Háborúellenes kezdeményezés az Interneten
Élő közvetítés Bagdad "felszabadításáról"?
DNP - Budapest
www.dnp.hu

    Az élő webkamera bagdadi felállításának kezdeményezése Spanyolországból indult. A kezdeményezők honlapja már megtalálható az interneten
     Videokamerákat szerelnek fel Bagdad központjában az utcákon, hogy éjjel-nappal információkat közvetítsenek az Interneten az iraki főváros lakosságának mindennapos életéről. Az első kamerákat szerdán állították üzembe Bagdadban.
    Az ITAR-TASZSZ értesülése szerint a videokamerák kihelyezését független külföldi újságírók csoportja szervezi. A Webkamera Irakban elnevezést viselő projektet azonban minden bizonnyal támogatják az iraki hatóságok, ugyanis Irakban a digitális kamerák felszereléséhez több minisztérium, köztük a belügyi tárca engedélye is szükséges.
    A kezdeményezés meglehetősen sokba kerülhet, mivel a következő két hétben még kamerák tucatjait szerelik fel, és nem csak Bagdadban, hanem Irak más városaiban is. Az Irak elleni esetleges amerikai katonai beavatkozás kezdetétől a világhálót látogató milliók számítógépük képernyőjén keresztül láthatnak képeket a háborús Bagdadról. Az iraki vezetés abban reménykedik, hogy ez hozzájárul a világban tapasztalható háborúellenes hangulat erősödéséhez. Az élő webkamera bagdadi felállításának kezdeményezése Spanyolországból indult. A kezdeményezők honlapja már megtalálható az interneten a
    www.webcaminiraq.org, cím alatt angol, német, francia, spanyol és katalán nyelven.
    A tényleges indulásig, illetve az indulás után netán fellépő üzemzavarok esetére egy alternatív lapon is megtekinthető lesz az összes fellelhető információ, melynek címe:
    www.waitingforthewebcaminiraq.org, e-mail címük:
    info@waitingforthewebcaminiraq.org
    Beharangozójukban elmondják, hogy céljuk "arcot" adni a kamera által megmutatott irakiaknak, hogy többé senki se nevezhesse őket "járulékos veszteségnek", amint az a katonai sajtóközleményekben szokásos.
    Pillanatnyilag a hatósági engedélyeztetés folyik Irakban, tehát a kamera még nem üzemel. Akik támogatni szeretnék ezt a kezdeményezést, a fenti honlapról küldhetnek formalevelet az iraki illetékes minisztérium címére, melyben támogatásukról biztosítják a programot, és kérik a mielőbbi kedvező elbírálást. A honlapon lehet jelentkezni a támogatók közé. A mostanában indult oldalnak már 30000 fölötti a látogatottsága, és a támogatók listájára is 600-nál több személy és szervezet iratkozott föl.
    Fotó: internet
- 30 -

Az I. Miskolci Közszolgálati Elektronikus Média Konferencia nyilatkozatban tette közzé a közszolgálati regionális médiumok közös üzemeltetésének feltételeit.
1. Meg kell teremteni a közszolgálati regionális elektronikus médiumok (tv, rádió, internet) közös üzemeltetésének feltételeit úgy, hogy a műhelyeket, az értékeket és szellemi tőkét megőrizve, azt az új kihívásoknak megfelelően alakítsuk át.
2. Az EU-régiókhoz illeszkedő regionális médiumok kapjanak meghatározó szerepet a térségek szellemiségének és elfogadottságának megerősítésében.
3. Mindegyik régiónak legyen saját közszolgálati médiuma.
4. Önálló alapokra kell helyezni a regionális médiumok működését.
5. A jelenlegi hálózatot technikailag fejleszteni és ésszerűsíteni kell, hogy alkalmas legyen a korszerű műsorkészítésre.
6. Szükség van a regionális médiumok utánpótlását kinevelő képzési központra.
7. Nélkülözhetetlen a folyamatos együttműködés az Európai Unió regionális médiumaival.
(OS)

