Mk 9.1-9 Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
Még nem voltak "divatban" a halálközeli élmények, amikor mindenfajta értelmezés, sötétszoba és szuggesszió helyett Jézus egyszerűen "csak" átváltozik tanítványai előtt, és ismét közvetlen kapcsolatban van az éggel.
Anélkül, hogy egyrészről lebecsülnénk az élmények hatását az egyéni életre (eddig csak nyugalomról, megváltozott életekről hallottam), másrészről pedig túlbecsülnénk meggyőző hatásukat (éppen most lehetett olvasni egy hitellenes értelmezését az árnyék-sajtóban) azt kell mondanunk, hogy maradandó élményről van szó akkor, amikor valaki fényalakot lát.
Végigkíséri az embereket életük hátralevő részén, akár a tanítványokat az a másik élmény. Bekerül a fontos dolgok közé a "színeváltozás", melyről nem szabad hallgatni, amikor Krisztusról tanúságot tesz az evangélista (melyről addig nem is szabadott beszélni).
Arra kell gondolnunk, ha Jézus mintaként előélte az életet, magatartásában példát adott követőinek, akkor nem kevésbé példa az, ami a magas hegyen történt. Nyilván nem a hegymászás egészéges sport-jellegét kívánta Jézus demonstrálni, nyilván nem is a pogány szokás kereszténnyé változtatása járt az eszében, amikor a politeista oltárok potenciális helyén találkozik az Atyával, Mózessel és a prófétával, de utalás ez arra, hogy az égiekkel való találkozás megkövetel egyfajta intimitást, amikor az emberfia (kis és nagy kezdőbetűvel egyaránt) nem bocsátja az értelmezők szabad prédájául a töltekezés igazi módját.(Ezért hamis minden emberi próbálkozás a nem ember-nyelvre "méretezett" találkozás leírásakor.)
A tanítvány magatartása teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy minden - úgy általában - nem magyarázható meg, mert vannak az emberi kommunikációval meg nem közelíthető és egy az egyben tovább nem adható tények, melyek elementáris hatását mindenfajta értelmezéssel csak rontani lehet. (Így van ez -hogy ne menjünk messzire - az evangéliumi részlet első mondatával, mely még így, a többihez kapcsolva sem magyarázat.) Sokkalta tisztességesebb magatartás, és a legtöbbször célravezetőbb is, ha nem mi akarjuk antropomorfizálva mindenki másnak testre szabni a kegyelmet, hanem azt oda utaljuk, ahová való: Isten kezébe. A tanúságtevés is csak azt mondhatja el végsősoron: "Veled is megtörténhet, de ne feledd, könnyen lehet, hogy egészen másban és egészen másképp fogod ugyanezt megtapasztalni. Egy biztos, számíthatsz Rá!"
- DI -