CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

A szennyvíztisztítás kulcsa a szabályozási rendszer átalakítása

A nyugat-dunántúli régió 57  kistelepülésén  7,5 milliárd forintból megvalósulhatna a  szennyvíztisztítás, méghozzá a természetet is megóvó eljárás alkalmazásával. A probléma azonban sokkal több, közel 350 települést érint térségünkben.

     Az Európai Unióban a 2000 fő feletti településeknek kötelező gondoskodniuk a szennyvízelvezető csatornarendszerek kiépítéséről. Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon ennek meg-felelően ennél nagyobb települések, vagy ekkora méretre ösz- szeálló térségek együttes szennyvíztisztításának ellátására vállalt kötelezettséget 2015-ig. A hazai szabályozás és támogatási rendszer egyaránt ehhez igazodott  az utóbbi  években, ezért a 2000 fő alatti települések szennyvíztisztítására 2015-ig gyakorlatilag Magyarország nem szán jelentős forrást, sőt a szabályozás sem támogatja ezen településeken az olcsóbb, akár helyi erővel is megteremthető tisztítási lehetőségeket. A kisebb településeken élőknek is jogos igényük a szennyvíztisztítás megoldása, a szabályozási és támogatási rendszert ezért indokolt úgy alakítani, ne érje az itt élőket hátrányos megkülönböztetés.
    Ha a hazai támogatási rendszer nem változik, 15 évig gyakorlatilag nem jutnak állami támogatáshoz a szennyvíztisztítás megoldására a kistelepülések. Bár az EU-ban a 2000 fő feletti településeknek kötelező megoldaniuk a szennyvíztisztítást, természetesen az aprófalvakban is üzemelnek tisztítók. (Bajorországban 3069 szennyvíztisztítóból 1598 kisebb kapacitású, és ezek döntő hányada természetközeli. Ausztriában, Burgenlandban is több száz hasonló tisztító üzemel.)

    Hazánkban is lehetséges megoldás a természetközeli szennyvízkezelési megoldások alkalmazása. A hagyományos, betonmedencében levegőztetéssel, keveréssel, külső beavatkozásokkal (gyakran klórozással) működtetett tisztítók ilyen kis méretben nem működőképesek, illetve csak a reálisnál sokkal nagyobb költségráfordítással. Az erősen szabdalt domborzati viszonyok (gondoljunk az Őrségre!) és a települések távolságai miatt pedig ezek a kis települések nem köthetők össze 2000 fő feletti méretű agglomerációba. Emiatt gyakorlatilag más megoldás nem marad, mint a helyi, természetközeli tisztítás, vagy a szennyvíz szállítása. (Ez az elképzelhető legdrágább, és a kisfalvaknak nem kifizethető megoldás.) A legrosszabb a jelenlegi helyzet fennmaradása, amikor szennyvízaknának álcázott szikkasztók a tisztítatlan szennyvizet a talajba, rosszabb esetben a kútba engedik.