    Az általános iskolától az egyetemig tartó magyar nyelvű oktatási program kidolgozására lenne szükség annak érdekében, hogy a csángók megőrizhessék kultúrájukat Romániában, majd az Európai Unióban.
    A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány által szervezett, a Veszélyeztetett európai kisebbségi kultúrák az oktatásban című konferencián előadó magyarországi, erdélyi és csángó oktatási szakemberek arra keresték a választ, hogyan lenne biztosítható a moldvai magyar közösség kultúrájának, nyelvének megőrzése.
    Pálinkás József, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, volt oktatási miniszter szerint a kulturális sokszínűség megőrzése nemcsak az egyes országoknak, de Európának is érdeke. A hagyományokat, értékeket tovább örökítő, fejlesztő iskolarendszer nélkül a kiskultúrák elveszhetnek. A határon túli magyar közösségek felé különleges felelőssége van az anyaországnak, amelyet szellemi, lelki és anyagi támogatással egyformán biztosítania kell. Örömét fejezte ki, hogy 44 év után 2002 szeptemberétől két moldvai csángó községben, Klézsén és Pusztinán ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv mint anyanyelv általános iskolai tanítására.
    Lászlóffy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke arról beszélt: az iskolai tanításon kívül meg kell teremteni a különböző közösségi házakban a magánoktatás formáit is. A helyi képzések megteremtésével a gyerekeknek, fiataloknak nem kellene távoli magyar nyelvű intézményekbe járva elszakadniuk családjuktól, közösségüktől.
    Szép Csaba, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség kulturális alelnöke szerint az említett két iskola megnyitásával megtört a jég a csángók magyar nyelvű oktatásának ügyében. A "törékeny sikert" a romániai hatalommal való folyamatos párbeszéddel, egyeztetésekkel meg lehetne szilárdítani.
    Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének alelnöke, Pusztinán tanító fiatal magyar tanár arról beszélt: a legfeljebb 60 ezerre becsült csángó közösségnek nincsen hagyományos értelemben vett magyarságtudata, csak egyfajta "bujkáló identitástudata." A moldvai magyarokban tudatosítani kell, hogy ők a magyar kultúrához tartoznak, ehhez pedig csángó fiatalok elitképzésének elindítására lenne szükség Erdélyben és Magyarországon.
    A csángó magyarok oktatási helyzetéről rendezett konferencia szorosan kötődik a szombaton Budapesten tartandó hagyományos csángó fesztiválhoz, melyet idén is a Petőfi Csarnokban rendeznek meg.

Feleségül veszi magát egy holland nő. A boldog menyasszony - és vőlegény - Jennifer Hoes, egy 29 éves haarlemi formatervezőnő.
Házasságkötési tervei szerint májusban lép települése rendkívüli anyakönyvvezetője elé és esküszik örök hűséget magának.
Valamivel nyugodtabb lehet, mint más, a vőlegényük pontossága miatt aggódó menyasszonyok, az önesküvő nagy előnye ugyanis, hogy kisebb a késési veszély: ha a pár egyik tagja megérkezik, akkor a másik is azonnal ott van.
A ceremónián a városi tisztségviselő, főfoglalkozására nézve kulturális tanácsos, lejegyzi az eseményt, mindazonáltal nem vezeti be azt szabályos házasságként a haarlemi anyakönyvbe. A formabontó formatervezőnő a bürokrácia szemében továbbra is hajadon marad - jelentette a dpa.
"Tulajdonképpen egészen egyszerű dologról van szó: nyilvánosan tanúsítani akarom, hogy hű maradok magamhoz" - magyarázta az ara Hollandia valószínűleg első egyszemélyes frigyének lényegét.
Jennifer esküvőjéhez a művészeti akadémián folytatott tanulmányainak befejezése és 30. születésnapja kínálja az alkalmat. Örömében osztozik vele mamája és barátai is. A páratlan pár nem ölt fehér menyasszonyi ruhát, ami a szüzességet jelképezné, de azért új ruhában fog megjelenni az anyakönyvvezető előtt.
Hogy aztán a nászéjszakán mit művel magával, arra nem tért ki a hír.
Még ennél is izgalmasabb probléma azonban, hogy mi lesz, ha nem sikerül a házassága? Újságírók azon kérdésére, hogy elválik-e magától, ha mégis más partnerrel kerülne össze, kitérő választ adott az ara.
- Az ember értékes társa önmagának, ha amúgy kiegyensúlyozott az élete. Az önmagunkhoz szóló hűségeskü egy életre szól - hangoztatta az egytagú pár.

    A jövő hét végén mutatják be a Nemzeti Színház stúdiójában Anyám, Kleopátra! címmel Bartis Attila darabját, melyben Udvaros Dorottya alakítja a címszerepet. Udvaros azzal, hogy eljött a Bárkától, lenullázta a repertoárját. Szabadúszó. Úgy érzi, magányosan bolyong.
    Amikor két és fél évvel ezelőtt a Nexxt című produkció kapcsán beszélgettünk – amiben egy show-womant játszott –, azt mondta, a tévék el akarják hitetni, hogy a show-műsor maga az élet. Mintha a jövőbe látott volna.
Akkoriban nem foglalkoztam azzal, hogy a világban itt-ott-amott reality- show-kat adnak, de a vonulat már akkor is érezhető volt. És ez aztán kiteljesedett. Most teljes pompájában virul a műfaj.
    Először a politikusok váltak sztárokká, most pedig jöttek a névtelenek… Ôk jelenleg a nézők jó része számára izgalmasabbnak tűnnek, mint a színészek.
    Ez rémülettel tölt el. Mesterségesen gerjesztett dologról van szó, és ez ijesztő.
    Vannak, akik szerint ez jót tesz a színházaknak, mert akiknek ebből a tendenciából elegük van, dugig töltik a nézőtereket.
Ez lehet, hogy így van. Legalább jobban elválik a szar a májtól. Akinek ebből a mostani áramlatból elege van, az elképzelhető, hogy még nyitottabban, még nagyobb kíváncsisággal ül be és azt mondja, hogy "beszéljetek nekem valamiről, ami az életben fontos és amiről érdemes beszélgetni és gondolkodni”.
    Bartis Attila darabja az ön számára miről beszél?
Rettenetesen hatott rám a Nyugalom című regény, amiből aztán a színdarab készült. Azt éreztem, mintha valaki megragadná a karomat, belekiabálna a fülembe, mintha az, ami a regényben játszódik, körülöttem történne. Mintha Bartis ott ült volna a szobában, ahol édesanyámmal beszélgettünk. Mert számomra ez a Rebeka, akit játszom, az édesanyám. Már az alaphelyzet is hasonló. Anyám a maga körében ünnepelt színésznő volt. Kecskeméten töltötte a pályája jelentős részét. A drámairodalom szinte valamennyi fontos szerepét eljátszotta a legendás Radó Vili bácsi igazgatása alatt. Imádták a városban, egyszerűen nem lehetett vele hazajutni a színházból a színészházba, mert állandóan megállították. És egyszer csak ugyanúgy magára csukta az ajtót, mint Rebeka, és utána szinte tíz évig, a haláláig nem mozdult ki a lakásból. Mindaz megtörtént vele, ami ilyen bezártságban előfordulhat. Kitalált, visszamenőleg átértékelt különböző dolgokat, gyötrődött saját magával, a külvilággal, betegségekkel. Terrorizálta a környezetét, szánt szándékkal gyötörte magát. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is nagy játékos volt, ahogy Rebeka is.
    Egy másik szerepében, a Jelenetek egy kivégzésből című darabban, pedig mintha több tekintetben az ön dilemmái is megfogalmazódnának. A darab egyik fő kérdése, hogy a művész az egzisztenciáért mennyire adhatja el magát...
Ezt a kérdést én is nap mint nap felteszem magamnak. Nap mint nap választani lehet az anyagi biztonság és a művészi önfegyelem között. Ha elég szigorú magához az ember, akkor szinte már alig teheti ki a lábát valahová.
    Tehát ott tart, ahol az édesanyja?
Azért még nem. Bár "érdekes”, hogy a színházban úgy fizetnek minket, mint a pincéreket, hogy majd úgyis megkeressük máshol – tévé, film, szinkron –, ami a normális élethez kell. Ha az ember azt mondja, hogy egy nehéz próbaidőszakban nem megy máshová, csak a színházzal törődik, akkor a hónap közepe táján már kölcsön kell kérnie valamelyik kollégától, akinek éppen jobban megy.
    Híres történet, hogy nem kapott bankban kölcsönt. Nem volt elég fix jövedelme.
Megnézte a bankár, hogy mennyi a havi fizetésem a színházban, és kacagva hátradőlt a széken. Kérdezte, tudok-e még családi értékeket, aranyakat, vázákat, szőnyegeket felmutatni, amelyeket biztosítékul letehetek a bank asztalára.
    A Kossuth-díja nem felelt meg?
