Mk 2.18-22 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit és a szakadás még nagyobb lesz. És senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
A böjtnek célja van. Mai, eszközhasználatára nagyon kevéssé érzékeny világunk ezt gyakran elfelejti. Megfeledkezik a legfontosabbról még akkor is, amikor hétköznapi teendőit nagyon is céltudatosan állítja sorba, szervezi meg és teljesíti. Még a legegyszerűbb világi éhezés-táplálékválogatás is - a böjt szót érdemes a lelkiekkel összefüggő energiamegvonás eseteire tartogatnunk - világos céllal indul: fogyókúra, testépítés, betegségek elkerülése és kúrálása, önmagunk és mások formai igényének kielégítése.
Könnyen más, tartalmukat elvesztő szokásokhoz válhat hasonlóvá a böjt: merő formalizmussá merevedik minden, aminek tartalmát elveszítjük (mert péntek, mert kötelező, mert előírás). Ha a farizeusok a böjt célját és nem a szokást nézték volna, akkor nem kerül sor a párbeszédre (s akkor ki tudja, most talán mi sem erről beszélnénk): nem gondolnánk át, hogy a vőlegény jelenléte itt annak a lelki fejlődésnek, Istenhez közelebb kerülésnek a záloga, mint ahogyan ugyanazt a célt szolgálja eredeti formájában a böjt is. Jézus igenis tudta, mit jelent a fogalom, "mire jó", hiszen életfordulókon, nyilvános fellépése előtt és megkísértésekor "használta". Tanácsokat adott tanítványainak (Mt 6,16-18.,17,21.és párh.), rossz példákról beszélt (Lk 18.12), az utódok pedig "alkalmazták" a tanultakat (ApCsel 13,2.,14,23.,2Kor 6.5) Krisztus tudta, hogy akkor lesz szükség a böjtre, "amikor nem lesz itt a vőlegény", amikor új megerősítésre szorul az Atyával vagy éppen a Vele való kapcsolat.
Az új tartalom viszont nehezen tűri meg a régi formákat. A kiürült, kiüresedett lételemek vagy megújításra szorulnak vagy eldobandók. Minden "selejtezés" előtt azonban nagyon átgondolandó, hogy létezik-e az új tartalom, érdemes-e a váltás vagy mi folyattuk ki a tömlő tartalmát, s lett az üres anélkül, hogy a tanítás "repesztette" volna meg a szűkös környezetet, amit mi kínáltunk.
- DI -