A hazaszökött erdészfiúk

1956-ban, a forradalom leverése után a Soproni Műszaki Egyetemi Karokról, valamint az Erdőmérnöki Főiskoláról 450 hallgató, közöttük 220 erdész (dr. Roller Kálmán adatai) és 23 oktató távozott nyugatra. Végleg külföldön maradt 199 főiskolás és 17 oktató (dr. Hiller István adatai), de megmaradtak magyarnak és soproninak - tántoríthatatlanul.

Két regény is született a Kanadába "szakadt" magyar erdészekről. A Bujkál a hold és az Egyszer-volt szerelem - sajnos vagy nem sajnos - azokban a sokat emlegetett hatvanas években bestsellerek voltak idehaza. Ezeket olvasta boldog-boldogtalan, az egész magyar ifjúság.

Soproni diákok kértek, keresném meg már a szerzőt, beszélnék vele, mi "motiválta" a két erdész-történet megírására. Fölkérték-e, miután az kétségtelen, hogy e könyvekkel, a kanadai "paradicsomból" hazaszökött erdészfiúk édes-bús történetével jó szolgálatot tett az úgynevezetett kádári konszolidációnak.

Fölkerestem Szilvási Lajost. Ötvenes éveiben járó férfi benyomását keltette, aki "jól tartja magát". Semmi petyhüdtség, súlyfölösleg. Markáns arc és az a bizonyos tisztes, őszes halánték. Szép, tágas, budai lakás, mindenütt rend, válogatott bútorok, gondosság, kényes tisztaság. Egy kultivált, megtervezett élet alkalmas színhelye.

- Hogy megrendelésre készültek volna a regények? Nos, ez nem igaz! Én a Kádár-rendszer alatt kívülálló voltam. Az ötvenes években a Szabad Nép-nél dolgoztam. Egyszer írtam egy kellemetlen cikket Antonik Béláról, a Metalimpex igazgatójáról, aki Farkas Mihály sógora volt...Azután, 1955 márciusában kizártak a Magyar Dolgozók Pártjából. 1956 novemberében az Obersovszky Gyula alapította Igazság című forrdalmi újság egyik szerkesztője, cikkírója voltam. Obersovszkyt ötvenhat után halálra ítélték, majd kegyelemből életfogytiglani börtönt kapott.

Szilvási szerint ő volt az egyetlen, aki tanúként kiállt Obersovszky mellett. A tanúskodás története olvasható az Élünk című folyóiratban. Itt írja, hogy az 1956. december 5-i budapesti nőtüntetés előtt ő fordította le oroszra azt a röpcédulát, amit a szovjet katonák között szórtak széjjel, hogy ne lőjenek a felvonulókra. Szilvási - ezt állította - később sem volt a hatalom kegyeltje. 1957-ben a távirati irodától kirúgták, Vízválasztó című kötetét pedig egy egész oldalon támadta a Népszabadság.

Akkoriban az újságokban olvasta, hogy 58 fiatal visszajött nyugatról, közülük 14-en Kanadából. Visszakarültek a főiskolára. Sopronban alkalma adódott beszélgetni néhányukkal, elmondták neki kiszolgáltatottságukat, hogy támasz és segítség nélkül kellett új életet kezdeni. A hajdanvolt fiúk nevére már nem emlékszik, a regény szereplői - Holló Péter, a nógrádi erdész fia, Joci, a lelencgyerek, az elsőéves Kölyök, Lord, a soproni ügyvéd-csemete, Óriás, a brennbergbányai bányász - képzelet szülte, formálta hősök. Az Egyszer -volt szerelem női főhőse, a szép Auerbach Krisztina szintén az írói fantázia szüleménye. Smorjai professzor alakját dr. Somkuti Elemérről mintázta. (Ő ma nyugalmazott egyetemi tanár Sopronban.) Szilvási elmondta, szereti Sopront, majdnem minden évben eltölt egy-két hetet a városban. Gyerekkorától természetjáró volt, az erdők szerelmese.

- A Kanadából hazatért erdészek története megfogott. Ez egy kivérzett, szerencsétlen ország volt akkor, amelyik megpróbált élni. Segíteni akartam az embereknek a túlélésben. Azt, hogy forradalom volt, akkor ezt nem lehetett leírni, de én soha nem ellenforradalmaztam, mindig forradalomnak tartottam, ami történt.

Hát eddig jutottunk akkor, 1992- ben...

Nem lenne érdektelen, ha valaki a hajdani diákok közül emlékezne arra a beszélgetésre Szilvási Lajossal, akit egykor új Jókaiként emlegettek.

Borbély József