Fónay Jenő az 1956-os forradalomról

A nándorfehérvári diadal hőseinek emlékét a kersztény világ a déli harangszóval őrzi. A csatában Hunyadi János oldalán résztvevő Kapisztrán János 1456 október 23-án vesztette életét. Pontosan ötszáz évvel később a magyarság ismét az elnyomás ellen küzdött, és kelt fel. 1956 október 23-a előtt az egész világ adózott tisztelettel akkor, és adózik ma is. Az októberi és novemberi eseményekről, majd az azt követő megtorlásról az egykor halálraítélt Fónay Jenő, a Politiki Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) elnöke emlékezett október 16-án Sopronban.

- A Petőfi téren a Külügyminisztérium épületére egy óriási nemzeti lobogót tűztek ki, melynek a közepén a címer helyén lyuk tátongott. Innen a tömeg éljenzések, valamint "Ruszkik haza!" felkiáltások közepette a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelte.

- A forradalom - a POFOSZ elnöke szerint - este fél kilenckor tört ki, amikor a tömeg az ÁVH sortűzére válaszolva visszalőtt. A következő napok eseményeit az eszeveszett harc jellemezte, a minisztériumok és a Parlament előtt. A forradalom október 28-án mégis győzőtt, amikor Nagy Imre feloszlatta az ÁVO-t. Az október 30-i mészárlás a lincselés napjaként vált ismerté. Ezt akkor is el kell ítélni, ha tudtuk is, hogy a győzelem érdekében meg kellett tenni ezt a lépést. A pártházat ezen a napon megtámadta a tömeg, fél óra lövöldözés után fehér zászló tűnt fel az épület ablakában. A megadás jelére az épületbe vonulókat sortűz fogadta belülről. Film tanúsítja, hogy még a kiérkező mentősök egy fiatal ápolónőjét is lelőtték az ÁVO- alakulatok. Az utca kövén negyvenhárom ember vesztette életét. Ezt követte a lincselés. A pártházbeliek végül kénytelenek voltak megadni magukat. Amint feltartott kezekkel kiléptek az épületből a tömeg lemészárolta őket, két parancsnokukat a lábuknál fogva akasztották fel.

- November 4-ig nem történt említésre méltó esemény, úgy tűnt, mintha megszilárdult volna az új kormány, gomba módra szaporodtak a megalakuló pártok. Utóbbi még akkor is korai volt, ha egy demokrácia alapkövetelménye a többpárt rendszer. November 3-án a gyerekek azzal tértek haza, hogy másnap iskolába mennek, a felnőttek pedig azzal, hogy dolgozni, mert Nagy Imre és társai ezt kérték tőlük. Ám november 4-én hajnalban fél ötkor zengett Budapest alatt a föld.

- A POFOSZ elnöke kijelentette, ami akkor történt, az megbocsáthatatlan bűn. A Margit körúton számtalan orosz páncélos vonult, lőtt és rombolt mindenfelé. Rombadöntötték a fővárost, néhány napig még elkeseredett harcok folytak, ám a végeredmény mindenki előtt ismeretes.

A megtorlás évei következtek, számtalan ember tűnt el, részben a Szovjetúnióba, részben a börtönbe vitték őket. Fónay Jenő Marosán György szavaira emlékezve elmondta, miután Marosán a dolgok kézbevételét és a rendcsinálást megfogalmazta, kijelentette: mostantól lőni fogunk. Amit Marosán mondott megtörtént, december 8-án gyerekeket, asszonyokat, és férfiakat mészároltak le. Akkor százharmincegy ember vesztette életét, ám a mai napig csak harminckilencet ismernek el - tette hozzá az elnök. Pillanatok alatt rengeteg halálra ítélt töltötte meg a börtönöket, a kétszemélyes halálos zárkákban is négy embert helyeztek el hónapokig, évekig. Szabó Jánost a Széna téri parancsnokot 1957. december 19-én akasztották fel, 1960 ápilis 7-én pedig Nickelsburg Lászlót. A két dátum között háromszáznegyvenhét mártírja van Magyarországnak, ám még mindig csak kettőszázhat szerepel a hivatalos adatokban.

Amikor az elsőfokú halálos ítéletet a bíró kimondja, az ember megdöbben - emlékezett Fónay Jenő. Létezik ez? Nem csináltunk semmit! A másodfokú ítélet meghozatala után a hóhér egy nap, reggel fél hatkor elvégzi feladatát. Az utolsó kiálltás legtöbb esetben: Isten veletek! Éljen Magyarország! Végezetül egy halálraítélt cellatárs szavaival gondolt vissza Fónay Jenő a csodálatos két hétre: " De azért üzentünk a világnak a fodrozott Duna habjain, valamint az égen, ahova felrajzoltunk egy új csillagot".

Farkas Ciprián