Nem az a baj, hogy tegnap, ha megkérdeztük az embereket, nem tudták, hogy Hamvazószerda van. Az sem baj, hogy kevesen, de ennél valamivel többen tudják már "mandínerről", hogy akkor egy nappal előtte húshagyó kedd volt. Az az aggasztó, hogy az ünnep - divatos szóval - üzenete, tartalma nehezen ér el bárkit is, aki még néven sem tudja nevezni a napot. Itt az üzenet ugyanis szó szerint értendő. Valaki üzent. Sokszor már a Krisztus szerinti fordulópontig is, s azóta is. Amikor az üzenetet próbáljuk lefordítani - bár a magyar nyelvű "térjetek meg" eléggé kifejező -, akkor úgy fogalmazunk: kerüljetek közelebb Istenhez, mert sokan távol vagytok. Megtérni ugyanis valahonnan valahová kell, s a két hely többnyire nem azonos.
Abban már senki sem olyan biztos, hogy mennyire lehet folyamatos "csellengőként" vissza-visszatérni. Vannak, akik azt állítják, hogy mindig és akárhányszor meg lehet térni, mások sarkosabban fogalmaznak. Azt állítják, hogy aki egyszer "igazán" megtért, aki tudja honnan és hová érkezett, annak már csak olyan eltévelyedései vannak, ahonnan bármikor visszatérhet; apró botlások, lapsusok csupán az isteni közelség akadályai. Még egy igazi, nagy, olyan Pálfordulás nem képzelhető el; minek menne vissza, ha az egyszeri nagy felfedezés nem elegendő.
Amiben egyetért mindenki, az az, hogy többnyire nem lehet "megspórolni" ezt a nagy lépést életünkben. Mint minden ünnep, úgy Hamvazószerda is lehet alkalom a megállásra, lehetőség a fordulásra, az odafordulásra. Akinek nincsen ünnepe, vagy az ünnep mindig a rövid farsang kiterjesztése térben és időben, az mindig egy irányban halad, nem fordul, nem tér meg.
Sokan szeretnék a "sok azonos alternatíva" jegyében elmismásolni a döntést. Csak egy nap telt el azóta, és a napiolvasmányok mottója egészen másképpen fogalmaz. El lehet gondolkodni a Mózes könyvében leírt szigorúan két végletben fogalmazó Írás részletén: "Eléd adtam ma az életet és a halált, az áldást és az átkot". Lehet, hogy a dolog mégsem annyira alternatív?
Furcsa, hogy éppen ma, éppen abban az időben nem keresi meg az ember a helyét a többdimenziós valóságban, amikor már nem elég neki a térkép, az iránytű, hanem műholdas navigációt alkalmaz, hogy a toposz, a hely méterre pontosan behatárolható legyen a Föld egész felületén, és kommunikációja segítségével pillanatok alatt eljuttathatja a hely ismeretét bármely más pontjára égitestünknek, hogy tudják, létezik, hogy ismert legyen: ott (vagy egészen másutt) van.
Magyarázat talán a magatartásra, miközben a többségünk nevetségesen apró, koncentrikus körökben mozog egy zsugorodott gömbön, hátha egészen más irányba indultunk, hátha egészen másutt vagyunk, mint amit eredetileg "megcéloztunk"?
- DI -