    Mondtam, hogy az a kis Kossuth-díjam van, nem tudom, mennyit érhet manapság, de nem hiszem, hogy az elég fedezet lenne. Nem is volt elég.
    A Jelenetek egy kivégzésből főhőse eljut odáig, hogy tulajdonképpen nincs tovább. Érezte már ezt?
    Én még kapaszkodom. Egyrészt nem vagyok egyedül, van gyerekem, vannak hozzám kapcsolódó lények, nekik erkölcsi és anyagi felelősséggel tartozom. Ha egyedül lennék, megengedhetném, hogy azt mondjam, hagyjon mindenki békén. És ha semmilyen munkát nem kapok, akkor akár lótrágyát is lehet hordani. De én még megpróbálok valamiféle látszólagos egyensúlyt fenntartani. Hogy ne nagyon köpjem magam szembe, amikor tükörbe nézek, de azért hagyjak "réseket”, a rezsi ki legyen fizetve. Ha például hosszú sorozatban vennék részt, azért valószínűleg szembe köpném magamat. Egy sorozat nem tud bizonyos színvonalnál följebb emelkedni. Nagyüzemi gyártás folyik. Nem is feltétlenül neves színészekkel dolgoznak, fontos, hogy minél kevesebb legyen a gázsi, minél hamarabb, minél több anyagot lehessen felvenni.
    Amikor telefonáltam az interjú miatt, azt mondták, hívjam az előadás után. Bizony el kellett gondolkoznom, hogy mi az, amiben most egyáltalán játszik. És a Jelenetek egy kivégzésből Madách Kamarában játszott előadásán kívül más nem jutott eszembe.
Ez így van. Öt év munkáját beledobtam egy kanálisba. Nincs repertoárom ebben a pillanatban. Az az egész öt év, amit a Bárka Színházban eltöltöttem, az nincsen. Abból nincsenek repertoáron előadások. Hihetetlen sikerrel ment például a Nexxt, itthon alig játszottuk. A társulat hatvan százaléka eljött, az összes darabot levették a műsorról.
    Annak, ami történt, nem voltak előjelei?
    De voltak. Csak bemagyaráztuk magunknak, hogy javulni fog a helyzet, ez átmeneti állapot.
    Sokan azt hitték, hogy a Bárka társulata lesz az, amelyik felforgatja a magyar színházi életet. A sok fiatal mellett ön az egyik húzóerő volt az együttesben.
    Ahogy lassan ellehetetlenült a helyzet, sorban feladták a tervezők, rendezők, írók, titkárok…, de aztán mindig jöttek újak, akikben hinni lehetett. De rendre kiderült, hogy nem lehet megegyezni, együtt dolgozni, csak az asztalt lehet fölborítani.
    De miért?
    Korlátlan hatalmat adtunk egy embernek, Csányi Jánosnak, aki ezzel visszaél. Öntudatlanul és teljesen naivan, az összes intézkedési, aláírási és pénzügyet rábíztuk valakire, akiről azt gondoltuk, hogy ő közülünk ugyanúgy szolgának tekinti magát, mint ahogy mi a színház ügyét szolgálónak tekintjük magunkat. Kiderült, hogy hiába jártatja bárki a pofáját, a hatalom ott van, ahol az aláírás meg a pénz. És bizonyos idő után egy ember azt mondja magáról, hogy "itt a bőrszékem, én vagyok az igazgató, majd én megmondom, hogy mit kell csinálni”. Finoman mondtuk neki, hogy se rendezni, se igazgatni nem tudsz, színészként is vannak problémáid. Neked még tanulnod kell, ha egyáltalán lesz belőled ez vagy az. Ne rögtön Rómeó és Júliát rendezd, mert nem biztos hogy az menni fog.
    De a Szentivánéji álmot igen jól megrendezte.
    Vak tyúk is talál egyszer szemet. De azt a sikert nem tudta elérni, sőt még egy elfogadható szintet sem tudott elérni. Nyolc hétig hihetetlen odaadással és végtelen türelemmel próbáltuk vele Pirandellótól a Hegyek óriásait. Már majdnem minden próbán sírva fakadt vagy dührohamot kapott valaki. Nyolc hét után közöltük – ezalatt Magyarországon el szokott készülni egy előadás –, hogy ez nem megy így tovább.
    A Nemzetiben pedig elmaradt a Lear király női változata, amiben játszott volna. Itt lóg a levegőben, nagy múlttal, jó névvel és tulajdonképpen nem tartozik sehová, nem is nagyon játszik.
