|
Károlyi Ernő képei a Hajnóczy-házban
Wehner Tibor művészettörténész rendezte és nyitotta meg a Templom utcai Hajnóczy-házban a művész 80. születésnapja alkalmából Károlyi Ernő festőművész jubileumi kiállítását. A tárlat szakközreműködője a Körmendi Galéria. Károlyi olvasható ars poeticájában az örömteli élet kifejezéséről szól, a harmónia megszólaltatásáról a legkülönbözőbb eszközökkel, szemben a redukcionizmussal.
A Kmettytől, Berénytől, Barcsaytól és Szőnyitől tanult Károlyi Ernő "ars longa"-jának igazi haszonélvezői azok a látogatók, akik ezen az egy kiállításon keresztül a magyar képzőművészet elmúlt 50-60 évének csaknem teljes keresztmetszetét kapják - mintegy tanulmányként - ajándékba. Minden szemlélő tanulmányozhatja a tanító, a meghatározó mesterek korai és vissztérő hatásait, a Nagybányai iskolához való vonzódás következményeit, a látvány és az absztrakt küzdelmét festészetében, és a kb. a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évekre tehető átmeneti időszak után a csaknem teljes szakítást a figuratív művészettel.
Noha önéletrajzában beszél a látványfestészet-szabta szemléletbeli és színkorlátokról, melyeket megkerülendő is az absztraktot választotta, az idős kori élénk, néha rikító színvilág láttán a többek életműkiállítását is megnéző szemlélőben más művészek hasonló kori alkotásaira asszociál. Ezen utóbbiak közül nem véletlenül került a meghívó címlapjára a Régészeti leletek című - színvilágban még mindig könnyebben elfogadható (témahasználatában talán vitatható)- alkotása.
Kétségtelen, hogy a néző egyaránt találkozhat hagyományos kompozíciókkal, csendéletekkel, belsőkkel, nagybányaias megjelenítéssel, melyeken keresztül talán jobb összehasonlítási alap kínálkozik a művész képességeinek megismerésére az alkotóművészet konvencionálisabb ágában. Ezeket követik a konstruktivizmus határmezsgyéjén létező művek, majd sorrendben a kiállítás nyitódarabjai, a kollázstechnikai gyakorlatok, a háttérben a figuralitás momentumait még megtartó, de oldottabb alkotások, hogy végül a szokatlan kompozíciós renddel járó nagyon élénk színvilág vegye át az uralmat a termek hangulatán. Ezzel együtt jár egyfajta érzelmi labilitás, mely a kompozíciós renden is néha uralkodóvá válik.
Ilyen értelemben, és végsősoron pozitív kicsengéssel használom tehát a kifejezést: egyfajta kalandra vállalkozik az, aki kihasználja a soproni kiállítóhelyiségek mentorainak nagylelkűségét, és egy szép órát engedélyez magának a kiállítás ingyenes megtekintésével.
- DI -
2003. március 26., szerda 12:02
|
