Sopronvármegye képeslapokon 1896-1945
A régi Sopron vármegye településeit teljes körűen
bemutató, impozáns, egyedülállóan gazdag kollekció – két soproni képeslapgyűjtő
szenvedélyes érdeklődését, alapos kutató és “szerző”-i munkáját dicsérő
– különleges album jelent meg a napokban Sopronban.
A Sopron vármegye képeslapokon 1896-1945
című kötetbe szerkesztett válogatás a vármegyéhez tartozott kb. harmadfélszáz
település, köztük hét járásszékhely (csepregi, csornai, felsőpulyai, kapuvári,
kismartoni, nagymartoni és soproni) múltját idézi, elsősorban a természeti
és épített környezetükről, de nem ritkán életük hétköznapi vagy ünnepi
pillanatairól készült képek bemutatásával.
A települések száma természetesen a közigazgatási
intézkedések - megszüntetés, összevonás - következtében időről-időre változott,
az 1907-es helységnévtár például 246, az 1910. évi népszámlálás pedig 232
települést rögzít. Az album szerkesztői a 246 helység képeiből válogatták
e könyv 370 képeslapból álló gyűjteményét.
|
Bognár Béla, Göncz József, gyűjtők, Dr. Kubinszky
Mihály ny. egyetemi tanár,
Sass László a kiadó képviselője, a könyv szerkesztője
|
- Sajnos a legnagyobb igyekezet és a legszélesebb körű kutatás, keresés,
“nyomozás” ellenére sem teljes a tabló – mondta a soproni Liszt Ferenc
Konferencia és Kulturális Központban tartott könyvbemutatón egybegyűlteknek
Sass László, szerkesztő az Edutech kiadó nevében.
Néhány településről nem készült képeslap, vagy ha
mégis, akkor egyelőre nem került elő, esetleg minden példányuk megsemmisült.
Ezért egy esetleges második kiadás reményében a kiadó örömmel vesz minden
híradást, információt a hiányzó településfotók bármelyikének föllelhetőségéről,
akár csak a létezésüket igazoló bizonyosságról is.
A kötethez írt bevezetőjében Sass László a megjelentetett
anyag két, a könyvbemutatón is megjelent gyűjtőjét – Bognár Bélát
és Göncz Józsefet – is bemutatja.
Bognár Béla - aki Sopronban a legrangosabb
és legismertebb gyűjtő, s az országban is az első öt között tartják számon
- gyermekkora óta szerelmese a képeslapoknak, Göncz Józsefet néhány éve,
felnőtt fejjel “varázsolta el” a képes-levelezőlapokon megelevenedő világ.
Kettejük több ezer példányt számláló, a néhai Sopron vármegyével (benne
kiemelten Sopronnal) kapcsolatos - e témakörben az egész országban a leggazdagabb,
legteljesebb - ismert gyűjteményének együttesében szinte hiánytalanul megtalálható
minden, darab, mely valaha is készült."
"A betűrend szerint bemutatott települések képeihez
társítva az 1910. évi népszámlálás adatai olvashatók. Ez volt ugyanis az
utolsó olyan állapotfelmérés, helyzetrögzítés, mely még állandóságot, stabilitást,
kiszámíthatóságot tükrözött, mind geográfiai, mind gazdasági-infrastrukturális,
mind politikai tekintetben, s az előbbiekből fakadóan a lakosság számára,
összetételére (nemzetiségi és felekezeti megoszlás) vonatkozóan is. “A
Kárpát-medence egymással perlekedő, gyakran összeakaszkodó népeinek történetében
egy korszakot lezáró állapotfelvételt kap az olvasó” - írja Klinghammer
István a – Talma Könyvkiadónál, 2000-ben megjelent – Magyarország Közigazgatási
Atlasza 1914 című könyv előszavában, mintegy magyarázatát adva, hogy
miért az 1900-ban, illetve 1914-ben készült közigazgatási alaptérképek
az utolsók, melyek a “leghasználhatóbb területi leltár” elkészítésére alkalmasak.