    Így van. És ráadásul minden össze is jön, hogy ne klappoljanak a dolgok. A nyíregyházi színház és a Thália közös produkciójában bemutattuk A vihar kapujábant. Annyira ritkán tűzték műsorra, annyira nem tudta vagy nem akarta egyeztetni a Thália Színház, hogy mind ritkábban ment. És mivel ez komoly mozgásigényű darab, állandóan "lesérültünk”. Én például eltörtem az ujjamat. Olyan produkció volt, amit ha nem játszik rendszeresen az ember, ha nincsen karbantartva az előadás, akkor a szó szoros értelmében életveszélyes. Nyáron pedig Gyulán bemutattuk Parti Nagy Lajos Ibusár című művét Novák Eszter rendezésében…
    Úgy volt, hogy a Várszínházban majd adják, mégsem látom műsoron.
Azóta is minden hónapban telefonál a művészeti titkár és mindig megmondja, hogy éppen miért nem sikerült az Ibusárt egyeztetni.
    Szóval akkor most nem tartozik sehová?
    Most szabadúszó vagyok. Amikor eljöttem a Bárkától, azt éreztem, hogy egy ideig nem is akarok sehová tartozni. Olyan fájó űr keletkezett bennem, ami miatt azt gondoltam, nem biztos hogy alkalmas vagyok arra, hogy mondjuk Schilling Árpád Krétakör Színházához szerződjem, és vállvetve, tiszta erőből megint egy fiatal csapattal dolgozzam.
    De hát arról évek óta szó volt, hogy Schilling Árpád önnel a címszerepben megrendezi a Phaedrát.
    Hogyne. Tasnádi István több variációt is írt a Phaedrából. Schillingék a fél világot körbekilincselték pénzért, játszóhelyért. Nem találtak helyet, pénzt sem nagyon akart adni senki erre a célra. Úgy látszik, a Krétakörnek még sokkal több nemzetközi sikert kell aratnia, hogy itthon is kapjon pénzt.
    Akkor önnek most lényegében van egy kamaraszínházi és egy stúdiószínházi produkciója...
A Kolibri Színházban is játszom, a 101 kiskutyában Szörnyellát. Nem gondoltam volna, hogy ennyire imádok majd gyerekeknek játszani. Délelőtt tízkor az is nagy szó, ha egyáltalán megtalálom a szememet, hogy festéket kenjek rá. De kinézek a függöny mögül, és meglátom a gyerekeket, akik alig látszanak ki a széksorok mögül, a tekintetüket azonban a színpadra meresztik, és csodát várnak. Meg kell zabálni őket. Utoljára szolnoki színésznő koromban játszottam gyerekeknek. Hát most szépen újrarakom a téglákat, építgetem a repertoáromat.
    Az a hit, ami a Katona József Színház indulásakor megvolt, az a fajta színház, amiben hiába reménykedtek az Új Színházban és a Bárkában, mégsem jött létre, már elveszett?
    A Katona természetesen már olyan múlttal rendelkező színház, ahol ez megvan. De hogy most hasonló helyzet jöjjön létre, azt szinte kizártnak tartom. Politikai, anyagi szempontok miatt és amiatt, hogy egy ilyen színházban már sem a közönség, sem mi, színészek, nem biztos hogy az egykori odaadással vennénk részt. Itt vannak például Schillingék. Igazán rengeteg jót mond róluk még az is, aki ezt vagy azt nem szereti tőlük. De azt mégiscsak látni lehet, hogy náluk nagy akarás és tehetség jött össze. Megtapasztaltam, mennyit dolgoznak, milyen hihetetlen munkát fektetnek egy produkcióba. Mégis bolyonganak magányosan és egyedül.
    Ön is bolyong, magányosan és egyedül?
    Most valahogy nincs szükség arra, mint egy falat kenyérre, hogy tehetséges színházi csoportosulás jöjjön létre. A kulturális vezetés sem érzi úgy, hogy ez nagyon fontos, és az ilyesmit támogatni kell. Igen, én is bolyongok magányosan és egyedül. Igen, bolyongás van. És nem is gondolom, hogy sokat javulhat a helyzet. De én még ne panaszkodjam, a tavalyi évadban két olyan produkcióban vehettem részt, amit szerettem, magaménak éreztem. És nyáron Gothár Péterrel még mozifilmet is forgattam, megkaptam tőle egyik szerepálmomat. De hogy mi lesz, azt nem tudom. Nyilván az embernek részt kellene vennie sok mindenben, hogy kéznél legyen. Én meg kicsit félrehúzódtam. Ha valaki nagyon akar velem dolgozni, és én is szívesen teszem, akkor persze megyek. De csak akkor, ha nagyon akar engem. Egyébként kicsit arisztokratikus gőggel, félrehúzódva üldögélek.

