A nyugat-dunántúli régió 57  kistelepülésén  7,5 milliárd forintból megvalósulhatna a  szennyvíztisztítás, méghozzá a természetet is megóvó eljárás alkalmazásával. A probléma azonban sokkal több, közel 350 települést érint térségünkben.

     Az Európai Unióban a 2000 fő feletti településeknek kötelező gondoskodniuk a szennyvízelvezető csatornarendszerek kiépítéséről. Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon ennek meg-felelően ennél nagyobb települések, vagy ekkora méretre ösz- szeálló térségek együttes szennyvíztisztításának ellátására vállalt kötelezettséget 2015-ig. A hazai szabályozás és támogatási rendszer egyaránt ehhez igazodott  az utóbbi  években, ezért a 2000 fő alatti települések szennyvíztisztítására 2015-ig gyakorlatilag Magyarország nem szán jelentős forrást, sőt a szabályozás sem támogatja ezen településeken az olcsóbb, akár helyi erővel is megteremthető tisztítási lehetőségeket. A kisebb településeken élőknek is jogos igényük a szennyvíztisztítás megoldása, a szabályozási és támogatási rendszert ezért indokolt úgy alakítani, ne érje az itt élőket hátrányos megkülönböztetés.
    Ha a hazai támogatási rendszer nem változik, 15 évig gyakorlatilag nem jutnak állami támogatáshoz a szennyvíztisztítás megoldására a kistelepülések. Bár az EU-ban a 2000 fő feletti településeknek kötelező megoldaniuk a szennyvíztisztítást, természetesen az aprófalvakban is üzemelnek tisztítók. (Bajorországban 3069 szennyvíztisztítóból 1598 kisebb kapacitású, és ezek döntő hányada természetközeli. Ausztriában, Burgenlandban is több száz hasonló tisztító üzemel.)

    Hazánkban is lehetséges megoldás a természetközeli szennyvízkezelési megoldások alkalmazása. A hagyományos, betonmedencében levegőztetéssel, keveréssel, külső beavatkozásokkal (gyakran klórozással) működtetett tisztítók ilyen kis méretben nem működőképesek, illetve csak a reálisnál sokkal nagyobb költségráfordítással. Az erősen szabdalt domborzati viszonyok (gondoljunk az Őrségre!) és a települések távolságai miatt pedig ezek a kis települések nem köthetők össze 2000 fő feletti méretű agglomerációba. Emiatt gyakorlatilag más megoldás nem marad, mint a helyi, természetközeli tisztítás, vagy a szennyvíz szállítása. (Ez az elképzelhető legdrágább, és a kisfalvaknak nem kifizethető megoldás.) A legrosszabb a jelenlegi helyzet fennmaradása, amikor szennyvízaknának álcázott szikkasztók a tisztítatlan szennyvizet a talajba, rosszabb esetben a kútba engedik.

    A természetközeli tisztítók lényege, hogy a szennyvíz tisztítását nem mesterséges levegőztetés, keverés és különböző, lebomlást segítő anyagok adagolása révén érik el, hanem a természetben működő táplálékláncokat alkalmaznak a tisztítási folyamatok ellátására. Eszerint lehetnek nádgyökérzónás, faültetvényes gyökértéri tisztítók, és tavas tisztítók, illetve ezek kombinációi. Nyugat-Dunántúlon Tófejen üzemel egy tavas, Kámban és Kacorlakon egy-egy nádgyökérzónás tisztító. Jelenleg régiónkban 57 településen folyik hasonló tisztítók tervezése és engedélyeztetése. Ennek teljes költsége (ahol kell csatornahálózattal együtt) mintegy 7,5 milliárd forintba kerülne.
    A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a fejlesztési ügynökséggel közösen mintegy 3 éve dolgozik azon, hogy a nyugat-dunántúli régió legkisebb települései is belátható és elfogadható időtávon belül megvalósíthassák a települési szennyvizük tisztítását. Ez kiemelt fontosságú, hiszen régiónk 651 településének közel 80%-ában a lélekszám nem éri el az 1000 főt, míg több mint 50%-ában még az 500 főt sem. A természetközeli tisztítók alkalmazásának előnye, hogy beruházási költsége alig harmada a hasonló adottságok között alkalmazható betonmedencés tisztítóknak. Nem feltétlenül igényli csatornahálózat kiépítését, akár házcsoportonként is elkészíthető, de ha kell, helyi szennyvízszállítással is megoldható a rendszer működése. Elkerülhető ezáltal a településeket összekötő szakasz, és sok esetben szivattyús (drága) átemelők létesítése. Működése során nem igényel plusz- energiát, nem alkalmaz bonyolult, így sérülékeny technológiát, ezért a működtetése sokkal olcsóbb a hagyományos eljárásnál (az 500 fős Kám esetén, ahol nádgyökértéri tisztító működik, az éves költség olyan alacsony, hogy a település átvállalta a lakosságtól a szennyvíztisztítás díját. Tájba illő, az ott természetesnek tekinthető élőhely létrehozásával biztosítja a tisztítást   így létesítése és későbbi elbontása sem okoz környezeti kárt. Sőt, élőhelyet teremt! Hátránya, hogy a hazai határértékeket kismértékben meghaladja, de még így is elérik a 70-75%-os hatásfokot. Ennek oka, hogy a hazai határértékek egyformán szigorúak egy 2 milliós városra és egy 500 fős, összevethetetlenül kisebb terhelést jelentő kistelepülésre. További gond, hogy télen, a kis telepek nem tudják biztosítani a megfelelő határértékeket, mert túlzottan lehűlve, a biológiai folyamatok lelassulnak. Nem alkalmazható olyan helyeken, ahol ipari működés miatt nem természetes szennyeződések is terhelik a szennyvízhálózatot, mert az a természetes tisztítórendszerek elpusztulását okozhatja. Ezen üzemek esetében helyi tisztítást kell előtte alkalmazni. Meg kell jegyezni, hogy a hagyományos tisztítók sem tisztítják meg a vegyi anyagoktól a szennyvizet. Összességében a kistelepüléseken lényegesen több érv szól a természetközeli tisztítók alkalmazása mellett, mint ellene, ez mindenképpen kedvezőbb megoldás, mintha egyáltalán nem történik meg a szennyvizek tisztítása.

    Amennyiben a kisebb települések felzárkóztatása, az ott élők helyzetének javítása komolyan gondolt és végrehajtani kívánt cél, a közeljövő feladata a jogszabályi, támogatási háttér átalakítása. Lényeges, hogy a települések méreteihez igazodó elvárásokat alakítsanak ki (figyelembe véve a lakosság teherbíró képességét és a terhelés abszolút értékeinek nagyságát.) Fontos a pénzügyi keretek biztosítása a hátrányos helyzetű kistelepüléseknek, a tervezés támogatása, valamint a megvalósítás magas támogatása. Amennyiben a közeljövőben nem történik változtatás, s az érintett települések a következő évtizedben nem tudják megoldani szennyvíztisztításukat, tovább nő a szakadék a fejlett városi települések és a szegény aprófalvak között.
K.E.

    Győr-Moson-Sopron Megyében a szennyvíz-program a megvalósítás stádiumában van. Győr és Sopron szennyvíztisztítóinak korszerűsítése révén, a várható 2005. évi üzembehelyzést követően az európai színvonalú szennyvíztisztítás mindkét térségben biztosított. 38 milliárdos az a beruházás, amely a Fertő-tó védelmét szolgálja, és amely Fertőrákoson valósul meg - hangzott el többek között az észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság fertőrákosi hidrometeorológiai állomásán, egy a Fertő tó védelmében, rendezett fórumon.