Vasárnap délelőtt Bősze Balázs hittanár, a Soproni Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg a Soproni Képzőművészeti Társaság "Virágom, virágom…" című "tavaszváró" tárlatát.
Az alábbiakban a megnyitó teljes szövegét közöljük.

Tisztelt … Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Üdvözlégy március, te bohókás, rügyek pomponjával ékeskedő szerelmes ifjú, fiatalemberek és leányok szívét felrázva megdobogtató!
Reggelenként hideg csalódással és fagyos-fénylő reménységgel ébredsz, vágyaidba már belecsicsergik himnuszukat a madárkák: nyitni kék! nyitnikék! Délelőtt a hóvirágok mosolygó reménye, délutánra komoruló tekintettel havaseső könnyei peregnek arcodon. Hamvazószerda multával böjtölő gyomrod kordul, s figyeled, várod, hoz-e üzenetet a távolból érkező hírnök a fecske, kinek még üresen himbáló fészkét szellőzteted csípős szelekkel. Várod a fészekre, fáink, bokraink, veteményeseink, lelkünk mélyére visszatér-e a tavasz, hogy karöltve megújuló vágyainkkal esküvőre menjen rigók furulyaszavától kísérve, s míg remények és csalódások között izmosodnak forradalmas március vágyai, ábrándozó, hangulat-hullám-lovasából erős, délceg vitéz leszel, felöltöd zöld mentédet, s karod ereje az ekevas, megvillan a tavaszi verőfényben.
Hölgyeim és Uraim, amikor feljöttek a lépcsőn a Kulturális Egyesületek és Baráti Körök székházába ma délelőtt, már az előtérben képi virágoskert fogadta Önöket. Virágok - virágok - virágok, szárazak és frissen szedettek, vágottak és szántóföldről gyűjtöttek. Akvarellen, pasztell és olajképeken, selyemfestményeken, tűzzománcon. Itt mutatja magát a télvégi, tavaszeleji folyópart, a fonott, vesszőkosárba gyűjtött csokor, a szemérmes írisz, a szélfutta színes táj. Itt szerénykedik a téli Ikvapart a Szélmalom utca és a Rózsa utca háromszögében, de itt teríti Önök elé szimbolikáját Krisztus keresztjének, Lisieuxi Kis Teréz, Árpádházi Szent Erzsébet ölének virága a rózsa, felette a tavaszvég-nyárelő fehér galambja, Pünkösd szárnyaló Szentlélek Istene. Köszönti Önöket virágos domboldal, kék alapon fehér és kék árnyalatú virágok, tavirózsa és tulipánok, a búzamezők vércseppjei a pipacsok, a virágcsendélet mellett felejtett kertész kés?, vagy szalonnázó bicska, meg egy könyv, pünkösdirózsák, és Grábner képén az őszön át, télről itt felejtkező bogáncsok. Itt emel Önöknek boltívet a Pap-rét platánfáival, és Bazsó Gabi pasztellképéről jut eszünkbe, hogy mi is megálltunk autóval az árokszélén, s vigyázva, nehogy meglepjen a zord mezőőr hátán a csőszpuskával, napraforgót vágtunk magunknak a tilosból. Ugyanakkor elindítja bennünk a képzelet képsorát városunk Sopron, ahogyan utcáin és terein végigbukdácsol a tavasz, beletúrva leányok hajzuhatagaiba, végigsimítva a legényifjak pelyhedző szakállán, s a Virágvölgyből, a nagy és a kismélyútból ködök szállnak fel a tavaszi légbe, isteni derűbe vonva Sopron városa védőszentjének Szent Mihálynak templomát, s már a Tűztorony csak sziluettben dereng, mert mégiscsak Mihály az, aki védőszárnyát teríti a város, és minden lakója fölé. A kicsiny paloták, a toronyszerű festőközi házak ablakaiba pedig befőttes üvegben virágcsokor kerül, adózva a márciusi, tavaszi fényeknek.
Hölgyeim és Uraim! Már kerít bennünket a nagyböjt, keresztjét megosztja velünk a Megváltó, s mindez remény is egyben, hiszen bútorainkat ácsolja a názáreti ács, József, s tavaszi reményeinket oltogatja Gyümölcsoltó Boldogasszony, Benedek apát zsákjából meleget terít körénk, s szívünket egykettőre megnyitja ifjú márciusunk ostromolta szerelmünk, a vágtázó szelek nyergében érkező április.
Hölgyeim és Uraim - a Soproni Képzőművészeti Társaság "Virágom, virágom…" című "tavaszváró" tárlatát ezennel megnyitom!
- DI -