Bóta Gábor

Medgyessy Péter miniszterelnök az Európa-terv tíz pontja között az első helyen említette, hogy 2004. május 1-jétől ingyenesen látogathatók a hazai állami múzeumok. A szaktárca képviselői már bejelentették: 140 állami és önkormányzati múzeum állandó kiállítása válhat díjmentessé. Számítások szerint mindez kétmilliárdos bevételkieséssel járhat az intézmények számára.

A tárca azon intézmények ingyenességét javasolja, amelyek múzeumként költségvetési támogatásból működnek - adta hírül a Világgazdaság. Mint a minisztériumban készített számításokból kiderült: a múzeumok költségvetésének átlagosan körülbelül 10 százaléka származik a jegybevételből. Koncz Erika elmondta: a kormány megtéríti majd az intézményeknek a kieső bevételt. Az érintett, ingyenessé váló múzeumokat 2002-ben 4,4 millióan látogatták, teljes árú jegyet közülük 1,6 millióan fizettek, a többiek kedvezményesen vagy ingyen mehettek be. Az állandó kiállítások ingyenessé tételével így a múzeumokba járók összességében 1,8-2 milliárd forintot takaríthatnak majd meg. Az érintett 140 intézmény saját bevétele 2001-ben 3,6 milliárd forint volt, ennek körülbelül 50-70 százaléka származott jegyeladásból.

A 140 múzeum között jelentős vidéki intézmények is akadnak, a megyei és önkormányzati múzeumok őrzik többek között a hazai műtárgygyűjtemény 70 százalékát. Mint a Világgazdaság megtudta: a kulturális tárca szakemberei Londonban tárgyaltak brit muzeológusokkal, akik elmondták: miután Angliában bevezették az ingyenes rendszert, 30-40 százalékkal nőtt a múzeumok látogatottsága. Az NKÖM vezetői tavaly hirdették meg a kulturális esélyegyenlőség programját, ezért is tekintették kiemelt feladatnak, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk kezdetétől, azaz 2004. május 1-jétől valamennyi állami múzeum állandó tárlata ingyenes legyen.

