Mk 2.1-12 Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van,annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”
A mai evangéliumi részleten végigvonul az ószövetségi gondolat: minden betegség és nyomorúság a bűnök büntetése. Szinte elképzelhetetlenül élesen vágta ketté a világot mind horizontálisan mind vertikálisan a rögzült képzet. Vannak bűnös és bűntelen emberek, ahogyan betegek valamint egészségesek, és előbb-utóbb mindenki bűnössé válik, ahogyan elveszti az egészségét a kor előrehaladtával. Ezt tükrözi a béna bejutási nehézsége, kizártsága, erre utalnak az írástudók gondolatai és tulajdonképpen ebben a szellemben felel nekik Jézus is, amikor összekapcsolja a bűnök bocsánatát a test gyógyulásával.
Mégis határozott különbséget érzünk a Mester válasza és a szövetségi gondolat között: egyrészt maga Jézus mondja: melyik (mi könnyebb)? Ő választja szét egymástól az addig összekapcsolt részmondatokat. Ugyanaz a test fordul a béna felé, hogy meggyógyítsa, mint amelyik majd a kereszten szenved és meghal, hogy megbocsássa, megbocsáthassa a bűnöket (az összes bűnt, a maga elképzelhetetlen mennyiségében). Azon keresztények, akik időről időre megfürdenek, megfürödhetnek a bűnbocsánat tisztító forrásában, vajon gondolnak-e valaha arra úgy igazán, komolyan, hogy mi lenne enélkül, mit lehetne igénybevenni, mivel lehetne "pótolni", pszichológiailag részlegesen kompenzálni a teljes bűnbocsánat kegyelmét? Tudjuk-e, hogy a szavak elhangzásakor ("Bűneid megbocsáttattak, menj békével!") mi is ott állunk az immár fedél nélküli ház padlóján (megbontották az eget, hogy beférjünk), még kicsit remeg a terheléshez nem szokott végtag izomzata, vakít a fényesség, hitünk meg-meginog a végtelen szeretet láttán: igaz lehet-e ez? És Jézus, hogy a válasz teljességéhez közelebb juthassunk, visszakérdez: mi könnyebb?
Minden más pedig, ami utána következik, vagy természetes folyomány, vagy erőszakos ellentmondás.
- DI -