy lépünk ki, mintha a nagyitól köszönnénk el... mintha... mintha réglátott kedvenc helyünkön fordultunk volna meg végre, nagysokára újra... és... nem értjük, miért is nem jártunk erre oly régóta. De a magunkkal vinni lehetősége nyitott. Az alkotások árucikkek. Kellő ellenértékért velünk jöhet e varázslatos világ egyik-másik darabja...
- gyöngyös -
2003. február 12., szerda 01:12
|
