Megoldatlan fogszabályozás

Nem hivatalos becslések szerint Sopronban kétszáznál is többen vannak a szakvizsgával rendelkező fogorvosok, s körülbelül ötvenen praktizálnak e nélkül. Sehol az országban nincs belőlük ennyi, és sehol sem élnek ilyen jól, mint itt. Valami mégis hiányzik ebből a szép és nagy kerek egészből. Nincs fogszabályozást végző fog(szak)orvos a városban. Helyesebben van, de ők is a magánpraxist választották. Nincs mit szépíteni, közalkalmazottként, havi (nettó) 30-35 ezerért senki nem vállalja az esztétikai hibás fogazatú gyerekek ellátását. A szülők – körülbelül másfél hónapja – hiába kopogtatnak a Lenkei utcai Egészségügyi Alapellátási Igazgatóság, a volt SZTK fogorvosi rendelőinek ajtaján.

Az ott dolgozók tanácstalanul tárják szét a karjaikat, mondván, itt megszűnt a fogszabályozási ellátás. Márpedig a közel tizenegyezer, a környék gyermeklakosságával együtt csaknem húszezer gyerek java része rászorulna a kezelésre. Szakemberek szerint a fogak rossz elhelyezkedéséből adódó rágási problémák számos betegséghez vezethetnek. Tehát felettébb fontos volna a megelőzés. Egyesek évek óta várnak a sorukra, mert a még működő ellátás idején előjegyezték őket. Mások fogazatáról már egy ideje el kellett volna távolítani a felhelyezett készüléket. A fogszabályozás, mint szakrendelés, a soproni Erzsébet-kórház hatáskörébe tartozik, minthogy a megyei egészségbiztosítási pénztárral (MEP) is finanszírozási szerződésben állnak, kötelességük a szakemberről való gondoskodás és a fogszabályozás hálózatának kiépítése is. A ténylegesen elvégzett kezelésekért a kórház kapná a finanszírozás díját. Ugyanakkor a fogszabályozást végző orvost (ha lenne), közalkalmazottként alkalmaz-ná a kórház. A már említett bérért eddig nem akadt vállalkozó. (Az alapellátás csupán a helyiséget biztosította éveken keresztül.) Akadna olyan, most szakvizsgázó, fogszabályozást végző fogorvos, aki szívesen vállalná a gyermekek ellátását, ha a kórház átengedné részére a finanszírozási jogot, ám ezt nem adja.

A kórház vezetése több fogszabályozó szakorvossal is tárgyalásban áll, de – feltehetően – a szerény, közalkalmazotti bérezés miatt, mondhatni nincs nagy tolongás az állásra. Mi a megoldás? Az egyik: hogy a szülők elvihetik csemetéiket egy ele-gáns soproni magánrendelőbe, ahol 150-200 ezer forintba kerül a teljes kezelés, igaz, méltányosságból rész-letfizetési kedvezményt kaphatnak. A másik: ha a kórház lemondana a egészségbiztosítási pénztárral való finanszírozási jogáról, s átengedné azt egy szakorvosnak, aki a korábbi gyakorlatnak megfelelően (nem a kórház alkalmazottjaként), csaknem ingyen láthatná el a betegeket, mert a munkáját és az ezzel kapcsolatos anyagköltségét megtéríti az egészségbiztosítási pénztár. Egy biztos, a gyerekek fogazata érdekében gyorsan kellene intézkedni. E nélkül, igaz csak néhány év múlva, de ismét a fogorvosoknak fütyül a madárka.

Török Magda