A múzeumok egyébként idén megemelt összeget kapnak a központi költségvetésből. A Magyar Nemzeti Múzeum a tavalyi 946 millió forint után csaknem 1,5 milliárdból gazdálkodhat, a Szépművészeti Múzeum 436 millió helyett közel 758 millióból. Az Iparművészeti Múzeum a tavalyi 356 millió után az idén csaknem 532 milliót, a Magyar Nemzeti Galéria a 2002-es közel 444 millió után ez évben 701 millió forintot kap a költségvetésből. A kulturális tárca 400 millió forintos múzeummodernizációs programot is indít. Ebből 200 millió forintra azon intézmények pályázhatnak, amelyek „látogatóbaráttá” teszik a múzeumot, fokozzák az interaktivitást. Emellett marketingre és a programokat népszerűsítő kampányra is lehet majd pályázni, valamint további 200 millió forint áll a pályázók rendelkezésére műtárgyvásárlásra, restaurálásra.

Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) főigazgatója jó ötletnek tartja a múzeumlátogatás ingyenessé tételét, annak ellenére, hogy a jegybevétel náluk 40-60 millió forintra tehető. Mint kiderült, a Magyar Nemzeti Galéria tavaly mintegy 15 millió forintot költött új műtárgyak vásárlására. Az állami támogatás, illetve a főszponzoruk segítsége mellett különféle szakmai programok megvalósítására rendszeresen pályáznak a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz. Bár a főigazgató elmondása szerint ezek mintegy 70-80 százalékát meg is nyerik, a megvalósításhoz a múzeumnak szüksége van a saját erejére is. A Magyar Nemzeti Galéria az idén 2002-höz képest mintegy 250 millió forinttal több állami támogatást kap, ám a kötelező közalkalmazotti béremeléseket nem ebből, hanem külön keretből finanszírozták.

A Szépművészeti Múzeumnál a jegybevétel mintegy 60-70 millió forintra tehető, ez az összeg az összköltségvetésük 10 százaléka. Erőss Gusztáv, a múzeum gazdasági igazgatója kifejtette: az idén megemelt költségvetési támogatás csupán arra elég, hogy ebből fedezni tudják a közalkalmazotti fizetésemeléseket, műtárgyvásárlásokra ez már nem elegendő. Mégsem tettek le arról, hogy újabbakat szerezzenek be a múzeum számára, ehhez szponzorokra, pályázatokra, illetve a miniszteri keretre számítanak az idén. A támogatók közül 5-8 millió forinttal segíti őket a múzeumi alapítvány.

A bérek a Szépművészeti Múzeumban az éves költségvetés 50 százalékát, a fenntartási költségek körülbelül az egyharmad részét emésztik fel, s a fennmaradó összeget igyekeznek restaurálásokra fordítani. Nem tudják, mikorra sikerül befejezniük a 80-as évek óta tartó rekonstrukciót. Erőss Gusztáv szerint mostani árakon mintegy 6,5-7 milliárd forint lenne a teljes felújítás, amely három év múlva akár 8-8,5 milliárdra is nőhet. Márpedig 2006-ban százéves lesz a Szépművészeti Múzeum.

A Városligetben lévő Közlekedési Múzeumban például mintegy 30 millió forint körüli a jegybevétel, ennek kiesése költségvetési segítségnyújtás nélkül komolyan veszélyeztetné a múzeum működőképességét. Amint a Szépművészeti Múzeumét is, hiszen az ő jegybevételük 60-70 millió forintra tehető. Igaz ugyan, hogy ez az összeg költségvetésüknek csupán mintegy tíz százalékra, mégis: ennek elmaradása náluk is komoly nehézségeket okozna. Budapest egyik legszebb szecessziós épülete, az Iparművészeti Múzeum körülbelül 20 milliós bevételtől eshet el, amint a Néprajzi Múzeumban is milliós nagyságrendű kieséssel számolnak, ha ingyenesen látogatható az állandó kiállításuk, ezzel ellentétben a Petőfi Irodalmi Múzeumnak „csupán” másfél millió körüli a jegybevétele.