    A természetközeli tisztítók lényege, hogy a szennyvíz tisztítását nem mesterséges levegőztetés, keverés és különböző, lebomlást segítő anyagok adagolása révén érik el, hanem a természetben működő táplálékláncokat alkalmaznak a tisztítási folyamatok ellátására. Eszerint lehetnek nádgyökérzónás, faültetvényes gyökértéri tisztítók, és tavas tisztítók, illetve ezek kombinációi. Nyugat-Dunántúlon Tófejen üzemel egy tavas, Kámban és Kacorlakon egy-egy nádgyökérzónás tisztító. Jelenleg régiónkban 57 településen folyik hasonló tisztítók tervezése és engedélyeztetése. Ennek teljes költsége (ahol kell csatornahálózattal együtt) mintegy 7,5 milliárd forintba kerülne.
    A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a fejlesztési ügynökséggel közösen mintegy 3 éve dolgozik azon, hogy a nyugat-dunántúli régió legkisebb települései is belátható és elfogadható időtávon belül megvalósíthassák a települési szennyvizük tisztítását. Ez kiemelt fontosságú, hiszen régiónk 651 településének közel 80%-ában a lélekszám nem éri el az 1000 főt, míg több mint 50%-ában még az 500 főt sem. A természetközeli tisztítók alkalmazásának előnye, hogy beruházási költsége alig harmada a hasonló adottságok között alkalmazható betonmedencés tisztítóknak. Nem feltétlenül igényli csatornahálózat kiépítését, akár házcsoportonként is elkészíthető, de ha kell, helyi szennyvízszállítással is megoldható a rendszer működése. Elkerülhető ezáltal a településeket összekötő szakasz, és sok esetben szivattyús (drága) átemelők létesítése. Működése során nem igényel plusz- energiát, nem alkalmaz bonyolult, így sérülékeny technológiát, ezért a működtetése sokkal olcsóbb a hagyományos eljárásnál (az 500 fős Kám esetén, ahol nádgyökértéri tisztító működik, az éves költség olyan alacsony, hogy a település átvállalta a lakosságtól a szennyvíztisztítás díját. Tájba illő, az ott természetesnek tekinthető élőhely létrehozásával biztosítja a tisztítást   így létesítése és későbbi elbontása sem okoz környezeti kárt. Sőt, élőhelyet teremt! Hátránya, hogy a hazai határértékeket kismértékben meghaladja, de még így is elérik a 70-75%-os hatásfokot. Ennek oka, hogy a hazai határértékek egyformán szigorúak egy 2 milliós városra és egy 500 fős, összevethetetlenül kisebb terhelést jelentő kistelepülésre. További gond, hogy télen, a kis telepek nem tudják biztosítani a megfelelő határértékeket, mert túlzottan lehűlve, a biológiai folyamatok lelassulnak. Nem alkalmazható olyan helyeken, ahol ipari működés miatt nem természetes szennyeződések is terhelik a szennyvízhálózatot, mert az a természetes tisztítórendszerek elpusztulását okozhatja. Ezen üzemek esetében helyi tisztítást kell előtte alkalmazni. Meg kell jegyezni, hogy a hagyományos tisztítók sem tisztítják meg a vegyi anyagoktól a szennyvizet. Összességében a kistelepüléseken lényegesen több érv szól a természetközeli tisztítók alkalmazása mellett, mint ellene, ez mindenképpen kedvezőbb megoldás, mintha egyáltalán nem történik meg a szennyvizek tisztítása.

    Amennyiben a kisebb települések felzárkóztatása, az ott élők helyzetének javítása komolyan gondolt és végrehajtani kívánt cél, a közeljövő feladata a jogszabályi, támogatási háttér átalakítása. Lényeges, hogy a települések méreteihez igazodó elvárásokat alakítsanak ki (figyelembe véve a lakosság teherbíró képességét és a terhelés abszolút értékeinek nagyságát.) Fontos a pénzügyi keretek biztosítása a hátrányos helyzetű kistelepüléseknek, a tervezés támogatása, valamint a megvalósítás magas támogatása. Amennyiben a közeljövőben nem történik változtatás, s az érintett települések a következő évtizedben nem tudják megoldani szennyvíztisztításukat, tovább nő a szakadék a fejlett városi települések és a szegény aprófalvak között.
K.E.


A Fertő-tó védelme megoldott

    Győr-Moson-Sopron Megyében a szennyvíz-program a megvalósítás stádiumában van. Győr és Sopron szennyvíztisztítóinak korszerűsítése révén, a várható 2005. évi üzembehelyzést követően az európai színvonalú szennyvíztisztítás mindkét térségben biztosított. 38 milliárdos az a beruházás, amely a Fertő-tó védelmét szolgálja, és amely Fertőrákoson valósul meg - hangzott el többek között az észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság fertőrákosi hidrometeorológiai állomásán, egy a Fertő tó védelmében, rendezett fórumon.



2003. március 19., szerda 21:23


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület