Vasárnap, március 2-án 16 órakor a Pannónia Galériában nyílt meg Vinczellér Imre festőművész tárlata. A kiállítást Fehér Anna színművésznő nyitotta meg szépen felolvasott beszédével.

Ahogyan előtte a sok kép témájául szolgáló hangszerek zenéje volt hallható Kóczán Péter alkalmi vonósnégyese tolmácsolásában, úgy a megnyitó hivatalos szövege után, melyet - nem véletlenül - Krúdy Szinbádjának egy részletével zárt a művésznő, külön ajándékként Babits Esti kérdését tolmácsolta Fehér Anna.

Az egységes hatást nyújtó kiállítás megnyitóján megszólalt maga a művész is, hangsúlyozva a társművészetek együttes fellépésének és a mecenatúrának szükségességét, elárulva ezzel a helyi viszonyokban való járatlanságát.

Mivel nagyobb időt átfogó tárlatról van szó, megengedhető, hogy különböző stílusú és különböző formai elemek, sőt más színvilág felhasználásával készült képek függjenek egymás mellett a falakon.

Az alkotások döntő többsége hasonló módon alliterál, mint Babits verssorai, s a "b" betűs költő a legtalálóbb módon került megidézésre a tárlat képi hatásának körülményei között. A monokróm kolorit és a monoton ismétlődő tárgyi és szellemi töredékek, a széles értelemben vett kultúra letűnt jegyei jelennek meg a klasszikusság határán fogalmazottan, s vezetnek vissza a polgári elődök korába. Zenei témáiban jó hatásfokkal talál adequat formákat a kifejezésmódhoz. A kicsit szürrealista ábrázolásmód csak tangenciálisan nosztalgikus, szelíd humorral és derűvel mutatja meg magát korunk szemlélőinek.
- DI -