Mk 1.12-15 A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Divatos szó lett már korábbi életünkben az ösztönzés. A szocialista típusú ösztönzés dicsőségtáblát és egy párttitkári kézfogást jelentett, az újabb rendszerben már anyagi az ösztönzés, melynek összege a nehézség, a rászorultság és a környezet megtagadásával többnyire egyenes arányban nő.
Amikor a lélek ösztönzéséről beszélünk, akaratlanul is felmerül az összehasonlítás lehetősége a fogalom korábbi és mai világi értelmezése valamint az evangéliumi jelentés között. Mivel a munkaversenyek ösztönzése többé-kevésbé egy határozott rúgásra emlékeztet, vagy az is, nem csoda, ha valaki a lélek ösztönzésekor is valami hasonlóra számít, s ha ilyent nem tapasztal, akkor az ösztönzés elmaradásáról beszél, hangosan kimondja, hogy neki bizony - lila foltok hiányában - a lélekkel kapcsolata egyik irányból sincs.
"Világos beszéd", mondja a melós, amikor válaszút elé állítják az "ösztönzés" során. "Mit válasszak", töpreng éjszaka izzadva az értelmiségi, amikor szellemi hűbér-szolgai viszonyba süllyesztik a burkolt választási lehetőségek.
Mindemellett el kell ismernünk, hogy minden fizikai-szellemi "állagromlást" kisérve valamilyen szempontból, ami legtöbbször anyagi-helyzetbeli, az ösztönzött jól járhat, ha lemond bizonyos jogokról.
Nos, első nekifutásra a lélek ösztönzése nem ilyen rózsás helyzetet kínál még Jézusnak sem: a pusztában negyven napig, megkísértve, vadállatokkal együtt; nem tartozik a mi szép álmaink közé. S még jó, ha észrevesszük, mert a lélek halkan szól, nem erőszakos, csupán felkínál egy lehetőséget. Amikor Jézus "veszi a lapot" és elvonul, már angyalok szolgálnak neki, vagyis létrejön az ég és föld közötti folyamatos kapcsolat, melyben "visszaigazolják" az ösztönzés értelmét. Valamit tehát "reszkírozni" kell mindenkinek, aki a lélek ösztönzésére mer és tud hallgatni ebben a nagy és hangos zűrzavarban körülöttünk.
Akik mertek "hitelezni" elvonulást, böjtöt, aszkézist, azok a misztika valamilyen formájában "kamatostul" lettek gazdagabbá. Olyan típusú látást kaptak ajándékba, mely minden egyéb ösztönzés helyett inkább helyezi bizalmát a lélekbe, s minden lehetőséget kihasznál - ilyenkor, a nagyböjti időben főleg -, hogy helyére tegye életét, benne a valóság ösztönzéseivel együtt.
- DI -