Megállapítása az első világháborúval kezdődő és számunkra Trianonnal végződő,
tragikus időszakra utal, azokra az évtizedekre, melyek Európát minden tekintetben
fölkavarták, szétzilálták, megszaggatták, összezavarták, megsemmisítve
számtalan korábbi köz- és magán evidenciát.
|
Dedikál a két gyűjtő: Göncz József és Bognár
Béla
|
Az album képei - zömmel fényképfelvételek (“eredeti
foto”-k), és szép számú litográfia - 1945-ig kísérik végig a vármegye településeinek
történetét. Nézegetésük során nyomon követhetjük ezen országrész, e vidék,
e táj arculatának, hangulatának pillanatait és változásait. Egy különös
“időutazás” résztvevőiként tanúi lehetünk a 19. század utolsó, a 20. század
első évtizedeiben virágzó kultúrának, gazdaságnak, civilizációnak, művészetnek
(különös tekintettel az építőművészetre), és az utolsó békeévek utáni világnak,
egészen a második világháború befejeztéig. A szerkesztők 1945-öt jelölték
ki záró korszakhatárnak; a háború után átszervezett közigazgatás keretei
között ugyanis már a vármegye alapú területi logika “elakad”.
Dr. Kubinszky Mihály, ny. egyetemi tanár,
építész a kiadvány ajánlójaként hangsúlyozta a képeslapok megjelenésük
időpontjában betöltött azon hallatlanul fontos feladatukat, amelyeket,
a mai gyors információ-áradat, és -dömping közepette elgondolni sem tudunk
hiszen akkoriban az adott helyről, eseményről az egyetlen létező dokumentum
volt a képeslap.
Az olvasó amint a Sopronvármegye képeslapokon 1896-1945
könyvvel időutazásába kezd, az az érzése támad, hogy a Kubinszky professzor,
a képek információs- és dokumentumértékére tett megjegyzése továbbgondolható,
abban az értelemben, hogy a századforduló képeslapjai az adott korban és
körülményekhez képest a mai információáramlással, bizonyos értelemben,
egyenértékűek voltak
- Ahányszor egy képeslapot kidobnak, a megmaradtak értéke minden alkalommal
növekszik - mondta Kubinszky Mihály, aki, maga is több évtizede gyűjtő.
S hogy mit ábrázoltak a képeslapok?
A településen a legnevezetesebb épület mindig a templom
volt. A templom után, ha volt, a földesúri kúria, kastély következett.
A vegyeskereskedés és a kocsma is gyakran feltűnik a lapokon, mert gyakran
azok finanszírozták annak kiadását. Azután meg a település többi látványossága
következett: a fürdő, vagy egy iskola, valamilyen utcakép; gyakran éppen
az utcakép tanúskodik arról a döbbenetes elmaradottságról is, amelyben
a régi magyar falvak, települések éltek.
- Százharminc évet haladtunk előre az első képeslapok megjelenése óta,
a leközölt régi képeslapok körülbelül száz évesek - mondta Kubinszky Mihály.
Ebben a száz évben elfelejtettük a poros utcákat, elfelejtettük hogy nem
volt világítás az utcákon, elfelejtettük hogy árok, és nem járdaszegély
volt az utak mentén. Mind erről a régi, elfelejtett korról tanúskodnak
ezek a képek.
Két tanácsot is adott a képeslapgyűjtőknek a közismert
soproni tudós professzor, amelyeket – mint mondta, már többeknek, többször
is elmondott, de eddig még senki sem fogadta azokat meg.
Ő pedig azt tanácsolja, hogy a "tegnap megjelent
képeslapot is meg kell venni és meg kell őrizni" Ma még nem tudni, hogy
melyik ma megjelent képeslapnak mekkora értéke lesz néhány év múlva, azért
mert, esetleg egy később értékelendő ritkaságot mutat. Például a település-képek
között egy későbbi időpontban beépített üres telket ábrázoló kép éppen
annyira értékes lehet, mint a technikatörténeti képek, a régi malmokat,
régi hidakat, régi átkelőket ábrázolók.
A kötet szerkesztői remélik, hogy egy sorozat első
kötete lehet a Sopron vármegye településeit képeslapokon bemutató könyv,
amelyet továbbiak, a települések életét (vendéglátás, ipar, kereskedelem,
középületek, események stb.) témakörök szerinti csoportosításban feldolgozók
is követhetnek majd:
( Sopron vármegye képeslapokon 1896-1945, Edutech Kiadó, Sopron,
2003. Felelős kiadó: Tengerdi Antal , Sopron, Magyar u. 2., Tel/fax: 99-
313-477, Mobil: 06-20-9341-042, E-mail: edutech@sopron.hu)
T.É.
2003. február 23., vasárnap 20:40
|